Miért félünk a kommunizmustól?

Nem félünk a farkastól

Nem bánt az, csak megkóstol

Alapvetően azért használják szitokszónak, mert bár lehet, hogy a történelmi kommunisták egészen mást csináltak, mint ami papírforma szerint elő lett volna írva, de azt a sok szörnyűséget itthon és külföldön, magukat kommunistának nevező emberek hajtották végre. Ők nevezték magukat így, ezért más is rájuk utal, amikor kommunistázik.

Következetes jobboldali emberek egyébként az ideológiát is elvetik. A nemzetköziség szerintem ostobaság, nincs semmi, ami a szükségességét indokolná, ráadásul láthatjuk, hogy a multikulti micsoda bonyodalmakat okoz külföldön, meg itthon is. Jobb, ha mindenki saját nemzetének körében, saját nemzetállamában él, ha pedig ez valamiért nem sikerül neki, akkor elfogadja annak a nemzetnek a prioritását, ahol él.

A másik az osztálynélküliség, aminek megint nincs értelme. Nem osztálynélküliség meg osztályharc kell, hanem osztálybéke. Osztályok pedig az emberek eltérő képességei miatt kell. Nem arra gondolok, hogy az erősebb tapossa el a gyengébbet, hanem arra, hogy aki lusta, vagy tehetségtelen, az is éljen meg, a társadalom szerves részeként, de nem ugyanazon a szinten, mint a szorgalmasak, és a kiválóságok.

Ha mindenkit lerántunk vagy feltuszkolunk egy szintre, akkor teljesen megszűnik a motiváció, mert úgy sem lehet ötről a hatra jutni, mindig ott fogsz tartani, ahol elindultál, és mellette még látod azt, hogy aki lusta például, az ugyanúgy nem süllyed lefelé, mint ahogy te sem haladsz.

Végezetül pedig istentelenség, materializmus, nem vonzó dolgok sokak számára.

Most ennyi jutott eszembe, de lehetne még ezt hosszan fejtegetni.

"A hangya helyében eleve nem engedtem volna, hogy a tücsök a semmit tevésével később a társadalom terhére legyen."

Az is egy cél. De mi az oda vezető út? Egy vegytiszta piacgazdaságban elég könnyű rávenni az embert arra, hogy dolgozzon: ha dolgozik, megélhet, ha nem dolgozik, nem élhet meg. Így aztán, ha nem akar éhen pusztulni, akkor elmegy dolgozni, és a lehető legjobban teljesít, hogy ne rúgják ki, vagy hogy feljebb léphessen a ranglétrán. De a kommunizmusban, ahol nincs előrelépés (mert mindenki egyenlő), nem rúgnak ki pocsék teljesítmény miatt (mert a munkanélküliség ellentétes az ideológiával, meg mert a munkás egyébként is az atyaúristen), ott mégis mi veheti rá az embert arra, hogy becsületesen dolgozzon? Néhányakat az eszmében való vakbuzgó hit, de ez sokakban nincs meg, ugye. Marad az erőszak, de nem lehet minden munkás mellé odaállítani egy rendőrt, hogy figyelje, nem a tökét vakarja-e a melós műszak közben.

Azért félnek tőle mert nem ismerik.

Egyébként ha valaki megakarja érteni mért nem működik a kommunizmus(vagy bármelyik összjóléti eszme)olvassa el ezt a könyvet: [link]

"A szabad piac csak a tőkés kapitalistáknak kedvez, tönkreteszi a hazai gazdaságot. Ellentétben a protekcionizmus megvédi a hazai gazdaságot és azt nem teszi ki a külgazdaság szeszélyeinek."

Erre általában azt mondanám, hogy bullshit, de nem használom ezt a szót, mert veled kulturáltan lehet vitázni, és kulturált vitában nem fér el ez a szó :)

A szabad piac azoknak kedvez, akiket én röviden úgy szoktam emlegetni, hogy az ügyesek. Tehát azok, akik kreatívak, tanultak, szorgalmasak, vagy egyszerűen csak szerencsések. Igen, a szerencse egy elég gyakori tényező, kezdve ott, hogy ha gazdag családba születtél, eleve nagyobb eséllyel indulsz, folytatva azzal, hogy életed állása múlhat azon, hogy mennyire nyered el a HR-es tetszését egy állásinterjún, eljutva egészen odáig, hogy milliárdokat kaszálhatsz, ha véletlenül sikerül eltalálnod a tőzsdén egy piaci buborék kezdetét és végét. Mondhatod úgy, hogy a tőkés kapitalistáknak kedvez, de a helyzet az, hogy elméletileg bárki lehet tőkés kapitalista (és gyakorlatilag is elég sokan). A feudalizmus csak a földbirtokos nemeseknek kedvezett, és ott nem lehetett bárkiből földbirtokos nemes, csak abból, aki olyan családba született, vagy akinek a király nemesi rangot és földet adott. A kapitalizmusban meg, ha van egy jó ötleted, akkor egy garázsban összedobott startup vállalkozásból dollármilliárdokkal dobálózó óriássá nőheti ki magad a céged, a tudásodnak, szorgalmadnak, szerencsédnek köszönhetően.

A protekcionizmus a hazai TERMELŐKET védi meg, ami a gazdaságra kifejezetten veszélyes lehet. Például ha valamit itthon csak egy cég állít elő, viszont külföldön mások is, akkor a hazai cég rá van kényszerítve a versenyképességre, vagyis a minél jobb ár/érték arányra. Ha az állam védővámokat és kvótákat szab meg az adott termékre, akkor nem fogja megérni importálni, vagyis az itthoni egyedüli termelő monopolhelyzetbe kerül, és gyenge minőségű szemetet adhat borzasztó drágán. Ez a gazdaságnak nem jó, de a termelőnek nagyon is. A külgazdaság szeszélyeinek pedig akkor is ki vagyunk téve, ha a lehető legteljesebben elzárkózunk a világtól; például, ha többszörösére nő az olaj világpiaci ára, abba nekünk is belefájdul a fogunk, mert olajunk itthon nincs számottevő mennyiségben, muszáj importálnunk.

Bónusz: nem értem, hogy fér meg az internacionalizmus mellett a protekcionista gazdaságpolitika :)

Hát jó, vegyük sorra a pontokat.

1. Társadalmi osztályok felszámolása: lehetetlen. Valaki mindig elit lesz. Ha proletárdiktatúrában valósítjuk meg az egyenlőséget, akkor a proletárok nevében a hatalmat gyakorló kevesek lesznek az elit, a legfelső osztály, a többi meg az alávetett. Ahogy George Orwell zseniálisan megfogalmazta az Állatfarmban: minden állat egyenlő, de némely állatok egyenlőbbek a többinél.

2. Általános államosítás: szerintem az állam rossz gazda. Nem hatékonyan termel (mert nem profitmaximalizálásra törekszik, ezért nem töri magát, hogy minél hatékonyabb legyen), és sokszor olyat, amire nincs valós piaci igény, csak a tervhivatal azt mondja, hogy azt kell csinálni, és kész. Nem vagyok libertáriánus, bizonyos tevékenységek állami monopóliumát hajlandó vagyok elfogadni, de ennek van egy határa, és nálam ez a határ elég messze van a teljes körű államosítástól.

3. Felesleges termelés felszámolása: ez az, amire azt mondtam, nem tudom, mire gondolsz alatta; ami tényleg felesleges, azt a piac magától felszámolja, amit meg nem számol fel a piac, az valószínűleg csak számodra tűnik feleslegesnek.

4. Kellő számú munkahely: mi az a kellő szám? És miből, hogyan? Mik azok a hiánycikkek, amikre a piac nem csap le? Amire kereslet van, arra idővel kínálat is lesz, mert olyan nincs, hogy több millió ember közül ne legyen egy, aki észrevenné, hogy ebben nagy üzlet van.

5. Védegylet-szindróma: ha itthon is előállítható, és mégis importáljuk, annak oka van. Például az, hogy a hazai gyenge minőségű, vagy az, hogy hatszor annyiba kerül, mint a külföldi. Legtöbbször mezőgazdasági termékekkel kapcsolatban szokott előjönni ez az ötlet, mindig ez rá a válaszom: nem azért van a boltok polcain spanyol gyümölcs, mert a boltok ezt akarják árulni, hiszen, ha senki nem venné, akkor rájuk rohadna. Ha nem rohad rájuk, az azt jelenti, hogy erre igenis van igény. Mi meg ahelyett termelhetünk mást, amiben mi vagyunk versenyképesebbek.

6. Exportkorlátozás: ezt tényleg nem értem, mire jó bárkinek is. Ha exportálunk (jellemzően olyat exportálunk, amire külföldön nagyobb igény van, mint itthon, de legalábbis többet adnak érte, mint itthon), abból nekünk pénzünk van, amiből vehetünk mást, amire szükségünk van. És azt sem értem, mi a baj azzal, ha nem államokkal csereberélünk, hanem vállalatokkal. De ha te érted, szívesen meghallgatom a magyarázatodat.

7. Hatósági árak: ha valaminek alacsonyabb árat szabsz, mint amennyi a piaci ára lenne, abból túlkereslet lesz, tehát áruhiány (többet akarunk venni, mint amennyit eladásra kínálnak a termelők). Nem tudom, tanultál-e közgazdaságtant, láttál-e már Marshall-keresztet. Ha igen, akkor nem okoz gondot, hogy megértsd ezt; ha nem, szívesen elmagyarázom privátban. A lényeg: ha valamiből hiány van, annak kialakul a feketepiaca, és a feketepiacot nem fogja érdekelni a hatósági ár, ott a magasabb piaci áron fog elkelni a termék.

8. Bankok kitiltása: ha régebb óta nem is, 1830 óta Széchenyi könyvéből egészen biztosan tudjuk, hogy a hitel a vállalkozás lelke, mert a vállalatnak előbb a kiadásai jelentkeznek, és csak utána a bevételei, és ezt muszáj hitellel áthidalni. Ha az állam a beruházó, akkor is szükség van induló tőkére, és nem biztos, hogy a gazdagok egyszeri kifosztása elég lesz. Hitel tehát kell, és akkor bank is kell.

9. Tőzsde felszámolása: persze, jogos, kommunizmusban felesleges is a tőzsde, ott az állam oszt el mindent. A kapitalizmusban viszont nem véletlen a létük.

10. Személyi vagyontető: a korrupció felszámolása szép cél, csak az eszköz nem ér semmit. A korrupciónak pont az a lényege, hogy láthatatlanul történjen; ha legálisan nem lehet annyi pénzem, amennyit kenőpénzként kapok, akkor a túlcsordulást elviszem egy titkos svájci bankszámlára, aztán csókolom.

11. Fizetés a munka nehézségének függvényében: több kérdésnél hoztam már példának a villanyszerelő kihívását. Ha szükséged van egy villanyszerelőre, és hívsz egyet, becsületesen dolgozva egy óra alatt meg tudná csinálni, amit kell, de közben eszeget-iszogat, pihenget, fütyörészik stb., és elhúzódik a meló hat órára, akkor te hány órai munkadíját vagy hajlandó kifizetni a szerelőnek? Én nem az erőfeszítést honorálom, hanem az erőfeszítés eredményét, tehát nem az érdekel, hogy mennyit szenvedett a szerelő a szereléssel, hanem az, hogy végül is sikerült-e megszerelnie, vagy sem. Na, ezt általánosítsuk: hiába nehéz a fizikai munka, ha értéktelen. Igen, nagyon sok fizikai munka értéktelen, még annyit sem ér, amennyi a minimálbér, sok esetben géppel teljesen vagy részlegesen kiváltható lenne. Ugyanakkor egy menedzseri vagy egy ogy. képviselői állást nem tudsz robotokkal betölteni, oda mindenképpen ember kell, és nem is akármilyen ember. Ha egy új menedzser vezetése alatt a cég profitja tízmilliárd forinttal nő, akkor ebben a menedzsernek oroszlánrésze van, ezért az az évi pár tízmillió forintos fizetés igenis megilleti őt. A szalagmunkás meg örüljön a minimálbérének, vagy ha nem örül, akkor tanuljon, és akkor lehet belőle is menedzser.

12. Szigorúbb büntetések bizonyos bűncselekményekre: efölött valahogy elsiklottam, bocsánat. Ezt adott esetben támogatnám, de persze attól függően, hogy mit értünk sokkal szigorúbb büntetések alatt. Ha például halálbüntetést, azt semmilyen körülmények között nem támogatom.

13. Cenzúra: a cenzúrának mindig az a vége, hogy a média a hatalom szócsöve lesz. Megint Orwell: az 1984-ben a Nagy Testvér bejelentette, hogy az addigi 30 grammos heti csokoládé-fejadagot 20 grammra emelik. Senki nem tiltakozhatott, hogy az nem emelés, hanem csökkentés, mert aki esetleg mégis felemelte volna ez ellen a szavát, azt elvitte a gondolatrendőrség. Olvasd el azt a könyvet, ha ajánlhatom; hidd el nekem, nem akarsz olyan világban élni, még csak megközelítőleg olyanban sem.

13-ból egy. Nem túl jó arány.