Miért félünk a kommunizmustól?

Ha az embereket egy paternalista hatalom megvédi minden bajtól, ami érheti, akkor néhány generáció után az ember veszélyérzékelő és problémamegoldó képessége vissza fog fejlődni, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyermekét minden baktériumtól betegesen óvó anyukának a gyerek kamaszkorára a gatyája rá fog menni antibiotikumokra, mert a gyerek szervezete nem tanult meg rendesen védekezni a baktériumok ellen, amikor kellett volna. Ez pedig néhány ezer év után az emberi faj kihalását fogja eredményezni, az evolúció logikája szerint. A szabadság szabadjára engedi a természetes szelekciót: ha nem tiltja meg az állam, hogy az alattvalók vonat elé feküdjenek, és van olyan hülye, aki él ezzel a szabadságával, az meg is érdemli, hogy elcsapja a vonat. Így egyre okosabbak, intelligensebbek leszünk, mert a hülyék egyre inkább kipusztulnak.

"Mégis mivel tiltakoznának azok akik szerint meg kell engedni az ilyen tartalmat?"

Azzal, hogy erre igény van, és ha igény van rá, akkor utat fog törni magának. Nézd meg például a drogokat. Tiltva van egy rakás ismert drog, nemhogy a kereskedelmét meg a fogyasztását, már a birtoklását is büntetik, ami végképp nonszensz. Az eredmény: egyrészt továbbra is lehet füvet meg kokaint kapni, csak illegálisan; másrészt növényvédő szerek, festékhígítók, ragasztók stb. és szintetikus drogok kábító hatását fedezik fel a drogosok, és ezek sokkal veszélyesebbek, mint például a marihuána. Ugyanígy hiába van megtiltva, hogy 18 év alatt pornóoldalakat látogass, szerintem a pornóoldalak látogatóinak többsége 18 alatti. Ha a tévében nem adnák, az interneten keresnék. Az interneten pedig a Web2 korában hatékonyan cenzúrázni... hát, sok szerencsét hozzá. Plusz visszatérnének a pornómagazinok, és ugyanúgy feketepiacon kereskednének velük, mint a drogokkal.

Az állam célja, hogy a polgárait segítse? Mikor, hol? Még ha egyszer sikerülne is ezt elérni, semmi garancia nincs arra, hogy onnantól kezdve tartósan így maradna. Plusz: a profit a piac jelzése a tőkésnek, hogy megéri-e folytatni a termelést. Ha veszteség van, akkor jobb kiszállni. Ha nyereség van ugyan, de az a nyereség kisebb, mint egy bankbetét kamata, akkor is valószínűleg jobb kiszállni (hacsak nem várható a következő évre a banki kamatok jelentős csökkenése, vagy a profit növekedése). Ha meg nagyobb nyereség van, mint amennyit a banktól kamatként kaptál volna a pénzedre, akkor jól döntöttél, és valószínűleg érdemes folytatni is. Ha az állam, mint tőkés, jószívűen a piacinál alacsonyabb áron kínálja a termékeit, akkor a profit becsapós lehet. Ha meg veszteség van, azt valahonnan kompenzálni kell, mert a monopólium nem hagyhatja csak úgy annyiban a termelést. Ha csak az állami gyárban gyártanak cipőt, és az importot is tiltjuk, akkor, ha a cipőgyár veszteség miatt bezár, honnan lesz a népnek cipője? Úgyhogy nem zárhat be, a veszteséget az államnak valahonnan finanszíroznia kell. Ha csak egy-két iparág veszteséges, akkor a többi profitjából esetleg lehet kompenzálni. De ha az összes? Adót emelünk? Akkor ugyanúgy a nép fizeti meg, mintha az árakba lett volna beépítve ugyanez. Hitelt veszünk fel rá? Azt meg később kell visszafizetni, de ugyanúgy vagy árat kell hozzá emelni, vagy adót kivetni. Vagy pedig eleve olyan árakat kell megszabni, hogy bele legyen számolva annak a kockázata, hogy pár év múlva esetleg válság lesz, és arra tartalékolni kéne. De így meg már nem igazán mehet a piaci ár alá a hatósági ár, vagyis az állam nem tudta rendesen megsegíteni a polgárait.

"Helyes lelkiismerettel rendelkező embereknek kellene felállítani a szabályokat" - És ki döntené el, kik azok a helyes lelkiismerettel rendelkező emberek, akik érdemesek a törvénykezésre? Sőt, egyáltalán hogyan lehet valakiről megállapítani, hogy helyes-e a lelkiismerete?

"az erkölcsre pedig ember legyen a talpán aki be tudja bizonyítani, hogy negatív dolog" - Az álszent erkölcscsőszködés, amikor mindenkit meg akarunk büntetni, aki prosti, aki drogozik, aki pornót néz, aki iszik, aki dohányzik, aki bármi olyat csinál, ami az álszent erkölcscsőszöknek valamiért nem tetszik - na, az igenis negatív dolog. Pláne, ha az erkölcscsősz a saját maga által kitalált, vagy másoktól átvett erkölcsi tanokat mindenkire nézve kötelezőnek érzi, csak önmagára nézve nem. Ez nem keverendő az erkölccsel; az erkölcs jó dolog, az erköcscsőszködés nem az.

"a szabályok meg ellentétben vannak a fene nagy szabadsággal." - Azért egy szabálya, korlátja a szabadságnak is van: a másik ember szabadságának tiszteletben tartása. A szabadság legfontosabb alapja az élethez való jog, ezért a gyilkosság (tehát más ember megfosztása az élethez való jogától) a legszabadabb társadalomban is bűn kell, hogy legyen. Meg nem csak a gyilkosság, hanem sok egyéb bűncselekmény is, amely valakit valamilyen módon megakadályoz a szabadságában. Viszont kinek ártasz például azzal, ha te otthon pornót nézel, vagy füvezel? Magadon kívül senkinek. A saját szabadságod felett pedig úgy rendelkezel, ahogy akarsz: ha úgy döntesz, nem akarsz vele élni, akkor nem élsz vele. Ha nem akarsz élni, öngyilkos leszel, kötél vagy golyó által azonnal, vagy káros szenvedélyek által lassacskán.

Ezeket a szenvedélyeket egyébként én sem tartom jó dolgoknak. Csak átlátom, hogy a tiltásukkal semmire nem megyünk. Az Ószövetséget az elején kinyitva nem kell sokat lapozni, hogy megtudd, mi történt, miután Isten azt mondta Ádámnak és Évának, hogy a Paradicsom bármely fájáról ehetnek, kivéve a tudás és az örök élet fáját. Igen, persze, kellett a sátán biztató szava, de Éva azért mégis csak saját döntés alapján evett a tiltott gyümölcsből, a kígyó nem kényszerítette, csak győzködte. A drogokra visszatérve, néhány ország már rájött, hogy sokkal olcsóbb és hatékonyabb, ha nem üldözik a drogterjesztőket, -fogyasztókat, -birtoklókat, hanem kampányokkal, lelki segítséggel és egészségügyi kezeléssel próbálják kezelni a problémát.

Ez megfelel az édesszájú gyerek analógiájának, és ezt az utat támogatom is. De ez nem az erkölcsrendészetes út: tehát nem pont az, amit te leírtál, hogy ha az iskolában szerez édességet, akkor kiderítjük, ki adja neki az édességet, és akkor attól a gyerektől eltiltjuk, esetleg otthon meg is verjük meg szobafogságra ítéljük, ha csokipapírt találunk a zsebében. Ez az az út, hogy amikor a gyerek a szupermarketben csokiért hisztizik, akkor megnyugtatod egy kis csokival, otthon pedig előadást tartasz neki arról, hogy ha sok csokit eszik, akkor kövér lesz, és az óvodában/iskolában mindenki csúfolni fogja, és ezt ő sem akarhatja igazán - hiszen bizonyára ismer kövér gyereket, akinek pokollá teszik az életét a túlsúlya miatti csúfolódások.

És ehhez az egész erkölcstémához a hab a tortán az, hogy az erkölcs az, amikor azért nem csinálsz erkölcstelenséget, mert saját meggyőződésedből tudod, hogy az rossz. Ha azért nem ölsz embert, mert tisztában vagy azzal, hogy mindenkinek van joga élni, és neked semmilyen jogod nincs ahhoz, hogy ezt a jogot megtagadd tőlük. Ha viszont kizárólag azért nem ölsz embert, mert tudod, hogy x év börtönt fogsz kapni érte, az nem erkölcs, hanem félelem. A félelem pedig még sosem tette jobbá a világot.

Azt, hogy erkölcsös-e valaki, nem lehet egyértelműen eldönteni. Azt nagy nehezen esetleg el lehet dönteni, hogy ilyen vagy olyan erkölcsöknek megfelel-e valaki, de általánosan olyan, hogy AZ erkölcs, nem létezik. Ha pontokba szedjük, hogy mik pl. a keresztény erkölcs alapjai, akkor az alapján el lehet dönteni, hogy ki felel meg annak, és ki nem. De attól, hogy a keresztény erkölcsnek nem felel meg valaki maradéktalanul, még lehet erkölcsös. Feltételezem, te sem felelsz meg az iszlám erkölcsnek, mert annak pl. egy fontos eleme, hogy mindenki, aki nem beteg vagy nem túl szegény, zarándokoljon el életében legalább egyszer Mekkába. Nem tartom valószínűnek, hogy jártál már Mekkában, de ettől még nem merem kijelenteni, hogy erkölcstelen lennél.

"Ráadásul az, hogy a diktatúra egészséges rendfenntartás lesz-e, vagy átfordul kapzsi önkényuralomba (mint az oly sokszor történt), csak azon múlik, hogy milyen vezetők hozzák az első döntéseket, kiket enged a nép új rendszert építeni." - Így van, és pont ezért gázos a diktatúra. Mi van, ha olyannak adunk teljhatalmat, aki azelőtt mértéktartó, józan gondolkodású ember volt, és hatalmi tervei is erre vallanak, de aztán a hatalom megrészegíti, és egy véres kezű őrült lesz belőle, aki nem a prostikat meg a drogosokat fogja bebörtönöztetni/kivégeztetni, hanem mindenkit, aki neki valamiért nem tetszik? Fűszerezve mondjuk azzal, hogy intézkedései köszönőviszonyban sincsenek előzetes terveivel. Ez utóbbi előfordul a demokráciákban is, amikor valaki fűt-fát megígér, aztán, miután megválasztották, fityiszt int. De egyrészt az ilyet néhány év után le lehet váltani, másrészt pedig jó esetben a következő választásig is lassítják a károkozását a fékek és ellensúlyok. A hatalomittas diktátort sem a nép nem tudja ellenőrizni, sem a demokratikus intézmények. Előbbieket megfélemlítéssel tarthatja sakkban (meg propagandával), utóbbiakat pedig vagy teljesen felszámolja, vagy ellenőrzése alá vonja. A történelmi tapasztalatok alapján szerintem egy diktatúrába helyezni végső reményünket olyan, mintha az éhező hajléktalan az utolsó kétszáz forintjából venne egy lottószelvényt. Előfordulhat, hogy megüti a jackpotot, de sokkal valószínűbb, hogy jobban járt volna, ha kenyeret vesz abból a kétszáz forintból.

Nagyon egyszerű a válasz:

minden rendszer szidja azt a rendszert, amit megdöntött, és dicséri saját magát.