Mit gondoltok a halálbüntetésről? Én a következők miatt ellenzem.
A véleményem az, hogy a jelenlegi keretek között kizárólag az elítéltekkel kapcsolatos anyagi és nem anyagi ráfordítások teszik indokolhatóvá a halálbüntetés kérdésének felmerülését. Magyarán a rabokat el kell tartani, ami nem olcsó mulatság. Úgy látom, hogy minden más érv a halálbüntetés ellen szól. Én az alábbiak miatt utasítom el:
1. A halálbüntetés elrettentő ereje. Semmilyen hiteles bizonyíték nincs a halálbüntetés elrettentő erejéről.
2. A halálbüntetés, mint megtorlás. A halálbüntetés nem okoz fájdalmat, szenvedést a bűnöző számára, ellenben az élete végéig tartó céltalan, kilátástalan, reményt vesztett vegetációval.
3. A halálbüntetés, mint a korrupció táptalaja. A halálbüntetés kiváló lehetőség a hatalom és a kellő befolyással rendelkezők számára a nem kívánatos személyek likvidálásához.
4. A halálbüntetés kivitelezése. Milyen személyiséget eredményez, ha valaki legálisan, hivatásszerűen, pusztán a munkája gyanánt embereket mészárol? Nem gondolom, hogy egy egészséges ember erre képes, vagy ha el is kezdi, az marad. Nem örülnék, ha hóhér volna a szomszédom.
5. A halálbüntetés etikai oldala. Mennyiben tartozik a halálbüntetés a fejlett világ értékrendjéhez? Mennyivel járul hozzá a civilizáció előre haladásához? Hová vezet az azonos megtorlás elve? Azt hiszem, mindegyik kérdés költői...
6. A halálbüntetés visszafordíthatósága. Számtalan esetben bizonyosodott már be „bűnözőről”, hogy ártatlan. A szabadságvesztés megszüntethető, a halál nem.
7. A halálbüntetés jogi kivitelezhetősége. A halálbüntetés ellentmond számos nemzetközi és nemzeti alkotmányos rendelkezésnek.
8. A halálbüntetés, mint az erőforrások elvesztegetése. Megfelelő gazdasági modellben, megfelelő jogi feltételek mellett a szabadságvesztés alatti kényszermunka növeli a szenvedést, anyagilag kompenzálhatja a sértettet és/vagy hozzátartozóit, illetve fokozhatja a büntetés elrettentő erejét. Persze, ez elég utópisztikus gondolat, de ha lenne rá lehetőség, támogatnám. Akár egy iparágat is építhetnénk rá. :D
Ha megölsz valakit, akkor hogy bünteted meg?
Halott embert nem lehet büntetni.
Én ellenzem hagyományos esetekben (alapvetően nincs is igazság-, csak attól távol álló jogszolgáltatás), de alapvetően szükségszerűnek tartanám, főleg megtorlás, az igazságos állapot valamelyes visszaállítása, az áldozatok megbosszulása, a bűnös arányos megbüntetése miatt. Sőt, emberiességi szempontból, sokkal emberségesebbnek tartom, mint mondjuk 30 vagy 50 évig egy cellába zárni valakit vegetálni. Állítólag sok ilyen rab is inkább a halált választaná. Valójában szerintem az életfogytiglan az embertelenebb. Én dolgoztatnám, sanyargatnám, szenvedést okoznék nekik pár évig, hogy szenvedjenek is életükben, aztán jöhetne a halálbüntetés.
Valóban az esetek néhány százalékában ártatlan embert végeznek ki, ezért nem alkalmaznám mezei gyilkosságokra, csak minősített esetekre, olyanokra, mint pl. Pándy András, Cozma gyilkosai, Kádár János vagy az elmúlt 25 évben az országot tönkretevő hazaárulók esetében.
Az a baj, hogy a 3# beleviszi az érzelmeit a témába és ez elég hatalmas hiba. Sem az emberiességről, sem a bosszúról nem kéne gondolkodni ebben az esetben, ahogy külön erőfeszítés is mind pazarlás, ami mondjuk akár a kínzásra vonatkozna.
Ezzel szemben csak tények vannak: adott mondjuk egy sorozatgyilkos, mi legyen vele? Visszaintegrálni a társadalomba esélytelen, ezért egyértelmű, hogy véglegesen ki kell vonni őt a társadalomból. Pont. Tökmindegy, hogy megöljük, hogy egy sötét cellában rohad egész életében vagy munkatáborban esik össze, vagy a kínzókamrában korbácsoljuk halálra, a társadalmat nem érdekli, nekünk összességében az a lényeg, hogy ne legyen a társadalmunk része.
Egyébként egy életfogytiglan egy abszolút sarokba szorított személy, ő egyáltalán nem motivált, nem fog dolgozni, folyamatosan a szökés lehetőségét nézi, rátámadhat az őrökre vagy a társaira, főleg, ha rabszolgaként tervezzük dolgoztatni 12 órában. Ez további szigorított őrzéssel jár, aminek további költségei vannak. Összességében a dolgoztatás nem jár anyagi haszonnal, sőt, csak költünk rá. Szóval se a halálbüntetést, sem a munkatábort nem támogatom, ezeknek csak a sötét lyuk marad, ahol megrohadhat.
Amire figyelni kell, az a kispályás bűnözők, csokitolvajok. Őket még vissza lehet integrálni a társadalomba, neveléssel, munkával, tanítással, ahogy a bukott diákot szokás korrepetálni és pótvizsgára felkészíteni, mielőtt késő lenne. A sorozatgyilkosokról már ne gondolkodjatok, azoknak már mindegy. Zárjuk be őket, felejtsük el őket, a társadalomnak úgy a legjobb.
Nagyszerű, kérdező! Bizonyítottad, hogy fogalmad sincs, miről beszélsz!
Ha nem tűnt volna fel, bármit követtek el, emberek, nem tárgyak! Te pedig nem isten vagy. Elég ez az apró körülmény, minden más csak mellébeszélés.
Fel sem tűnt neked az a mérhetetlen ellentmondás, hogy tárgyakról beszélsz, közben elrettentésről, etikáról, technikáról és más emberi dolgokat hozol fel. Ez olyan, mintha a színek kapcsán az ízekről beszélnél. Mindkettőben van egy hosszú í. Ez a közös bennük, nem több.
#4 Szerintem a társadalomnak van egy kollektív, nehezen számszerűsíthető igazságérzete, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, de emellett természetes, hogy a cél az, hogy azok az emberek ne legyenek részei a társadalomnak. Ezt többféle képpen megpróbálhatjuk elérni: megöljük, egy sötét cellába dugjuk, munkatáborba vagy kínzókamrába küldjük, de végül majd egyetlen módot kell választanunk. Tekintve, hogy minden megoldás okoz további, nem szándékolt hatásokat, valamint kinyitja a kaput lehetőségek előtt, az a véleményem, hogy azt a megoldást kell választanunk, amelyik a legjelentéktelenebb negatív következményeket okozza. Véleményem szerint a szabadságvesztés kevesebb negatív hatást okoz a halállal való büntetésnél. Hogy miért, azt már a vitaindító soraim tartalmazzák.
Egyetértek veled abban, hogy nem motivált, nem fog dolgozni stb., de mit jelent az, hogy marad egy sötét lyuk? A hagyományos szabadságvesztést?
#6 Fejtsd ki kérlek, hogy te miként oldanád meg a bűnözők társadalomtól való elszeparálását!
"igazságérzete, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül"
Akkor lehet, hogy velem van a baj, de én abszolút figyelmen kívül hagyom. Főleg úgy, hogy ez a bizonyos 'érzett' igazságossággal mindannyian megszívjuk. Akinek nem csak érzelmei vannak, hanem gondolkodni is tud, az belátja, hogy mi a baj ezzel.
És igen, a sötét lyuk az a hagyományos magánzárka metaforája nálam.
1. Ezen vitatkoznak, találsz a neten adatokat pro és kontra.
2. De kielégíti az áldozat bosszúszomját. Ez az IGAZSÁGszolgáltatás.
3. Ez igaz, de szerintem aki képes erre, annak semmibe se kerül felbérelni egy bérgyilkost.
4. Erre nem nagyon tudok mit mondani, de szerintem van bőven olan önérzetes ember, aki szívesen vállalná. Vagy ld. az orvos és az eutanázia esetét, ha kicsit más is.
5. Itt szintén fel lehet hozni érveket pro és kontra, és rendre fel is hozzák :)
6. Igaz, és kegyetlenül fog hangzani, de nem végeznek ki annyi embert, hogy ennek jelentősége legyen.
7. Ez szimplán jogi kérdés :)
8. A halálbünti nem etikus, de a kényszermunka igen?
---
Részemről semleges vagyok a kérdésben, nem ellenzem, de nem is támogatom. Illuziónak tartom, ahogy az életet kiáltják ki a legfőbb értéknek, miközben közvetett esetekben leszrják (pl. egészségügy).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!