A Kádár rendszerben vagy a mai rendszerben volt könnyebb a fiatal generációnak?

Rokonságból, ismertségi körből felesleges nagyátlagot számolni, én is mondhatnám, hogy tök jó ma egész Magyarországon a helyzet, mert a rokonságom jó részében nem okoznak lehetetlen problémát, ha a gyereknek 20 éves korára 3-4 milliós kocsi kéne, vagy mert rengeteg olyat ismerek, aki csak biciklire 200 ezret költött.

Ettől még ez nem valós kép, mert sokan például még 40 év felett is adósságot törlesztenek, vagy éppen elmaradottabb térségekben élnek, ahol kevés a jó munka.

Szerintem nem látod reálisan a képet. Mások voltak a munkaviszonyok, korábban kezdtek dolgozni, más volt az életritmus, az élet megalapozásához kedvezőbbek voltak a reálbérek. Az építkezést is olcsóbban ki lehetett hozni.

Az én szüleim a 90-es évek elején kezdték az építkezést egyetem vége felé, és kis családi támogatással plusz az akkori szörnyű infláció melletti hitelből úgy sikerült befejezni az építkezést, kifizetni a hiteleket, hogy majdnem belerokkantak (viszonylag jó fizetések mellett). Valószínűleg ha végigkérdeznéd a rokonságod, akkor kiderülne, hogy a 70-80-as évek sem volt mindenki számára feel the sunshine.

Lényegében ma mindenben jobb helyzetben vannak a fiatalok azt a fontos tényezőt leszámítva, hogy sz.r a munkaerő-piac. Így aki nem tanul ki versenyképes szakmát és nem tanul meg több forrásból pénzhez jutni, befektetni, az valóban nehéz helyzetbe kerülhet. Éppen ezért nehéz összehasonlítani, hogy mikor is volt jobb fiatalnak lenni.

"Az én korosztályom, ahol jó diplomával és 2 nyelvvizsgával is csak álmodhatsz új házról, új autóról?"

Mi számít jó (versenyképes) diplomának? Tényleg nem jó a helyzet, de ez nagyon erős túlzás.