Vona Gábor azért nagyon ráérez a dolgokra, nem?

"Szóval nem állítottam, hogy a könyv ne létezne, hanem a "pontszerző kommunikáció" nevű kifejezés egy kamu, amit a kuruc talált ki. "

Nem a kurucok találták ki, megtalálható a kézikönyv szövegében:

"point scoring"

Töltsd le, és olvasd el! A kurucon az angol nyelvű szöveg magyar fordítása található meg.

"A kurucot az zavarja, hogy tételesen cáfolhatóak a hülyeségeik, ezért egy zsidó propagandaanyagból kontextusból kiszedett szövegekkel próbálják bizonyítani, hogy az, aki cáfolja őket, csakis trükkös érveléssel teheti. "

Ezt ők sehol sem állították, egyszerűen csak rávilágítottak egy inkorrekt kommunikációs módszertanra. Pontosan az ellenkező igaz rájuk, Perge Ottó (a kuruc egyik történésze) nyílt vitára állt ki Ungváryval és Karsaival a holokausztról, lehetőséget adva az érvekre, tényekre épülő vitának. Senki sem kötelezte őket rá, hogy baloldali holokauszt kutatók írásait közöljék le.

"Azért dilettáns, mert teljesen szakmaiatlan például a gazdasági kérdésben. Ez a jobboldalon szinte járványszerű, lásd. a megjegyzésem a Barikád ömlengésére az argentin csodáról..."

Még mindig ugyanott tartunk, csak rátettél még egy lapáttal.

"...Nem éri meg a hírességet nyíltan támadni..."

Valóban, még mindig nem éri meg. Inkább linkeljek be valamit, amin elmaszatolsz. Használd a guglit, ők elismert közgazdászok.

Az LMP-nél elérted a célodat, mert még mindig nem arról beszélünk, hogy hazudtál, hanem arról, hogy én vagyok a hülye, mert visszafordítottam rád, amivel támadni akartál.

"Nem a kurucok találták ki, megtalálható a kézikönyv szövegében:

"point scoring"

Töltsd le, és olvasd el! A kurucon az angol nyelvű szöveg magyar fordítása található meg."

Akkor ezek szerint tényleg nem a kurucok találták ki. Ez kevéssé változtat a tényen, hogy nem létezik olyan fogalom sem, hogy "point scoring communication".

"Ezt ők sehol sem állították, egyszerűen csak rávilágítottak egy inkorrekt kommunikációs módszertanra."

Csak az a baj, hogy nem érzem úgy, hogy ezt a kommunikációt használnám. Alátámasztottam a szöveget többször is - konkrétan az információt tartalmazó linkkel, nem pedig egy maszatolással a kurucinfóról, miszerint egy kérdésesen definiálható kommunikációs cselt alkalmazol - csak gondolom nem igazán tetszenek az adatok, amiket kaptál, ezért kiabálsz farkast.

" Pontosan az ellenkező igaz rájuk, Perge Ottó (a kuruc egyik történésze) nyílt vitára állt ki Ungváryval és Karsaival a holokausztról, lehetőséget adva az érvekre, tényekre épülő vitának. Senki sem kötelezte őket rá, hogy baloldali holokauszt kutatók írásait közöljék le."

Valóban, rágugliztam, és tényleg le is közölték.

"Még mindig ugyanott tartunk, csak rátettél még egy lapáttal."

Most nem érted a kritikámat az argentin gazdasági "csodáról" vagy nem érted?

"Inkább linkeljek be valamit, amin elmaszatolsz. Használd a guglit, ők elismert közgazdászok."

Na, légyszíves, maszatolás miatt inkább ne kritizálj. A bagoly és a veréb, tudod.

A helyzet az, hogy te hoztad fel őket, és aki érvel valamivel, annak kötelessége a bizonyítás. Azt állítod, hogy elismert közgazdászok, és kompetens a véleményük, nosza, bizonyítsd valamivel.

"Az LMP-nél elérted a célodat, mert még mindig nem arról beszélünk, hogy hazudtál, hanem arról, hogy én vagyok a hülye, mert visszafordítottam rád, amivel támadni akartál."

Persze, hogy nem beszélünk arról, hogy hazudtam, mivel nem is tettem ilyet. Maximum téves információt közöltem, amit én igaznak hittem.

Én nem vagdosok ilyesmit a fejedhez, légyszíves, tartózkodj ettől te is. Ellenben maszatolsz, rohadt erősen, ugyanis feketén-fehéren benne van már a 2010-es LMP-s programban a visszaélések megszüntetésének kívánalma, amiről te nem tudtál - így tévesen azt állítottad, hogy a Jobbiknak volt ilyen jellegű előzménye, az LMP-nak meg nem - és most gondolom ez kezd kellemetlen lenni.

Bocsánat, ezt rosszul fogalmaztam meg:

"Most nem érted a kritikámat az argentin gazdasági "csodáról" vagy nem érted?"

Ezt akartam írni:

"Most nem érted a kritikámat az argentin gazdasági "csodáról" vagy nem tetszik?"

Jajj nekem, újra beleolvastam a talált Barikád cikkbe:

"Drábik szerint lehetővé kell tenni, hogy az állam érdemben szólhasson bele a monetáris politika kialakításába, ennek pedig egyik kulcstényezője a pénzkibocsátás joga. A jogász végzettségű újságíró, publicista cikkében úgy fogalmaz a pénzkibocsátás kapcsán, hogy „ezt a jogot ma az államtól teljesen levált független intézmény, a központi bank gyakorolja, amely félrevezető elnevezéssel továbbra is Magyar Nemzeti Banknak hívja magát, de nem a magyar államé többé, hanem a nemzetközi pénzvilág Magyarországon működő önálló és a magyar állammal ellentétes érdekű szervezete.” Drábik úgy véli, hogy a Jegybankon keresztül a monetáris szivattyúk működtetésével évről-évre megfosztják a magyar társadalmat a munkája eredményéből származó jövedelmének mintegy harmadától, amely kül- és belföldi pénzvagyon tulajdonosokhoz vándorol."

Úristen!

Hogy lehet, hogy akkor a jegybank profitot termel, ami nagyon szépen fellelhető a valutatartalékban?

[link]

Akkor most ebből szivattyúznak el a nemzetközi gonoszok, vagy ennyi maradt utána? Egyáltalán, honnan veszi Drábik, hogy lopnak onnan pénzt, pontosan ki lop, és hogy ő erre hogyan bukkant rá?

Egyáltalán mi a bizonyíték erre?

Na EZÉRT nem szabad Barikádot olvasni.

Kérlek szépen!

Lóránt Károly

"Lóránt Károly közgazdász az európai uniós pénzszivattyúról

Lóránt Károly közgazdász az MNO online-ban megjelent írását teszem közzé, melyből kiderül, amit sokan már régóta éreztünk: a ránk erőltetett Európai Unió sokkal több pénzt visz el Magyarország polgáraitól, mint amennyit ad nekünk: 2004-2008 között mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.

Lóránt Károly: Centrum és periféria a gazdaságpolitikában

Nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ám nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalás ment ki az országból. A centrum és perifériára vonatkozó közgazdasági elmélet (más néven függőségi elmélet) az 1960-as évektől fejlődött ki válaszként az úgynevezett fejlődési elméletre, amely utóbbi Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász, Kennedy és Johnson tanácsadója nevéhez fűződik. Híres elméletében Rostow azt állította, hogy az egyes országok ugyanazon az öt fejlődési szakaszon mennek keresztül, kezdve a tradicionális (középkori) állapotoktól az eredeti nekiindulás előfeltételeinek megteremtésén, majd a nekiinduláson (take off) és a felzárkózáson keresztül a tömegfogyasztó társadalomig jutnak el.

europai_unio_problemA függőségi elmélet képviselői, akik közül a legismertebb az argentin Raúl Prebisch és az amerikai Immanuel Wallerstein, viszont azt állítják, hogy a jelenlegi szegény vagy kevésbé fejlett országok nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint a mai fejlett országok voltak, mondjuk egy-másfél évszázaddal ezelőtt. Azoknak ugyanis nem voltak sokkal fejlettebb versenytársaik. A jelenlegi világrendszerben a fejlett országokból származó tőkeberuházások a gazdasági függőség megalapozói.Ha egy ország eladósodik, vagy a külföldi tőke túlságosan nagy súlyra tesz szert a gazdaságban, az adott ország a külföldi tőke ellenőrzése alá kerül. A periféria országait jellemző szegénység nem azért van, mert azok nem integrálódtak, vagy nem eléggé integrálódtak a világgazdaságba, hanem azért, mert nem a saját adottságaiknak megfelelően integrálódtak abba.

Ennyi elmélet után térjünk át arra, amiért a cikk íródik, vagyis hogy mindez hogyan érvényesül az Európai Unión belül, ahova az eredeti fejlett országok mellé fokozatosan, majd lavinaszerűen újabb, lényegesen fejletlenebb országok kerültek be.Hat év telt el a csatlakozás óta, ami nem nagy idő egy integráció történetében, de a statisztikai adatok már jelzik, merre is halad a nagy reményekkel várt uniós tagság.

A függőségi elmélet egyik alaptétele, hogy a fejlett országokból származó tőkeberuházások (a működő tőke) tartós gazdasági függéshez vezetnek. Az Eurostat tőkeáramlásra vonatkozó adataiból világosan látszik, hogy a kelet-közép-európai országokba a tőkebeáramlás még jóval az uniós tagság előtt megkezdődött. A működő tőke (foreign direct investments – FDI) nettó állománya ezekben az országokban a rendszerváltás idején gyakorlatilag zéró volt, az uniós belépés idejére viszont a GDP átlagosan 40-50 százalékát tette ki, és a legtöbb országban ezt követően, tehát a tagság során, ez az arány már nem is nagyon változott. Ez azt jelenti, hogy az uniós belépés idejére a nyugat-európai cégek már jelentős mértékben uralták a leendő új tagországok gazdaságát, kivéve néhány óvatosabb vagy nagyobb országét, mint Szlovénia vagy Lengyelország, ahol a külföldi befektetések nettó állománya csak 12, illetve 30 százalékot ért el.

A nemzetközi tőke gazdasági hatalomátvétele következtében az unió új tagállamai jelentős részben elvesztették hazai és külföldi piacaikat, külkereskedelmi mérlegük gyorsan romlani kezdett. Magyarország esetében 2004-ig a KSH külkereskedelmi statisztikáiban külön-külön mutatta be a hazánkban megtelepedett külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok exportját és importját (vámszabad-területi és vámterületi külkereskedelem). E statisztikából megtudhatjuk, hogy 2004-ig 1990-hez képest a magyar gazdaság évi tízmilliárd eurónyi hazai és külföldi piacot veszített el, ennyi volt ugyanis a hazai gazdaság külkereskedelmi egyenlegének romlása a két időpont között (ez a GDP több mint tíz százaléka és évente!). 2004 után az uniós belépéssel a vámszabadterületek megszűntek, és ezzel a hazai és külföldi vállalatok külkereskedelmi tevékenységének statisztikai szétválasztása is megszűnt. Az együttes kereskedelmi egyenleg a külföldi tulajdonú vállalatok nagy exporttöbblete miatt kissé pozitív, ám exporttöbbletük túlnyomó többségét jövedelemként kiviszik az országból. A többi ország helyzete (néhány kivételtől eltekintve) hasonló, mert a külkereskedelmi forgalmat és fizetéseket összefoglaló fizetési mérleg egyenlege a legtöbb országban erőteljesen romlik. Például Bulgáriában és Észtországban a GDP-hez viszonyított negatív egyenleg a húsz százalékot is elérte, Romániában meghaladta a tízet, Magyarország és néhány más ország esetében a fizetési mérleg hiánya a GDP 5-7 százaléka körül mozog. Stabil külgazdasági helyzetben tulajdonképpen csak néhány ország van, például Szlovénia és Csehország, ahol a liberalizáció és privatizáció nyomán a külföldi tőke nem tett szert akkora súlyra, mint Magyarországon.

A fizetési mérlegek növekvő hiánya miatt az országok külső adóssága az 1990-es évek közepétől kezdve rakétaszerűen emelkedett a magasba. E tekintetben Magyarország volt a listavezető, ahol a világbanki adatbázis szerint a GDP-hez viszonyított bruttó külső adósság a 2000. évi 60 százalékról 2009-re 170 százalékra emelkedett (az IMF szerint 2009-ben „csak” 137 százalék volt az adósság, az egyes adatbázisok között – módszertani okok miatt – az abszolút számokat tekintve nagy eltérés lehet, de a tendenciák azonosak). Hazánkat Észtország és Lettország követi a listán, ahol a külső adósság GDP-ben vett aránya csak megduplázódott, végül néhány országban (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) csak mérsékelt volt a külső adósság GDP-hez viszonyított arányának növekedése. Ha nagyok is voltak az egyes országok közötti különbségek, a GDP-hez képesti súlyos külső eladósodás szinte mindegyik országra jellemző. Pannon-info.hu

Ám hasonló helyzetben vannak a dél-európai országok is, különösen Görögország, Spanyolország és Portugália. Igaz, nőtt Németország külső adóssága is, de ez ott nem jelent problémát, mert Németország ugyanakkor jelentős hitelező is. Ténylegesen a nettó külső adósság az, ami igazán számít, vagy még inkább a nettó külföldi adósságon fizetett kamatok és a nettó működőtőke-állományon kivitt jövedelmek egyenlege. És, ha ezt az adatot nézzük, akkor tárul elénk a valóban drámai kép, az Európai Únió igazi arca:

az Eurostat fizetésimérleg-statisztikája szerint a 2004 és 2008 közötti öt évben (a záróéveket is beleértve) az unió három országa (Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) 460 milliárd eurós jövedelemre tett szert, míg az uniós tagországok nagyobbik része (Írország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország, Görögország, Magyarország, Portugália és még néhány másik ország) nagyjából ugyanekkora összeget fizetett ki jövedelemátutalások formájában. A jövedelemátcsoportosítás mértéke egy évre elosztva megközelíti az unió éves költségvetését, vagyis az európai unió sokat emlegetett költségvetésével szemben működik egy másik jövedelemátcsoportosítás, amely a periféria vagy fél periféria országaiból szivattyúzza át a jövedelmeket a centrumországokba. Magyarországra például az említett 2004–2008-as időszakban mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.

Ez az egy a hatos arány a centrum javára mutatja azt, hogy a demokráciáról, szolidaritásról, felzárkózásról szóló naponta elhangzó kenetteljes szavak mögött valójában milyen érdekek is mozgatják az „egyre szorosabb unió” szorgalmazóit.

Az Eurostat adatai fényesen bizonyítják a függőségi elmélet igazát, a centrum és periféria létét az Európai Unión belül. És elég egy pillantás a statisztikai idősorokra, hogy meggyőzzön bennünket: a folyamatok nem az egységesülés, hanem a differenciálódás, az ellentétek kiéleződése irányába mennek."

Rozgonyi Ernő

http://www.youtube.com/watch?v=MLL3b2RIxc4

Csath Magdolna

http://www.youtube.com/watch?v=fgpRiw5QoiY

Varga István

http://www.youtube.com/watch?v=Eg3-u1kDqQk

Egyetlen kérésem lenne, a youtube videókat hanyagoljuk. Egyrészt általában a legrosszabb minőségű, leglebutítottabb információcserében vesznek részt - tisztelet a kivételnek - másrészt zabálják a sávszélességet, és ha túllépem a havi keretemet, minden 10 MB adatátvitelért - ami kb. 2 percnyi videó - 1 fontot fizetek.

Ez így rohadt drága videózás.

Na, akkor kezdem is. Alapvetően a szerző információi megállják a helyüket, csak éppen alapvetően félremagyaráz - gondolom politikai elfogultságból - olyan tényeket, amelyekkel nyilván tisztában van.

"Nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ám nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalás ment ki az országból."

Ugyanis az államadósságunkat nagyrészt Nyugat-Európa, és az USA finanszírozza. A támogatás, és ez két külön dolog. Az EU-s támogatás központi alapból jön, míg a nyugat-európai országoknak külön-külön tartozunk, függetlenül attól, hogy mekkora támogatás jön tőlük. Az nem az EU hibája, hogy túl sokat kértünk kölcsön, ha inkább spórolunk, most másképp lenne.

Megjegyzem, a Kádár-korban is ugyanígy fizettünk tekintélyes lóvét Nyugatra, mivel akkor is tartoztunk nekik. Csak akkor nem jött támogatás, hanem elvtársi szeretet a Szovjetuniótól.

"A centrum és perifériára vonatkozó közgazdasági elmélet (más néven függőségi elmélet) az 1960-as évektől fejlődött ki válaszként az úgynevezett fejlődési elméletre, amely utóbbi Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász, Kennedy és Johnson tanácsadója nevéhez fűződik. Híres elméletében Rostow azt állította, hogy az egyes országok ugyanazon az öt fejlődési szakaszon mennek keresztül, kezdve a tradicionális (középkori) állapotoktól az eredeti nekiindulás előfeltételeinek megteremtésén, majd a nekiinduláson (take off) és a felzárkózáson keresztül a tömegfogyasztó társadalomig jutnak el."

Pontosan. Mivel mi a felzárkózási fázisban vagyunk, teljesen természetes, hogy vannak külföldi - fejlettebb finanszírozóink - akik abban reménykednek, hogy eljutunk az ő szintjükre, és így nem csak gyártjuk nekik az olcsó termékeket, hanem fogyasztjuk az ő - viszonylag drága - termékeiket is.

"A függőségi elmélet képviselői, akik közül a legismertebb az argentin Raúl Prebisch és az amerikai Immanuel Wallerstein, viszont azt állítják, hogy a jelenlegi szegény vagy kevésbé fejlett országok nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint a mai fejlett országok voltak, mondjuk egy-másfél évszázaddal ezelőtt. Azoknak ugyanis nem voltak sokkal fejlettebb versenytársaik. A jelenlegi világrendszerben a fejlett országokból származó tőkeberuházások a gazdasági függőség megalapozói.Ha egy ország eladósodik, vagy a külföldi tőke túlságosan nagy súlyra tesz szert a gazdaságban, az adott ország a külföldi tőke ellenőrzése alá kerül."

Vagyis? Itt már kezdünk a levegőből kapkodni. Mégis hogyan irányítja akkor Magyarországot a külföldi tőke? Az ő jelöltjeiket választjuk tán meg? Nem igazán, paprikajancsikra szavazunk, akik a saját oligarcha haverjaikat támogatják, nem a germánokat, vagy a franciákat.

Az nyugatiak áruit vesszük tán az olcsóbb helyett? Nem nagyon, fél Magyarország a szlovák sajton él, mert a német kicsit drága lenne.

Ők tán a munkaadóink? Na, ez még igaz is, de ez miért is baj?

Ez a "külföldi tőke irányítja az országot" szöveg nagyon bajos, gumifogalom, ha így lenne, dehogy lett volna itt különadó...

"A periféria országait jellemző szegénység nem azért van, mert azok nem integrálódtak, vagy nem eléggé integrálódtak a világgazdaságba, hanem azért, mert nem a saját adottságaiknak megfelelően integrálódtak abba."

Csak a saját adottságaiknak megfelelően tudnak integrálódni.

"A függőségi elmélet egyik alaptétele, hogy a fejlett országokból származó tőkeberuházások (a működő tőke) tartós gazdasági függéshez vezetnek."

Így is van. A gazdasági függőség elkerülhetetlen, mivel mi egy kis ország vagyunk, ők meg nagyok. Ezen keseregni annyira értelmes, mint a menyétnek azok, hogy nem ő a főnök, hanem az oroszlán.

"Az Eurostat tőkeáramlásra vonatkozó adataiból világosan látszik, hogy a kelet-közép-európai országokba a tőkebeáramlás még jóval az uniós tagság előtt megkezdődött."

Igen, egyrészt az államadósság formájában, másrészt sok nyugati cég már alapíthatott gyárat itt a 80-as években is. Például a Pepsi.

"A működő tőke (foreign direct investments – FDI) nettó állománya ezekben az országokban a rendszerváltás idején gyakorlatilag zéró volt, az uniós belépés idejére viszont a GDP átlagosan 40-50 százalékát tette ki"

Szerencsére.

"Ez azt jelenti, hogy az uniós belépés idejére a nyugat-európai cégek már jelentős mértékben uralták a leendő új tagországok gazdaságát, kivéve néhány óvatosabb vagy nagyobb országét, mint Szlovénia vagy Lengyelország, ahol a külföldi befektetések nettó állománya csak 12, illetve 30 százalékot ért el."

A piacképesség nem (csak) óvatosságról, vagy méretről szól. Érdemes lenne megemlíteni a nálunk is kisebb Csehországot, ahol ugyanúgy nagyon magas a külföldi tőke aránya, viszony nagyon jól megvannak gazdaságilag, nem elviselhetetlen az államadósság, és biztos a növekedés az alacsony jegybanki alapkamat mellett is.

"A nemzetközi tőke gazdasági hatalomátvétele következtében az unió új tagállamai jelentős részben elvesztették hazai és külföldi piacaikat, külkereskedelmi mérlegük gyorsan romlani kezdett."

Ez viszont nem igaz. A magyar külkereskedelmi mérleg pozitív már a '90-es évek vége óta, ezen a világgazdasági válság rontott némileg, de 2011-re már megint javult.

[link]

" Magyarország esetében 2004-ig a KSH külkereskedelmi statisztikáiban külön-külön mutatta be a hazánkban megtelepedett külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok exportját és importját (vámszabad-területi és vámterületi külkereskedelem). E statisztikából megtudhatjuk, hogy 2004-ig 1990-hez képest a magyar gazdaság évi tízmilliárd eurónyi hazai és külföldi piacot veszített el, ennyi volt ugyanis a hazai gazdaság külkereskedelmi egyenlegének romlása a két időpont között (ez a GDP több mint tíz százaléka és évente!)"

Na, köszönöm, a tisztelt szerző akár ki is bonthatna egy sarló-kalapácsos zászlót, és bele is öltözhetne. :D

Ennek a jelenségnek egyszerű oka van: 1990 előtt ugyanis nagy mennyiségben gyártottunk (gyakran k.rva feleslegesen) a testvéri Szovjetuniónak, a tervgazdaság keretében. Miután a tervgazdaság megszűnt, kiderült, hogy a szovjeteknek sokkal kevesebbre lenne szüksége, és még kevesebb az, amit ténylegesen ki is bírnak fizetni.

Így a tervgazdaság miatti nem valóságos kereslet megszűnt, ami bedöntötte a magyar gazdaságot, és válságban tartotta egészen '94-'98-ig, amíg megjelentek a külföldiek munkahelyet és profitot csinálni. A magyar cégek közül csak azok élték túl a '90-es éveket, amelyek konkrétan olyan árut/szolgáltatást nyújtottak, amire volt valós, fizetőképes kereslet.

Jogos, a szerző felvetése, viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy hol lenne az ország, ha a '90-es években a külföldiek beengedése helyett elszigeteljük a piacot. Példaképp érdemes megemlíteni Kubát, és a dél-amerikai elszigetelt banánköztársaságokat - nem Argentínát, ők teljesen a külföldi tőkétől függnek, hogy meglegyen a valutatartalékuk.

". Az együttes kereskedelmi egyenleg a külföldi tulajdonú vállalatok nagy exporttöbblete miatt kissé pozitív"

Na, itt találtunk egy őszinte mondatot!

"ám exporttöbbletük túlnyomó többségét jövedelemként kiviszik az országból."

Hát persze, mivel az ő pénzük. Azért megnézném, hogy hogyan állna a kedves szerző szája, hogy ha a kínaiak hőbörögnének, hogy a náluk működő magyar alkatrészgyárakból kiviszi a gonosz magyar vállalkozó a pénzt. Eléggé megmosolyogtató.

Magyarországra ráférne, hogy mi is vigyünk ki tőkét külföldre, hogy aztán a profitot visszahozzuk. Ha viszont azzal kezdjük, hogy sopánkodunk, hogy ugyanezt megteszik a nyugatiak, és ezt bűnös gyakorlatnak állítjuk be, akkor tulajdonképpen milyen alapon tennénk ezt meg más országokkal?

"Például Bulgáriában és Észtországban a GDP-hez viszonyított negatív egyenleg a húsz százalékot is elérte, Romániában meghaladta a tízet, Magyarország és néhány más ország esetében a fizetési mérleg hiánya a GDP 5-7 százaléka körül mozog."

Bizony, a rohadt államadósságok miatt. Emiatt a gyümölcskosarat Kádár sírjához, és a Gyurcsány-Medgyessi duónak érdemes küldeni, nehezen hibáztatható ezért a külföldi tőke.

"Stabil külgazdasági helyzetben tulajdonképpen csak néhány ország van, például Szlovénia és Csehország, ahol a liberalizáció és privatizáció nyomán a külföldi tőke nem tett szert akkora súlyra, mint Magyarországon."

Ez egyszerűen hazugság. A külföldi tőkének óriási szerepe van például a szlovák piacon - a cseheknél kevésbé, de még mindig nagy.

[link]

[link]

"A fizetési mérlegek növekvő hiánya miatt az országok külső adóssága az 1990-es évek közepétől kezdve rakétaszerűen emelkedett a magasba."

Ez egyáltalán nem a fizetési mérlegek növekvő hiánya miatt történt, hanem amiatt, ami ezt a növekedést okozta: a magyar állam túlköltekezése.

" E tekintetben Magyarország volt a listavezető, ahol a világbanki adatbázis szerint a GDP-hez viszonyított bruttó külső adósság a 2000. évi 60 százalékról 2009-re 170 százalékra emelkedett (az IMF szerint 2009-ben „csak” 137 százalék volt az adósság, az egyes adatbázisok között – módszertani okok miatt – az abszolút számokat tekintve nagy eltérés lehet, de a tendenciák azonosak)."

Értelemszerűen. Mégis, Magyarországon belül kinek lett volna annyi pénze, hogy a magyar állam túlköltekezését fizesse?

Mellesleg az Egyesült Kilyságnál ugyanez a szám 360%, a hollandoknál 344 százalék, Luxemburgnál meg 3443%.

Nem csak a Kelet, és Dél-Európa van ilyen helyzetben.

"Ténylegesen a nettó külső adósság az, ami igazán számít, vagy még inkább a nettó külföldi adósságon fizetett kamatok és a nettó működőtőke-állományon kivitt jövedelmek egyenlege. És, ha ezt az adatot nézzük, akkor tárul elénk a valóban drámai kép, az Európai Únió igazi arca:"

Úristen, most jön a nagy leleplezés!

"z Eurostat fizetésimérleg-statisztikája szerint a 2004 és 2008 közötti öt évben (a záróéveket is beleértve) az unió három országa (Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) 460 milliárd eurós jövedelemre tett szert, míg az uniós tagországok nagyobbik része (Írország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország, Görögország, Magyarország, Portugália és még néhány másik ország) nagyjából ugyanekkora összeget fizetett ki jövedelemátutalások formájában."

HÁT KELLETT NEKÜNK ENNYI PÉNZT KÖCSÖNKÉRNI!!!

Könyörgöm emberek, hadd ne az angolok meg a németek hibája legyen már, hogy mi hülye vezetőink tőlük kunyiznak pénzt.

Odamegy a magyar a némethez, hogy adjon már kölcsön, a németnek meg muszáj adni, mert baráti országok voltunk, jól állt a gazdaság, csúnyán is nézett volna ki, hogy nem adnak, hanem kioktatnak helyett, hogy ennyi tartozást nem szabadna összeszedni.

Tessék fejbecsapni ezért a hülye Medgyessyt, és annak a görög, spanyol, és portugál megfelelőjét.

Az EU "igazi arca"... pahh, röhej.

"A jövedelemátcsoportosítás mértéke egy évre elosztva megközelíti az unió éves költségvetését, vagyis az európai unió sokat emlegetett költségvetésével szemben működik egy másik jövedelemátcsoportosítás, amely a periféria vagy fél periféria országaiból szivattyúzza át a jövedelmeket a centrumországokba."

Igen, ezt már emlegette a szerző. Még mindig az államadósságról szól, amit továbbra is a periféria csinálta magának.

Az agyam eldobom.

" Magyarországra például az említett 2004–2008-as időszakban mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé."

Ezt minek kellett még egyszer leírni? Ezzel kezdte az egészet...

"Ez az egy a hatos arány a centrum javára mutatja azt, hogy a demokráciáról, szolidaritásról, felzárkózásról szóló naponta elhangzó kenetteljes szavak mögött valójában milyen érdekek is mozgatják az „egyre szorosabb unió” szorgalmazóit."

Na, hát az ilyennek a k.rva anyját. Nagyon jól tudja a szerző, hogy azt a "másik jövedelemátcsoportosítás"-t mi csináltuk magunknak, és nem szégyelli ezt azokra kenni, akik kölcsön adtak, amikor mi kértünk.

A magyar nemzetnek felelősséget kéne vállalnia azért a pénzért, amit elköltött, holott nem is volt az övé. Ez a felelősségvállalás kezdődhetne azzal, hogy nem választunk meg többé ígérgető-osztogató-költekező hülyéket.

Mondjuk kezdhetnénk azzal, hogy a Demokratikus Koalíció 5%-ot se kapna 2014-ben, és akkor az egyik felelős már ki is lenne iktatva a döntéshozásból...

Azzal nem megyünk semmire, hogy a hitelezőinket hibáztatjuk, és rájuk mutogatunk, ezzel csak kiröhögtetjük magunkat a világ előtt.

Egy ilyen okfejtést komolyan venni nem szabad, mivel csak a felelősséget hárítja, és gyermeteg.

"Az Eurostat adatai fényesen bizonyítják a függőségi elmélet igazát, a centrum és periféria létét az Európai Unión belül. És elég egy pillantás a statisztikai idősorokra, hogy meggyőzzön bennünket: a folyamatok nem az egységesülés, hanem a differenciálódás, az ellentétek kiéleződése irányába mennek."

Ez így igaz is. Csak megint amellett mentünk el, hogy ez a periféria aljára csúszott országok adóssághalmozása miatt alakult így.

Hát nem mondom, a szerzőnek tényleg van gazdasági alapismerete - nem egy Drábik, aki kitalál mindenféle pénzszivattyúkat, amelyek titokban dolgoznak a jegybankban - de alapvetően hazug és ferdít.

Az mondja, amit a magyar polgár hallani akar: nem a mi hibánk, hanem a gonosz, sátáni erőké a Nyugaton.

Hát pedig de.

Felteszem neked azt a kérdést, amit nemrég Vona Gábor kapott a parlamentben egy kormánypárti képviselőtől bekiabálás formájában:

Te most kinek szurkolsz?