Meghalnál e Magyarországért?

00:35-ös vagyok.

Azok, akik ma bőszen hangoztatják, hogy meghalnának ezért a hazáért, vajon a mindennapi életben mennyire szeretik ezt a nemzetet? Vajon felállnak-e egy idős ember megsegítéséért a buszon, vajon segítenek-e a rászoruló honfitársaikon, vajon fizetnek-e rendesen adót, vajon tanulnak-e, hogy minél hasznosabb állampolgárai legyenek az országnak?

Könnyű azt mondani, hogy "persze, én mennék, küzdenék, és meghalnék a hazáért". De mi a haza? A közös nyelv? A közös kultúra, és a hagyományok? Genetika? Vagy mindaz a föld, ami a térképre rajzolt ország határain belül esik? Esetleg mindezek összessége?

Van egy hatalmas kincsünk, úgy hívják, demokrácia. Ez az egyetlen szó a kulcsa a mai értelemben vett szabadságunknak. Ma már nem kell meghalnunk egy eszméért. Magunk dönthetünk a sorsunkról, és a gyermekeink sorsáról is. Ma már vér nélkül győzhet egy eszme, mert minden negyedik évben megválaszthatjuk a vezetőinket.

Amikor 1848-ban Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, maga sem kívánhatott többet ennek sz országnak. Hiszen éppen azért harcoltak '48-ban, mert hitték, hogy a nemzetnek joga van megválasztani a saját vezetőit. Mára teljes mértékben a miénk a döntés.

A világháborúkban azért harcoltunk, mert harcolnunk kellett. Rossz vezetők rossz döntései miatt haltak meg a magyar férfiak, miközben legtöbbször maguk sem tudták, miért is küzdenek a fronton. Sokszor cserben hagyták őket a vezetőik, kivezényelték őket valahová, majd magukra hagyták őket. Ők védték magukat, amíg bírták erővel és lőszerrel, majd pedig "hősi halált haltak"...

Volt-e értelme? Jobb lett-e tőle a világ? Jobb lett-e tőle ennek az országnak? Mit kaptunk a hősi halottainkért? Elárulom: először elvesztettük a területeink jelentős részét, majd pedig később kaptunk a nyakunkba szovjet katonákat.

Mióta magyarság él Európában védtük az európai kultúrát töröktől, tatártól, később védtük a Szovjetúniótól, de elárult bennünket ez az Európa. Magasztos eszmékkel a zászlóinkon harcoltunk, de sosem kaptunk köszönetet érte. Sőt, végül feldaraboltak, szétszaggattak bennünket. Vajon valóban ezért kellett meghalniuk a katonáinknak? Vajon megérte...?

Azok, akik ma valamely párt szavára akár fegyvert is ragadnánk, kérdezzék meg maguktól, vajon miért tartják jobb megoldásnak a háborút, mint a demokratikus választásokat? Vajon mi értelme van a nemzet többségére akár erőszakkal is ráerőltetni a maguk igazát? Vajon biztos, hogy az ő oldalukon az igazság, vagy őket is csak megvezették bizonyos vezetők szép szavakkal? És főleg: vajon tényleg harcolnának-e akár a saját honfitársaik ellen is csak azért, hogy beteljesedjen az igazságuk?

Kiontott belekkel, a saját vérünkben feküdve, rettegve a haláltól az édesanyánk után sírni kicsit sem magasztos érzés. Fegyvert ragadva lőni mindenre, ami mozog, embereket gyilkolni egyáltalán nem felemelő. Nem nézni, hány ártatlan áldozat veszti az életét, hány gyerek marad árván, apa nélkül, hány nő férfi nélkül, és mindezt tenni egy eszme védelmében... Mi ez, ha nem bizonyíték arra, hogy valójában mindannyian csak ruhát viselő majmok vagyunk?

Békeidőben is van mit tenni a hazádért. Sőt. Akkor tehetsz csak igazán sokat. Azzal, hogy tisztességesen élsz. Hogy gyerekeket nevelsz, becsülettel. Hogy teszed a dolgodat, bármilyen jelentéktelennek tűnik is a munka, melyet végzel. Hogy tanulsz. Hogy adózol. Hogy választasz, amikor eljön az ideje.

Sosem tudhatod, hogy valójában kinél van a tökéletes igazság. Nem vagy Isten, hogy eldönthesd, ki éljen, és ki haljon meg. És a vezetőid sem istenek, bármit is mondjanak neked a maguk igazának védelmében.

Az egy rohadt nagy Idióta aki képes lenne meghalni Magyarországért és nem vagyok hazaáruló,."Szélső" Jobbos

vagyok. MAGYARORSZÁGÉRT MEGHALNI NEM ÉRDEMES mert ugyan ki hallna meg a sok százezer retkes cigányért vagy esetleg zsidókért? De ha úgy teszed fel a kérdést hogy meghalnál-e a magyar emberekért akkor igen MEGHALNÁK A MAGYAR EMBEREKÉRT, DE NEM AZ ORSZÁGÉRT.

12:31nek

Igazakat mondasz, attól függ milyen szempontból nézed a dolgot. De ha végignézed a magyar történelmet sokszor kellett csatázni! Meg kellett védeni a javainkat! És ha akkor azok az emberek nem mentek volna bátran harcolni, akkor most te se lennél sehol. Ebben a mai országban a politikusok azt tehetnek amit akarnak, a demokrácia semmit nem ér, ez csak illuzuó. Már nem tudsz szót érteni a politikusokkal. Vannak olyan helyzetek ahol rá vagy kényszerítve a háborúra. Olyankor mit csinálsz? Hagyod, hogy leigázzanak, elszedjék minden javadat téged meg a családodat rabszolgává tegyenek? Miért nem érted meg h vannak olyan helyzetek amikor csak erővel lehet elérni valamit. Persze h senki nem jókedvében megy el harcolni. De, ha nem küzdesz azért amit a népünk évszázadokon keresztül felépített akkor még az 50% esélyt se adod meg a győzelemre!

amit meg arról írtál h máshogy is lehet az országot szebbé tenni, munkával tanulással, az igaz, de itt nem erről volt a kérdés, hanem h vészhelyzetben mit tennél, amikor nincs más választásod.

Mondtam én h nagyon kínos ez a kérdés sok valakinek, és próbélják kimagyarázni a dolgot.

14:00:

Azt írod: "Már nem tudsz szót érteni a politikusokkal. Vannak olyan helyzetek ahol rá vagy kényszerítve a háborúra."

Én pedig erre azt felelem: akkor váltsd le a politikusaidat!

Bárki alapíthat pártot, bárki megmutathatja, ő jobban csinálná! Senki nem kényszerít rá, hogy rossz vezetőket válassz magadnak! Négyévente a kezedben a döntés, hogy változtass.

Kezedben a lehetőség, hogy meggyőzd a honfitársaidat az igazadról. Ma már ezerféle módja van annak, hogy akár minden háztartásba eljussanak a gondolataid. Szavakkal csatázz, hidd el, semmivel sem könnyebb, mint puskával harcolni. Viszont nem hal bele senki sem, nem jár utána pusztítás, sem romos épületek, sem pedig síró árvák...

Négyévente az emberek többségének a szava a döntő. Ha az emberek többsége nem a te véleményedet tartja helyesnek, akkor nincsen jogod arra, hogy fegyverrel rájuk kényszerítsd az általad igaznak vélt eszméket. Ha ezt teszed, nem vagy sem igaz magyar, sem igaz ember. Akkor csak egy diktátor vagy, semmi más.

Amit azzal kapcsolatban írsz, hogy sokszor kellett már megvédenünk a magyar javakat, igazat adok neked. De más, amikor idegen erők támadják az országot, megerőszakolják a nőket, elviszik a javaidat, addig söprik a padlásodat, míg a saját gyerekednek már nem is marad ennivalóra sem, és megint más a mai helyzet. Ma nem idegen erők söprik a padlást, hanem a saját rossz politikusaink, akiket leválthatunk. Békésen, legálisan, két határozott tollvonással.

Az eredeti kérdésre visszatérve: Meghalnék-e a hazámért? Igen, meg. Meghalnék, ha tudnám, hogy attól biztosan jobb és boldogabb élete lesz a gyermekeimnek, és az ő gyermekeinek. A baj csak ott van, hogy amikor csatába indulsz a hangzatos eszmék zászlaja alatt, soha nem tudhatod, hogy valójában mi is az íróasztal mögött pöffeszkedő sakkbábutologató politikus valódi célja a te haláloddal. Nem tudhatod, valóban jobb lesz-e a leszármazottaidnak, vagy valójában csak a saját vezetőd személyes érdekeit szolgálod azzal, hogy miután megöltél száz ismeretlent, végül magad is ottveszel a csatatéren.

16:07:

Csak egy gondolkodó ember vagyok, aki nem szégyelli meghallgatni a nála okosabbakat, és tanulni a történelemből.

És is elolvastam a kommentedet, és abszolút egyetértek. Ha valaki segíteni akarja a hazáját, tanuljon és éljen tisztességesen, fizessen adót a rá vonatkozó mértékben és óvja a könyezetét.

Szerintem ennyi lenne "magyarnak lenni".