Lezsidóztak állásinterjún. Vélemények?

Tiszteletem minden kedves olvasónak, ez az első kérdésem itt, így érdeleknének a vélemények a történetemről.

A harmincas éveim közepén járok, az elmúlt tíz évben külföldön dolgoztam eleinte szoftverfejlesztőmérnökként, majd "architect"-ként. Laikusoknak mondanám, hogy ez utóbbi az, aki a teljes rendszert megtervezi és átlátja, valamint irányítja a fejlesztők munkájának a szakmai részét. Közvetlen a projektmenedzser alatt van.

Hazajöttem családi okok miatt, majd itthon egy meghírdetett pozícióra jelentkeztem.

Az első (általános elbeszélgetés) és a második (szakmai kompetencia felmérése) kör sikeres, utóbbi esetében "magasan átlagon felüli" teljesítése után jött a harmadik kör, ami szintén elbeszélgetés lett volna. Lényegében egy amatőr módon, stresszinterjúnak álcázott, vállalat részéről tapló parasztok bemutatkozását sikerült kikerekíteni belőle.

Itt jöttek a szokásos, stresszinterjúhoz illő -kicsit bunkó- kérdések, amikkel őszintén, semmi bajom sincs. Ez is része az interjúnak és szükség van rájuk, hogy felmérjék a kliens személyiségét. Ennek a tudatában végig, képmutató módon úgy tettem mint ha észre sem venném a sorozatos, formális protokoll durva megszegéseit, hiszen ez az érdekem. Ezen nem kell meglepődni, mindenhol így megy, akárhova megy az ember… Ezen kizárólag a HR-es van ott és az alany, senki más.

A végén jött a kérdés a húszonéves HR kiscsajtól, hogy "Az Ön véleménye szerint magasabb fizetést kellene adni az Önhöz hasonló hosszabb orrúaknak, mint a magyar embereknek?"

Azt válaszoltam, hogy "Köszönöm a származásomra vonatkozó észrevételt, remélem, hogy ezzel is növelni tudom a cégük színvonalát. Végülis, inkább legyen valakinek hosszú orra, mint kicsi agya."

Felálltam, kezet nyújtottam neki (ezt nem szabad) és kisétáltam a szobából. 2 nap múlva hívtak telefonon, hogy "a szakmai kompetenciáim miatt" megkaptam az állást, így ha elfogadom az ajánlatot, akkor mehetek dolgozni Január 1-től.

Azt tettem, amit ilyenkor protokoll szerint tenni kell: Nem szabad válaszoni erre telefonban, mert az elhamarkodott döntésre való hajlamot mutat. Kitérő válasz adtam azzal, hogy emailben válaszolok.

Írtam is nekik, megköszöntem a nagylelkű ajánlatot, de nem fogadtam el. A level kulcsmondata az alábbi volt: "Az orrom nem férne el a kilendített karoktól az irodában.". Azt hiszem, megértették.

Egyébként nem vagyok zsidó, bár az orrom észrevehetően nagy. Édesapám orosz származású, édesanyámék pedig erdélyből szöktek át még anno Ceaușescu idején, csak magyar állampolgárságom van.

Érdekelne minden vélemény -akár támogató, akár ellenző-, mert most már én is kívancsi vagyok, hogy mi mindent lehet megtenni ebben az országban...