Mi a véleményed erről az írásról?

Van benne elég sok igazság.

A legtöbben tényleg "rossz" kokárdát hordanak.

Addig van igaza, hogy fordítva kellene viselni a kokárdát helyesen.

A szerző a diktatúra és a királyság feltétlen híve. Tiszteljük mások elmebaját, ha ők is tisztelik a miénket, pontonként vitába szállni vele hiábavaló lenne.

Az írás hibádzik, mert egy kalap alá vesz minden forradalmat.

A nagy magyar forradalmak speciálisak voltak, mert mindig szabadságharc követte őket.

Nem arról szólt, mint nyugaton, hogy független, szuverén, stabil országokat egy belső, bomlasztó csoport felforgatta a saját hatalomra jutása érdekében.

Nálunk mindig a nemzeti szuverenitás visszaállítása volt a cél és pont hogy nem a jog ellen, hanem a magyar jog, a magyar történeti alkotmány helyreállításáért zajlott.

Ezért haltak meg magyarok százezrei és nem kicsinyes csoportérdekekért.

Ami a márciusi ifjakat illeti. Fiatalok, naivak, ideológiailag kevésbé képzett és ezért könnyen megvezethetőek voltak, de a céljuk szent volt, mert a magyar szabadságot tartották a legfontosabbnak.

Ilyen gyalázatosan szólni az egyik legnagyobb magyar költőről, aki ráadásul nem íróasztal mögül, hanem kivont karddal a kezében harcolt a szabadságért - gyomorforgató.

Nem olvasom végig. Találkoztam már ilyennel, aki a királyi hatalom szentségét többre értékelte, mint a saját nemzetét. Számomra felfoghatatlan, hogy egy fegyverrel a trónra jutott, idegen dinasztia hogyan lehet olyan fontos valaki számára, hogy önmaga nemzetéről ilyen megvetően írjon.

Egyetlen magyarázatot tudok csak elképzelni: evolúciós okokból természetszerűleg vannak, akiket lenyűgöz az erő. Nem félnek tőle, nem gyáván behízelegnek annak, nem így értem, hanem őszintén tisztelik. A kőkorban ez kellett ahhoz, hogy sikeresen el tudjon ejteni egy közösség egy mamutot. Mert ahogy vannak született vezéregyéniségek, akik adott helyzetben (például egy katasztrófában) mindig átveszik az irányítást, vannak olyanok is, akik szó nélkül alárendelik magukat annak, ha valahol erőt tapasztalnak. És ez az evolúciós csökevény megmaradt.

Ez mutatkozik meg abban, amikor valaki hódolattal (nem megalázkodással) tekint a nagy, demonstratív szovjet katonai parádékra, vagy éppen a Habsburg-ház tucatnyi népek életéről és sorsáról döntő, fényűző udvarára. Mert valljuk be, a katonai parádék, kezdve a napóleoni időktől egészen a XX. századig, igen megnyerőek.

Talán, egyszerűbb magyarázatként az is lehet, hogy érzik, ha az erő oldalára állnak, akkor azzal ők maguk is erősekké lesznek, mások fölé kerülnek. Szívesebben úr az ellenségnél, mint szolga a sajátjánál.

Sokszor próbáltam már megfejteni ennek pszichológiáját, és ezen lehetőségekre, ide vezető útvonalakra jutottam.

Nagyjából addig van benne valamilyen értelemre utaló jel amíg a kokárda heraldikájáról beszél. Utána már csak egy Lipótmezőről kiszabadult elmbebeteg fröcsögése, aki feltétel nélkül tisztel, mniden fölé rendel egy tárgyat illetve annak birtokosát/bitrolóját, mégha a Korona is az a tárgy.

De ilyen hülyékre is szükség van, ha másra nemis gőzelvezető szelepként, illetve elrettentésként.