Csak szerintem van az, hogy a pedagógusok közül sokan egy párhuzamos valóságban élnek?
Nem csak a középiskolai tanárok, óvodapedagógusok, bölcsödei dolgók.
Alapvetően ha valami bajuk van két dolog merül fel :
- több fizetést és kevesebb munkát
- "a gyerekekért"
Egy darab módszertani fórum nem jött még össze nagyon sok éve, az egyetlen közösségkovácsoló, hogy a kormány (a mindenkori) rosszul csinálja, és rohadjon meg. Változás kell!
Viszont elutasítják a menedzserszemléletet, az oktatás nem lehet eredmény orientált. A gyerekeken nem kísérletezzenek (de változtassanak, találják ki papíron a tökéletest). Ők "csak" tanítani akarnak. De ne mondják meg hogyan. A saját privilégiumuk. De eredményt ne tőlük várjanak el. Szerintük az oktatásreform elégtelen, és valahogy mindenkinél ugyan azok a kritikák, de mélyebben senki nem foglalkozik velük. Azt már valahogy sikerült lenyomni egyébként a torkukon, hogy minőségkontroll kell. (pedagógusok értékelése szerintük nem teljesíti a célját, de azt nem mondják el szerintük hol hiányos, szerintem azért, mert igazából fogalmuk sincsen, a lényeg, hogy munka nélkül tűnjön úgy mintha a belüket is kidolgoznák, és melyik munkavállaló ne szeretne ilyen standardokat a munkahelyén :))
Valamiért úgy érzem a tanárok azt akarják mondani, hogy a fizetés legyen több, a munka kevesebb, és akkor majd a gyerekeknek is jobb lesz.
Miközben a kritikák jelentős része a tanárok lelki világáról szól, és nem a gyerekek eredményeiről. Miközben nincs kritika anélkül, hogy meg ne említenék, hogy mindezt a gyerekekért csinálják.
válasza: válasza:Elég ellentmondásos, és sokszor én sem értek egyet velük. Elég sokszor kaptak béremelést az elmúlt években, más szakma képviselői ezt nem mondhatják el magukról.
Alapvető emberi tulajdonság, hogy mindenki úgy próbálja meg beállítani, hogy ő dolgozik a legtöbbet, neki van a legtöbb és legnehezebb dolga.
Nem vagyok tanár, bár az akartam lenni, de máshogy alakult.
Viszont áruljátok már el, hol van az, hogy fél 8-ra, 3/4 8-ra kell bemenni, és legkésőbb 2-kor már végeznek is, közben pedig még szabadideje is van?
Mert erre azt szokták mondani, hogy nem ér véget 2-kor a nap, hiszen otthon is készülni kell, de mégis mit? Aki évek óta ugyanazt tanítja, annak mi szüksége van a felkészülésre? Elfelejti az évszámokat, vagy a sinus-cosinust, és át kell ismételni?
A másik, hogy esténként dolgozatot javítanak. Hát hagyjuk már... Nem voltak még olyan régen az iskolás évek, tisztán emlékszem, hogy amíg mi dolgozatot írtunk, addig ültek az asztalnál, és más osztályét javították. Ezt így lehet csinálni folyamatosan. Meg a lyukas órákban. Egyetlen tanárnak sincs napi 7-8 órája, mint a gyerekeknek.
Emlékszem, nem egyszer volt olyan, hogy ha az egyik tanárral volt a 3. óránk, ő akkor esett be az utcáról, azaz vagy nem sokkal előtte indult el otthonról, és 10-kor kezdődik a munkaideje, vagy a lyukas órájában elment ügyet intézni, bevásárolni, stb, amit más alkalmazott nem tud megtenni.
Egyébként meg hogy készül a másnapa és milyen dolgozatot javít egy tesi-, technika-, ének-, rajz-, stb-tanár???
válasza: válasza: válasza: válasza:matekot kémiát és fizikát szoktam tanítani ismerősöknek, egyetemista vagyok
a legnagyobb problémát én abban vélem felfedezni, hogy már az SI-t nem tudják, az arra épülő komplex feladatokat meg esélyük sincs megcsinálni
a legtöbb tanár mind a közoktatásban mind magánkeretek között pedig algoritmusokat magoltat be, amiket meg elfelejtenek, mert önmagukban nincs sok értelmük
3 hónap alatt annak a gyereknek, aki eddig kettes hármas eredménnyel tudta csak teljesíteni az órákat meg tudom tanítani az alapokat, hogy akár önállóan is tudjon tanulni (ez meg a másik, az önálló tanulásban való analfabétizmus)
Szerintem ha mondjuk harmad ennyi matekóra lenne, de 12 fős csoportokban, akkor egyénileg is lehetne foglalkozni a gyerekek teljesítményével, és akkor nem érettségin derülne ki, hogy a gyermek a binomiális azonosságokat sem képes alkalmazni.
válasza:Amikor általános iskolából olyan alapvető ismeretek nélkül jönnek ki a gyerekek, mint a négy alapvető matematikai számítást se tudnak elvégezni, akkor tényleg elgondolkodtató. Viszont a legnagyobb probléma az utánpótlás, hiszen édesanyám 80-as évek végén jelentkezett a tanárképzőre, akkor még ötszörös túl jelentkezés volt. Ma már alig vannak, akik oda jelentkeznek.
Nekem a régebben a matektanárom elmesélte, hogy mi a gond. Évtizedek óta csökkentik a tanórák számát, viszont tananyagon nem igazán változtattak.
"A felsőoktatás nem köznevelés, az ott lévő minőségi standard"
Ezt azért túlzás minőséginek nevezni. Az amerikai az tényleg minőségi, hiszen nem csak behozzák a lemaradást tudásilag, hanem le is hagynak minket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!