Miért baj az, hogy nyilvánosságra kellene hozni - adott esetben lemondatni - a magyar országgyűlésben a kettős állampolgárokat?

Mint Magyarországon született, Magyarországon nevelkedett, itt élő ember, aki szereti ezt az országot, itt fizeti az adót, itt önkénteskedik, itt szeretne családot, és akinek mellesleg az egyik szülője révén más állampolgársága is van, nem látom értelmét ennek. Attól, hogy valaki más állampolgársággal is rendelkezik, nem lesz még áruló. Engem az érdekel, hogy ki mit tesz az országért. Apám még mindig német, de itt él 18 éves kora óta, és többet tett az ország boldogulásáért, mint sok turbómagyar. Engem az sem érdekel, hogy melyik sportoló milyen zászló alatt versenyzett korábban. Magyarokért küzd? Akkor szurkolok neki, együtt örülök a győzelmének másokkal. Ha egy politikus a magyarokért tesz, legyen akármilyen nemzetiségű vagy állampolgárságú, én örülök neki, és rá fogok szavazni. Ha nem tesz a magyarokért (legyen kettős vagy csak magyar állampolgár), pedig a magyar parlamentben ül, akkor pedig takarodjon onnan. Én ilyen téren elég pragmatikusan látom a dolgokat.

És nem látok ilyen téren különbséget aközött, hogy valaki elszakított területen élő magyar kettős állampolgársággal, vagy csak a zsidóságát megélő magyar ember. Mindkét embernek az identitása része a két nemzet, ami nem okoz kettősséget – csak ezt sokan nem tudják felfogni és elfogadni.

„Mind a két országhoz és annak népéhez hű, hiszen letette az állampolgársági esküt mind a kettő országnak.”

Én nem tettem le egyik országnak se esküt, születésemtől fogva kaptam őket. Mint ahogy szerintem a magyar állampolgárok 98% sem tette le. Ez nem is okoz problémát nekem. (És te amúgy milyen esküt tettél le?)

„Egy magyar-német kettős állampolgár ül a parlamentben. Ha valamilyen törvény kihat Magyarországon mondjuk az itt élő németekre, de előnyt szerez a magyaroknak (mondjuk a törvény több pénzt ad a magyar színházaknak, és teszi ezt úgy, hogy az állami fenntartású német színháztól veszi el), akkor a képviselő hogy fog dönteni?”

Az más tészta, aki egy ország parlamentje előtt leteszi az esküt. Ő vállalja, hogy a magyar állam érdekeit nézi. Ha ez ellen tesz, függetlenül attól, hogy kettős állampolgár vagy csak simán magyar, akkor az esküjét megszegi, és ezáltal nem alkalmas a pozíciójának betöltésére.

Ha valaki úgy érzi, hogy nem tud egy adott kérdésben dönteni, akkor tartózkodjon a szavazástól, vagy mondjon le. Ahogy sokaknak tartózkodnia kellene sok olyan szavazásnál, ahol ők érintettek (pl. a kisboltokról szóló törvény esetében, ahol mondjuk a család 5 tagja is kisboltot vezet). Feddhetetlennek kell lenni, és annak is kell látszani.

A konkrét kérdésed meg alapvetően rossz: az itt élő magyarországi német kisebbség nem német, hanem magyarországi német. Ahogy a felvidéki magyarok sem ugyanolyan magyarok, mint a magyarországi magyarok, hanem szlovmagyarok, szlovákok és magyarok is. Ahogy a székelyek erdélyiek és magyarok is. Ott élnek, hat rájuk a kultúraaz identitásuk része. Ezzel nem azt mondom, hogy ők nem lennének elég magyarok, sőt, pont ezt mondom.

Tudom, hogy neked, aki (feltételezem) csak egyetlen magyar állampolgársággal rendelkezik, és nincs semmilyen kapcsolatod más nemzettel, nagyon nehéz ezt megérteni.

Azaz a konkrét példád azért rossz, mert az itteni németek is magyar állampolgárok, az ő érdeküket is nézni kell.

„Ilyen esetben (bár megjegyzem, ez csak egy példa, és ha kérhetem, ne a példának kössél bele, hanem a logikai spirált értsd meg), erősen megkérdőjelezhető az adott embernek a lojalitása Magyarországhoz. Nem értem, ezen mit nem értesz.”

Fent leírtam. A lojalitást nem egy állampolgárság alapján nézem, hanem a döntései alapján.

„A turbómagyar kifejezést hanyagoljuk, nem vagyunk már óvodások.”

Ha tudsz jobb és rövidebb kifejezést a kifelé magyarkodó egyénekre, akik mindent megtesznek, hogy elhitessék mindenkivel, hogy ők a legnagyobb magyarok, akkor szólj.

„És arra még nem válaszoltál, hogy Gyöngyösi Mártonnál is ezt mondtad-e, amit írtál, hogy semmilyen törvényesen megválasztott képviselőt nem mondathat le senki.”

Nekem a 16:40-es volt az első kommentem, korábban nem írtam. Nem nyilatkoztam semmit Gyöngyösi Mártonról. Mostantól egy A-val fogom aláírni, így tudod, hogy melyiket írtam én.

A

"Remélem ugyanezt mondtad, amikor ezen az oldalon is, meg az országban a balliberálisok le akarták mondatni Gyöngyösi Mártont. Teljesen törvényesen, a Jobbik listájáról került be az országgyűlésbe."

Én Gyöngyösit sem akartam lemondatni. Meg egyébként tudom, hogy a politikusok 99%-a a hatalommániás féreg fajtából való, és akármilyen botrányba keveredik, nem hajlandó lemondani - ellenpéldát csak külföldről tudnék mondani, pl. Nixon amerikai elnököt, akinek nagyon sok volt már a rovásán, vagy a közelmúltból Radicová szlovák képviselőnőt (még a miniszterelnöksége előtt), aki egyszer egy jelen nem lévő képviselőtársa helyett is szavazott, és amint ez kiderült, benyújtotta lemondását.

De Gyöngyösi is más tészta, mint a kettős állampolgárság. Azzal, hogy Gyöngyösi mondott valamit, ami miatt botrány tört ki, tett valamit. Csak elmondott pár mondatot (amit vagy félreértelmezett a világ, vagy nem), de azokat a mondatokat elmondta, tehát tett azért, hogy valaki a lemondását követelje. Ugyanígy például Gyurcsány 2006-ban. Ő is a szájával keverte magát botrányba, és ő sem volt hajlandó lemondani (amikor végül lemondott, az teljesen más miatt volt), pedig tőle is követelték elég sokan. Tehát Gyöngyösi és Gyurcsány e tekintetben egy kategória: saját politikai tevékenységük során idéztek elő olyan helyzetet, amelyben sokan követelték a lemondásukat.

A kettős állampolgárság ezzel szemben adottság. Nekem általános iskolában volt egy osztálytársam, aki magyar-svéd kettős állampolgár volt. Mindkét szülője, mind a négy nagyszülője magyar volt, soha nem élt Svédországban, nem is tudott svédül. Csak azért volt svéd állampolgársága, mert Malmöben született. Mert a szülei épp valami 56-ban kivándorolt oldalági rokonoknál vendégeskedtek, ő meg koraszülött lett, előbb jött, mint várták. Ha a szülei nem svédországi rokonokhoz mennek látogatóba, hanem mondjuk vallásos keresztényként felkeresik Jézus Krisztus életének helyszíneit egy kéthónapos szentföldi túra keretében, és ott folyik el az anyja magzatvize, akkor ő nem Svédországban, hanem Izraelben születik meg, és nem magyar-svéd, hanem magyar-izraeli állampolgár lesz. Kérdezem én: ilyen esetben te milyen tanulságot vonsz le abból, hogy az illető a magyar mellett izraeli állampolgársággal is rendelkezik? Tudom, hogy ez valószínűtlen eset, de nem kizárható, és nekem személy szerint rosszul esne, ha úgy zsidóznál le engem habzó szájjal, hogy fogalmad sincs, mi az oka az izraeli állampolgárságomnak.

"Minden kettős állampolgár zavarja őket"

Ha minden kettős állampolgár zavarná őket, akkor nem szavazták volna meg a határon túli magyarok állampolgársági kérelmének egyszerűsítését, és nem háborodtak volna fel, amikor a szlovák kormány bejelentette, hogy aki felveszi a magyar állampolgárságot, attól elveszik a szlovákot. Ezzel szemben úgy emlékszem, a Jobbik-frakció egy emberként szavazott igennel, amikor erről a törvényjavaslatról kellett szavazni. De ha nekem nem hiszel, szerintem a parlament.hu-n vissza lehet keresni.

"egy kettős állampolgárnál igencsak megkérdőjelezhető a nemzet iránti lojalitása bizonyos kérdésekben"

1. Tekintsük a már említett malmöi születésű svéd-magyar állampolgárt. Mi ad okot arra, hogy megkérdőjelezzük a magyar nemzet iránti lojalitását? Az, hogy Malmöben született?

2. A nemzet iránti lojalitás egyáltalán nem függvénye az állampolgárságnak. Egy magyarországra költöző erdélyi magyar magyar állampolgárság nélkül is lehet hű magyarországhoz, és a román állampolgárság birtokában is megvetheti Romániát és a románokat. Ugyanígy az, hogy a személyidben az állampolgárságnál az van, hogy magyar, egyáltalán nem akadályoz meg abban, hogy amint megvan a diplomád, dobbants nyugatra, és soha többet vissza se gyere, helyben születettel házasodj, és a gyerekeidet már meg se tanítsd magyarul.

Ezt más országokban nem "észrevették", hanem, ugyanúgy, mint nálunk a jobbikosok, valaki kigondolta, sokan meg elhitték neki.

Az átláthatóságnak különben minden szinten barátja vagyok. A közpénzekről való maradéktalan elszámolástól kezdve akár egészen odáig, hogy igenis minden képviselő nyilatkozzon állampolgárságáról. Ahogy azt nincs racionális oka egy képviselőnek sem titkolni, hogy milyen iskolai végzettséggel rendelkezik, úgy azt sincs, hogy mely államok polgára. De a fenti történetek fényében, azt hiszem, egyértelmű az álláspontom: senkit ne érjen semmiféle retorzió pusztán azért, mert ő olasz-magyar, szlovák-magyar, ausztrál-magyar, kongói-magyar, vagy történetesen izraeli-magyar állampolgár.

És végül arról szólnék, hogy mennyire nem lehetetlen a kettős vagy többes identitás. Lássuk csak: én magyar vagyok, katolikus, városom elkötelezett lakosa, a helyi futballcsapat szurkolója, egy olasz élvonalbeli futballcsapat szurkolója, a magyar labdarúgó válogatott szurkolója (és akkor még csak a fociról volt szó!), és hadd ne soroljam tovább. Ezek mind az én identitásaim, és nem tudok közöttük egyértelmű rangsort felállítani. Bármelyik magyarral vitába szállok, aki a kedvenc futballcsapataimat szidja. Bármelyik magyarral vitába szállok, aki hívő keresztény voltom miatt megvetését fejezi ki irántam. És a világ bármely katolikusával, vagy kedvenc futballcsapatom bármely nem magyar szurkolójának beverek egy öklöst, ha azt találja mondani, hogy büdös magyar. És ahogy lehetek egyszerre büszke arra, hogy magyar vagyok és katolikus, úgy lehetnék szerintem egyszerre büszke arra, hogy mondjuk magyar vagyok és spanyol. Ritkák azok a helyzetek, amikor a kettő közül feltétlenül választani kell, ilyen lenne például az, ha a két ország, amelyeknek állampolgára vagyok, háborúba keveredne egymással.

"De egy ekkora gyökeret nem fognak megválasztani még parlamenti takarítónak sem. :)"

Hoppácskaaa, elfogytak az érvek, jöhet a személyeskedés!