Ti visszaállítanátok a halálbüntetést Magyarországon?

Igen, visszaállítanám. Már az eltörlése is egy rabló mese. nem a nemzetközi egyezmények miatt tették, hanem, hogy ne lehessen felakasztani a sok vörös gazembert.

Az ellenzők legtöbbször azzal érvelnek, mint ma 10:15, csak egy-két dolgot elfelejtenek hozzátenni.

Például azt, hogy az összehasonlításokból soha nem derül ki, hogy ténylegesen mennyi a halálbüntetéssel elrettentett személyek száma, azaz hogy mennyi gyilkosság lett volna, ha nem lett volna halálbüntetés.

Vagy azt, hogy ha csak kevés embert is, de valamennyit bizonyosan képes visszatartani tervezgetett gaztettük elkövetésétől, és ha csak egyetlen ilyen ember is van, aki épp emiatt nem követ el gyilkosságot, és ha csak egyetlen ártatlan áldozat is van, aki más gyilkosok halála árán menekül meg a haláltól, már megérte. Ugyanis a potenciális áldozatnak (az ártatlan, vétlen embernek) több joga van a létezésre, mint annak, aki már bebizonyította, hogy képes önös érdekből elpusztítani más embereket. Erre talán a legjobb példa a jogos védelem esete: az életet fenyegető jogtalan támadást ugyanis végső esetben a támadó megölése árán is el lehet hárítani, anélkül hogy ezen magatartása miatt a támadót megölő embert büntetőjogi hátrány érné. A törvényalkotó tehát itt sem kényszeríti az ártatlant élete feláldozására: a jogtalan támadó és a védekező élete közül ez utóbbit részesíti előnyben. A halálbüntetés alkalmazása esetén lényegében ugyanerről van szó, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy konkrét ember életét kell védelmeznie a törvénynek, hanem a generális prevenció által minden potenciális áldozat életét. A gyilkos és (tényleges vagy potenciális) áldozata jogainak összevetéséből másrészt az is következik, hogy ha nem ismernénk el a halálbüntetés intézményét, akkor ezáltal a gyilkos élethez való jogát magasabbra értékelnénk, mint az áldozatét, hiszen az áldozat meghal, pedig ártatlan, a gyilkos viszont életben marad. Más szavakkal: az áldozat életét bárki elvehetné anélkül, hogy őt ugyanez a veszély fenyegetné.

Vagy azt, hogy a szabadságvesztés csak addig rendelkezik elégséges elrettentő erővel (és ezért a halálbüntetés csak addig lehet szükségtelen) ameddig a kinti és a benti élet minősége között számottevő különbség van. Amíg a börtönbe kerülés nagy mértékű életszínvonal-csökkenéssel jár, addig ez jelentős fékezőerőt jelent a potenciális bűnelkövetők számára. Mihelyst azonban ez a differencia csökkenni kezd (és manapság ennek lehetünk tanúi a büntetés-végrehajtási intézetek korszerűsítésével), úgy válik ez a visszatartó erő egyre kisebbé. Sőt szélsőséges esetben az előjel pozitívvá válhat: egyes hajléktalanok, csavargók számára a pályaudvaroknál, metróaluljáróknál és a mindennapos koldulásnál vonzóbb lehet a fűtött börtöncella, a napi háromszori étkezés, a tisztálkodási, művelődési és sportolási lehetőség stb. Az ilyen személyek számára a szabadság nem érték, nem tudnak mit kezdeni vele, a szabadsággal járó lehetőséget nem tudják ténylegesen tartalommal megtölteni, annak elvesztése tehát számukra nem olyan félelmetes lehetőség, mint ha az életükről lenne szó.

Vagy azt, hogy a tévedés nem elkerülhetetlen velejárója a bírói ítélkezésnek, és ha igen, akkor is a jelentéktelenebb ügyekre jellemző; azokban az ügyekben pedig, amelyekben halálbüntetést is ki lehet szabni, a tévesen kiszabott halálos ítélet lehetősége bizonyos eljárási garanciák bevezetésével, illetve kiterjesztésével elkerülhető. Ilyen eljárási garancia lehet például az, ha halálbüntetést csak a bírói tanács összes tagjának egyetértésével lehetne kiszabni; esetleg ilyen ügyekben több tanács egyhangú határozatára lenne szükség a halálbüntetés kiszabásához; ha az ítélkező bírói tanács létszámát megemelnék hét vagy akár kilenc főre és ezek mindegyikének beleegyezése szükséges lenne a halálos ítélet meghozatalához; ha csak két vagy három ügyész egymástól független, halálbüntetés kiszabását javasló indítványára volna lehetőség egyáltalán e büntetési nem bírói mérlegelésére stb.

Statisztikailag bizonyított, hogy ott ahol újra bevezetik ott sem esett vissza a súlyos bűncselekmények száma. Mert egyszerűen az ilyen bűn elkövető nem mérlegel. A börtön életfogytig nem egy terápia, ha már jártatok börtönben ezt tudjátok. Nem gyúrásról és tévézésről szól, ez csak demagóg néphülyítő retorika. A börtön igenis büntetés. Az meg hogy valaki szerint lenne-e visszatartó ereje vagy nem, azzal szemben ott vannak a tények. Nincs neki, bizonyított.

De a nagyobb probléma nem is ez vele. Hanem hogy egyetlen jogrendszer sem működik 100%-san, és akit halálra ítéltek az rehabilitálhatatlan. Erre persze mondhatjátok, hogy az a pár áldozat megéri, ez esetben viszont semmivel nem különb a társadalom a gyilkosainál. Ráadásul mi az hogy megéri, ha nem csökkenne emiatt a gyilkosságok száma. Egyáltalán nem bizonyítható, hogy hány életet lehetne ezzel megmenteni. Viszont ahogy egyetlen gyilkosság áldozata is több mint elég, úgy egyetlen ártatlanul kivégzett ember is elfogadhatatlan. Előbbivel viszont az állam nem tud mit kezdeni, csak azt hogy megtorolja, az utóbbi viszont nem lehet intézményesítve. Gondoljatok csak bele, hogy jobban éreznétek-e magatokat, ha egy szeretteteket megölik egy kocsmai verekedésben vagy ha két év siralomház után kivégzik ártatlanul. Én ugyanúgy gyilkosnak tartanám az államot mint azt aki egy kocsmába indulatból öl. Sőt, az állam megfontoltan teszi ezt, a hónapokig tartó tortúrával lényegében megkínozva az egyént. És akkor arra ne is térjünk ki, hogy az aki a kivégzést tartja bármire megoldásnak, az mivel különb egy gyilkosnál. Hisz ez kettős mérce. Mert vagy megölhetünk valakit vagy nem. Mert ha az ember élet sérthetetlen, akkor nincs kivégzés. Ha viszont az ember élet elvehető, akkor a gyilkosság nem is olyan súlyos bűn, ahogy ez a középkorban volt is...

Nos én úgy tudom,hogy Magyarországon nem volt olyan sok a halálra ítéltek száma,hogy véletlenül is ártatlant ítéljenek el.

Sokkal körültekintőbben nyomoztak,mint ma.

Ma inkább előfordul az,hogy valakit ártatlanul börtönbe zárnak,mint régen.

Biztos vagyok benne,hogyha visszaállítanák a halálbüntetést nem nem lenne ennyi bűnözés.

100%-an halálbüntetés párti vagyok.

Igenám, de arról megfeledkezel, hogy nem az állam ítéli halára a gyilkost, hanem ő saját magát, ugyanis ha valaki nem gyilkol, akkor nem kell félnie a halálbüntetéstől.Ha valaki tiszteletben tartja mások életét, akkor az állam is tiszteletben fogja tartani az övét. Ha valaki nem követ el súlyos bűncselekményt – nincs mitől tartania. Aki mások jogait nem sérti, nem kell félnie attól, hogy az ő jogai sérülni fognak. A döntés mindig a gyilkos kezében van, csak rajta múlik, hogy kiteszi-e magát a halálbüntetés kockázatának vagy sem.

"A börtön büntetés." - Kinek?

"Az meg hogy valaki szerint lenne-e visszatartó ereje vagy nem, azzal szemben ott vannak a tények. Nincs neki, bizonyított." - Ez egészen egyszerűen nem igaz, semmilyen bizonyíték sincsen rá. Mint már mondtam az összehasonlítások soha sem mérvadóak, mert nem lehet tudni, hogy mennyi áldozat lett volna, ha nincsen.

Azon szerintem hülyeség vitatkozni, hogy van e 100%-os jogrendszer, mert egyszerűen nincs. Nem működhet ilyen precizitással a rendszer, hiszen emberek ülnek benne. Tudom hülye példa, de ott a David Gale, mint a férfi ellen szólt, csak hát nem ő a gyilkos. És ilyen eset miért ne történhetne meg?

A gyilkos ítéli saját magát halálra... :D Ugye te most viccelsz? Ha valaki rosszat tesz neked, és te úgy döntesz megbosszulod, akkor az nem a te döntésed? A gyilkos eldöntheti, hogy gyilkos lesz-e. De hogy erre mi a társadalom retorziója, az az állam döntése. Amit állítasz akkor lenne igaz, ha a gyilkosok alkotnák a törvényeket. Ez így ahogy mondod, jól hangzik, de nettó hülyeség.

A börtön természetesen az elítéltnek büntetés, mert mire gondoltál? :) Kinek kellene annak lennie?

Azt állítod a statisztikák semmit sem bizonyítanak, így akkor azt sem, hogy bármi haszna lenne a kivégzéseknek, de azért végezzünk ki embereket (köztük néha ártatlanokat is)?

A lényegi különbség ott van kettőnk gondolkozásában, hogy te a gyilkos jogainak szempontjából közelítesz a témához, míg én az áldozatéból.

A gyilkos már akkor is tisztában van vele, hogy mi lesz a retorzió, mikor elköveti tettét, nem pedig később vár arra, hogy mi lesz az állam döntése. Szabadon dönthet róla, hogy öl, és meghal ő is, vagy pedig nem öl, és szabadon élhet tovább. Az áldozat viszont nincs ilyen döntési helyzetben. Ő egészen egyszerűen csak meghal ártatlanul, míg a gyilkos tovább élhet, ergo ha nincs halálbüntetés, az az én értékrendem szerint a gyilkos életének többre becsülése az áldozaténál.

"börtön természetesen az elítéltnek büntetés, mert mire gondoltál? :) Kinek kellene annak lennie? "

Pár hozzászólással ezelőtt már levezettem, hogy van, akinek nem büntetés a börtön, és azt is megfogalmaztam, hogy miért. Tudom, hogy egyszerűbb nem venni figyelembe, mint vitatkozni vele.

Figyelj, döntsd el, hogy mi az álláspontod a statisztikákkal kapcsolatban! Eddig határozottan állítottad, hogy egyértelmű bizonyítékként szolgálnak. Most, hogy felhívtam rá a figyelmet, hogy ezek nem reprezentatív felmérések, most megpróbálsz alkalmazkodni a helyzethez.

Nem, valóban nincs tökéletes bizonyíték arra sem, hogy visszatartó erő. Viszont míg jogrendszeri eszközök bőséggel rendelkezésünkre állnak, melyekkel minimálisra, szinte a nullára lehet csökkenteni a téves ítéletek számát, addig afelett nincs kontrollunk, hogy a gyilkos újra ölni fog. Gondolom azt te sem vitatod, hogy van, akit igenis visszarettent a halálbüntetés.

Ez az állam feladata, hogy szabályozzon, hogy óvja a benne élő tisztességes állampolgárokat.