A Kádár rendszerben vagy a mai rendszerben volt könnyebb a fiatal generációnak?

A nagyszüleim ugyan ma tisztes körülmények között élnek, de lényegében egyszer nem voltak nyaralni életükben. Másik ágon földbirtokosként meghurcolták őket, a földeket államosították, és ellehetetlenítették azt, hogy pusztán a hivatásukból megéljenek.

Viszont az is igaz, hogy pl. sok családi ház épült a 70-es 90-es évek közt, míg jelenleg éppen az építőipar egy mélypontjából kecmergünk ki épp.

Lényegében az élet olcsóbb volt akkor, nem volt ekkora bizonytalanság a munkahelyeken, viszont cserébe korlátozva volt az emberek szabadsága, és nem igazán voltak olyan értelemben gazdagok, mint pl. most a felső-középosztály és felette. Alacsonyabban volt a szint, de a szórás kisebb volt. (Pld. semmiből nem volt nagy választék, hiába volt az átlagnál jobb kereseted)

Igazából az is belejátszik a képbe, hogy anno korábban kezdtek el dolgozni a fiatalok (sokan már 15-16 éves korukban), korábban házasodtak, illetve valószínűleg ők sem szülői támogatás nélkül vették meg az első autójukat, lakásukat. Már a 80-as évek végén is így volt - sokan 16 éves pályakezdéssel már megteremtették az életük alapjait, mire valaki mondjuk 24 évesen végzett a felsőoktatásban. Az már más kérdés, hogyan fordult a helyzet 10 éven belül.

Szerintem ma nehezebb fiatalnak lenni, mint anno, viszont ami pozitívum, hogy a szülők jobb anyagi támogatást tudnak nyújtani, illetve az utóbbi pár évtized az a korszak, amikor 1 vagy 2 generáció alatt ki lehet törni az alsóbb osztályokból - azaz ha veszünk egy munkás családot, annak egy mai értelmiségi taníttatású generációja 30-35 éves korára már jelentősen jobb körülmények közt élhet, mint elődeik.

@13

Tudom, hogy ez kétes válasz, de erre taltak ki egy csomó hitelkonstrukciót (diákhitel, stb.), illetve vannak ingyenes/támogatott képzések is, plusz ösztöndíjak is, ha valaki keres.

Az 1920-as születésű édesapám átélte az államosítást és a TSZ-be beverést. Láttam rajt hogy lelkileg megviselte hisz az őseink a Honfoglalás óta szabad gazdálkodók voltak. Egyszer aztán megkérdeztem tőle hogy miért nem marad itthon a háztájiban maszekként és miért beszél úgy a kommunizmusról mint ha az előnyös lenne, hisz az idegen munkahely az egyenlő a stresszel és rabsággal. Idézem válaszait: Ha nem lenne kommunizmus akkor ennél sokkal kutyább világ lenne. Ma (a szocializmusban) ő lehet a falu leggazdagabb embere kizárólag a TSZ-ben és a háztájiban végzett szorgos munkájából. De amíg nem volt kommunizmus, vagy ha megszűnne a kommunizmus, onnantól az ország dologtalan dögjei lennének az urak és mi és a többi hasznos munkásember meg szegénynek számítanánk.

Milyen igaza lett. A 90-es évektől beigazolódott.

Az egykori szülőfalumban és a mai városi környezetemben jól ismertem az emberek gondolkodásmódját a rendszerváltás éveiben. Úgy lehet mondani hogy megunták a proletárdiktatúrát és többet akartak még annál is. A falusi tetőtér beépítéses házat már szűknek érezték. Nyugati jólétet is és egyebeket is akartak. De ahogy a közmondás szól, aki kapzsi pórul jár. Mert valahogy arról elfeledkezett a tisztelt dolgozó nép hogy a kapitalizmusban már proletárdiktatúra sincs hanem valakiké a gyár, a föld és a tőke, a többinek meg csak a munka és csekkfizetés jut. De mára belátták mert még közmunka is csak protekcióval jut nekik.

Ja és naívan azt is hitték hogy a magyar kapitalizmusban is az lesz az úr aki a legtöbbet és legjobban dolgozik. Nem, a magyar kapitalizmusban már ők sem gázszerelésből és munkából lettek urak:

[link]

[link]