Mire lehetünk büszkék ebben az országban?

A mi országunk is adott a világnak pár hasznos embert és kreálmányt, szép nemzeti parkjaink vannak, szép irodalmunk, jó zenénk, remek állataink, jó boraink, jó ételeink és remek hagyományaink, amit már sajnos többen nem tartanak.

Az a véleményem, hogy a politika sehol nem tisztességes és sehol nem büszkék az átlagemberek a politikusaikra. Az viszont biztos, hogy ennyi hazáját ócsároló jóember csak nálunk van! A te olvasatodban akár ez is lehet büszkeség. Tudom, hogy oka van ennek az elfordulásnak, de egy kicsit mégis túlzásnak érzem.

Engem pl. rohadtul nem érdekel mit adtunk a világnak, és mit gondolnak rólunk. Az a nép amelyik elkezd ezen gondolkodni már áshatja is a sírját. A panaszkodók szintén. A "mit tettünk..." már rosszul kezdődik, inkább úgy kéne, hogy "mit kéne tennünk..."? A világot most kurv@ra nem érdekli pl. hogy a görögök adták a világnak a demokráciát(ami egyébként sem igaz, de szeretjük ezt hinni), vagy Arisztotelészt, az összes médium most csak annyit jegyez meg róluk, hogy lusta, ingyenélő népség. Ez a jelenlegi világ most nem a múltbeli érdemekről szól. Hősöket a mai atomizált társadalom nem is igényel. A mai társadalom celebeket igényel, szóval ezért sírni megint csak öngól.

Tudomásul kell venni, hogy a magyar szalmaláng természetű, és ezt a történelmünk is bizonyítja. Osztrák gyarmat pedig sose voltunk, pl. ez is egy olyan dolog amit az iskolákban tanítanak, szerintem szándékosan, nehogy ez a nyomorult magyar valamire büszke is legyen. Had maradjon meg abban a tudatban, hogy ez az ország Mátyás királlyal kezdődik és végződik. És pont.

Ezzel együtt én teljes mértékben pesszimista vagyok, nem látok békés kiutat, ide égszakadás, földindulás kell. De annyi szerencsénk van, hogy a látszólagos jólét ellenére, majdnem az összes európai ország ebben a helyzetben van.