Én nem értem, miért olvasom sokszor azt pl. itt is, hogy a magyarok bénák, itt minden rossz, mindenben rosszak vagyunk stb. Ha megnézzük a jelenlegi olimpiai éremtáblázatot, akkor is ez látszik?

Én pl. azt látom, hogy mi nagyok vagyunk, magyarnak lenni sokszor büszkeség, és egyáltalán nincs mit szégyellnünk. Ezt mutatja ez az éremtáblázat. Nem valahol lent kullogunk, mint ahogy sokak szerint "illene", hanem előkelő helyen vagyunk.

És még azt is megjegyezném, hogy pl. USA vagy Kína 500 sportolót delegált, mi pedig 156-ot. :D Mindig azt hallom, hogy mi milyen rosszak vagyunk mindenben, bezzeg ezek meg azok milyen jók. Hát nekem nem ez látszik, rengeteg ország több sportolót delegált, mint mi, és sokkal lentebb vannak, mint mi..., nekem úgy tűnik, hogy igenis nem akármilyen a magyar. És nem csak ezen az olimpián, hanem általában mindig előkelő helyen vagyunk. És szerintem az élet más területén is így van ez, legalább is így lehetne, ha hinnénk magunkban, meglátnánk a jó dolgainkat is (és inkább ezeket tartanánk szemmel), és nem állandóan másokhoz hasonlítanánk magunkat.

Igazából a lényeg, hogy én mindig úgy látom, hogy mindenben a negatívumot emeljük ki, hogy ebben vagyunk rosszak, ez így rossz, az úgy rossz, és a jót - mint pl. ezt, nem emeljük ki, vagy nem nagyon. Pl. amikor gyalázzuk magunkat, hogy milyen szerencsétlen nép vagyunk, miért nem jut eszünkbe, hogy olimpián pl. mindig jók vagyunk? Ez pl. egy pozitívum, és azért ezt emelem ki, mert most ez aktuális.