Mennyi áldozatot szed még a kapitalizmus ahhoz hogy ne csak szónokoljunk ellene de fegyvert fogjunk rá?
Hosszú éveken át a Tungsram munkása volt. 1989-ben hitt a rendszerváltóknak, majd az MDF-re szavazott. NSZK-ban élő bátyja ódákat zengett a kapitalizmusról és elárasztotta turkálós ruhákkal, illatszerekkel, színes, tetszetős katalógusokkal. „Csorgott a nyálam. Alig vártam a változást. Megkaptam. Két évem van a nyugdíjig, és itt állok munka nélkül, nyakig az adósságban” – mondja és idegesen morzsolgatja ujjait. „Idegroncs lettem…”
Miután leépítették, mert a jenki multi elkezdte az ország szétrablását, András kisboltot nyitott egy panelház földszintjén. Magyarul: kényszervállalkozó lett. Volt egy kis pénze, amit a szocializmusban gyűjtött. Úgy gondolta akkor, hogy minden oka megvan gyűlölni „az átkost”. Nagyapja kulák, apja ott van 1956-ban a felvonulók között. Azt hitte, hogy a tőkés rendszer mindenkinek elhozza a Paradicsomot. Néhány évig valóban ment a bolt, de a bevásárlóközpontok megjelenésével gyérült a forgalom. Volt olyan nap, hogy csak két üveg sört sikerült eladni. András is lehúzta a rolót, mint sok más kiskereskedő. Ekkor már megrendült bizalommal. Nem hitt egyetlen pártnak sem, szavazni sem ment el. András tengődött egy darabig, aztán beállt biztonsági őrnek egy gyakran nevet változtató céghez. Ekkor már minden ízében gyűlölte a kapitalizmust. 2010-ben a Munkáspárt rendezvényén megismerte A Szabadság hetilapot.
„Könnyes szemmel olvastam Kádár Jánosról, és azt mondtam a fiamnak, hogy ma képes lennék a két puszta kezemmel harcolni a szocializmusért. Tanulok. Igazán a rendszerváltás tanított meg tanulni. Tanulni a közösségi élet értékeiről, és így utólag tisztelni a múltat, Kádár Jánost. Éppen Kádár életéről olvasok. Nagyszerű ember volt… Ezek a mai politikusok mind zsiványok!”
2012-ben elvesztette állását, és azóta munkanélküli. „A szemetek kifosztották a népet. Átvertek és kiraboltak bennünket. Szétverték a családokat, a baráti társaságokat. Már nem lehet visszacsinálni semmit! De lehet változtatni, lehet megint szocializmus?” - kérdezi aggódva, szemében pici csillogó reményszikrákkal. Lehet, de ezért meg kell küzdeni! S a megszenvedettség tesz igazi harcossá!
"Olvass egy kicsit azokról az országokról, ahol ma is szocializmus van. Nem szívesen élnék egyikben sem. Nagy a szegénység, a nyomor. Ráadásul egy csomó dologhoz nincs jogod, ami nekünk már természetes. Pl. Internet :)"
Volt itt valamelyik nap egy kérdező aki a jelenlegi bolgár állapotokon kesergett. Jómagam 1987-ben családi körben nyaraltam a bolgár tengerparton de emlékeimben semmi nem volt olyan amiket leírt az ominózus kérdező a MAI bolgár állapotokról.
Az a gyanúm hogy a fenti"kérdésem"alátámasztását ugyanúgy elmondhatják ma Bulgáriában mint idehaza mi...
"Voltam Bulgáriában 3 éve, lepukkant egy csöves hely :D"
Így van. De 1987-ben nem volt az.
"Ja, és a családom is volt ott is, és Romániában is, még a szoci időkben, mondták, hogy iszonyat csövinger fos helyek."
Ezt viszont semmi esetre sem írom alá ugyanis tapasztalatból állítom az ellenkezőjét. Vonattal utaztunk fel Budapestre majd onnan három napon át Románián át megintcsak vonattal Bulgáriába majd két hét múlva vissza. És végig látszott a tisztes jólét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!