A mostani vagy a szocialista Magyarországon volt jobb az élet? Nem rég tanultam ezekről a dolgokról, nagyon érdekel. Lejjebb.

Hiszen 1917-ig nem volt a térségben sehol szocializmus - addig talán olyan jól éltünk? Egy jenki, aki a XIX. században járt Mo-on, megállapította, hogy az uradalmi cselédek, zsellérek, kutyább életet élnek, mint az USA fekete rabszolgái: [link]

A nyolcvanas években minket a Nyugat cselédjének adott el, a rendszerváltó "értelmiség" - nem egyenrangú partnernek. "Zsákmányoljon ki a nyugati kapitalista 1300 Euróért!" Ugye? Négyszázért fog!!! Vagy még annyiért se..

Nagyon-nagyon kevés kapitalista országban van jólét. Dél-Korea a "Kis Tigris" fővárosában pl. kiterjedt nyomornegyedek vannak. USA börtönkomplexum, 5.8 millión meg rendőri megfigyelés alatt!!! Banglades, Ghána, Haiti? Portugália: [link]

Nálunk a választási programbeszédekben létezik csak jóléti kapitalizmus. 90-es évek osztozkodásai után képtelenség, és nem is ilyesmiről szól az egész történet. Itt még a puritán, erkölcsös polgárság is hiányzik.

Fasizmus lesz itt! Gyurcsányék monoki gondolata óta többé-kevésbé van is. Nyugat cinkos ejnye-bejnyéje és Kelet szánakozása közepedte.

A "rendszerváltó" országok közül, egyedül - a nálunk dámonizált - Fehéroroszországban vannak már csak emberséges állapotok. Egész egyszerűen azért, mert nekik van értelmiségük és már 1993-ban visszatértek a szocializmusra.

Szia!

Jó, hogy érdeklődsz, hogy többet szeretnél tudni, mint amit a szüleid elmondanak.

Nos, az én családom nem tartozott a rendszer kegyeltjei közé, mert nem voltak munkás-paraszt származásúak, és nem fogadták el a materialista-ateista világképet. Polgáriértelmiségiek voltak, ráadásul vallásosak.

Tehát gyűlölték őket. Minden volt a családban, amit az a rendszer nyújtani tudott:

koncepciós per, teljes vagyonelkobzás, halálos ítélet, lehallgatás, megfigyelés, kitelepítés (két és fél évig egy faluban kellett élni kényszerlakhelyen), karrierek derékbatörése, teljes elszegényítés, pszichikai terror...

Tudod, egyesek csak azt látták, hogy megvolt a napi betevőjük, de arról nem akartak tudomást venni,hogy másokat megöltek, elhurcoltak, megkínoztak, megnyomorítottak.

Gyilkos, emberellenes diktatúra volt. Tehát NEM LEHETETT JÓ....

Érdekelne, hogy akik lepontozták a válaszomat, melyben rávilágítok a diktatúra diktatúra voltára, vajon azért tettek-e így, mert

1) szerintük nem volt diktatúra (figyelem, a kommunizmus bűneinek tagadása bűntettnek minősül!!! Ha elkapnak, lecsuknak)

2) egyetértenek azzal, hogy ártatlan embereket meg lehet fosztani a szabadságuktól, esetleg maguk is ezt teszik (figyelem, megint a BTK-ba ütközik!)

"sehonnany-bitang"

Biszku elvtárs személyesen?

Igen, jobb volt az élet, könnyen tele lehetett tömni a bendőt.

Aki mást is várt az élettől, lázadt, elmenekült, vagy kivégezték.

Én is tudok több olyan rokon, ismerőst akit fizikailag és lelkileg tettek tönkre, mert nem akarta a földjét beadni a közösbe. Persze, akinek előtte se volt semmije, aki előtte is bérmunkásként tengődött, annak baromi jó élete lett a téeszben. Ami egy illúzió, mert ha megmaradnak a magántulajdonú birtokok, néhány évtized alatt a technikai fejlődésnek köszönhetően ígyis-úgyis elértük volna a jólét egy hasonló fokát, ahogy Európában szinte mindenütt viszonylagos jólét volt vidéken is a 70-es 80-as évekre.

Az én nagyszüleim is jobban éltek a szocializmusban mint azelőtt, de SOHA nem hallottam hogy egy szóval is dícsérték volna a rendszert. Viszont emlékeztek arra, hogy mit tettek a kommunisták. Emlékeztek ötvenhatra. És nagyon jól tudták hogy kik kavarták a szart 90 után.

Épp ma néztem egy filmet a Budapest alatti ÁVH-s börtön- és kínzórendszerekről. Ökölbe van szorulva a kezem és tudom hogy nem tehetek semmit. Semmit.

Nagyon sok okos összegzést és részterület elemzést lehetett itt olvasni.

Én egy plusz szempontot hoznék be a párbeszédbe. A gyermekekét.

Mikor volt jobb gyereknek lenni? A szocialista Magyarországon vagy ma?

A felnőtt létet áttekintve, valóban nem egyértelmű, hogy melyik rétegnek, milyen típusú személyiségnek mikor volt könnyebb boldogulnia. De kizárólag a gyerekekre gondolva én 100% bizonyossággal állítom, hogy az előző rendszerben sokkal boldogabban nőhettek fel a gyerekek. Még azok a gyerekek is, akik ma úgymond kiváltságosak. És azok is, akik annak idején intézetben kellett, hogy nevelkedjenek.

Egyrészt a korlátozott szabadság és "önmegvalósítás", a hagyományosabb férfi-női szerepek (a nőktől még nem vártak el annyit, mint ma) miatt sokkal kevesebb volt a válás, az egyedülálló anyuka, a mozaikcsalád. Általánosan két gyermek született egy családba, akik a saját szüleikkel nevelkedtek. Az élet rendületlenül folyt a maga unalmas, de kiszámítható medrében, ami egy gyermek számára a legfontosabb. Anya-apa elment dolgozni napi 8 órát, utána otthon voltak, hétvégente és a hosszú szünetekben együtt lehettek. Minden lépcsőház tele volt gyerekekkel, a közös játék a grundon volt az elsődleges szórakozás. Közbiztonság volt. Az óvodást simán ki lehetett engedni órákra felügyelet nélkül a térre (ott voltak a többiek, az öregek, akiknek rajt volt a szemük). Mindenkinek nagyjából ugyanannyija volt. Hiába volt az egyiknek orvos az apja, a másiknak meg cipész. A lehetőségeiket, az anyagi javaikat tekintve egyenlőek voltak a gyermekek. Nem volt cigánykérdés, tekintve, hogy osztályonként max. 1 cigánygyerek járt, akivel szemben ugyanaz volt az elvárás, mint a többiekkel.

Nem voltak ugyan csili-vili cuccok, de ami volt, az nagyon nagy becsben volt tartva.

Szinte minden ingyen volt. Ha a gyerek tehetségesnek bizonyult ingyen járt zeneiskolába, focizni vagy éppen repülni tanulni. Minden nyáron nyaralni mehetett a vállalati üdülőbe a szüleivel. Rendszeresen programokon vehetett részt a kisdobos-úttörő mozgalom tagjaként.

Ehhez képest ma a gyerekek nagyobb részét nem az apja neveli, rengeteg az egyedülálló szülő. Ráadásul a munkaerő kizsákmányolás miatt (miszerint egy embernek átlag 3 embernyi munkát kell elvégeznie, hogy hatékony legyen) a szülő vagy dolgozik látástól vakulásig vagy munkanélküli. Tehát vagy soha nem látja a gyermekét, vagy állandóan tétlenül otthon van, ezért viszont nagyon nagy árat fizet...

Ma a gyerekek egymással sem találják a hangot, akkorák a különbségek. Nagyon megnőtt a cigányság arányszáma a fiatalok között (tekintve, hogy az elmúlt 20 évben, csak ők gyarapodtak lélekszámban). Így viszont nagyon jelentőssé vált a cigánykérdés.

A közbiztonság már ott tart, hogy a középiskolásokat is félve lehet elengedni otthonról.

Ha nincs a szülőnek pénze, a gyermek még egy egyszerű edzésre sem juthat el. Nem lehet megmondani, hogy mit érdemes tanulni, mire készüljen fel egy mai gyerek, ha az életben boldogulni akar.

És végül a média és az az erkölcsi szint, ami onnan jön (pornó, trágárság, intelligencia hiánya...) szintén elképzelhetetlen károkat okoz a fejlődő emberkékben.

Sokat írhatnék még, de a lényeg benne van. Hogy a felnőttek mit éltek/élnek meg egyik vagy másik korszakban, az rengeteg tényezőtől függ és évtizedekig el lehet rajta vitatkozni. De gyermeknek lenni 30 évvel ezelőtt ezerszer könnyebb volt, mint ma.