A nagyok hogy gondolják mi huszonévesek mikor megyünk nyugdíjba 75-80 évesen vagy mi nem is megyünk nyugdíjba?

Én 89-es születésű vagyok, és csak 82,5 évesen mehetek nyugdíjba.

MIÉRT IS FIZETÜNK MI NYUGDÍJAT, HA UTÁNUNK MÁR A KÖVETKEZŐ GENERÁCIÓ NEM IS FOG FIZETNI, MERT ADDIGRA MEGDÖGLÜNK?

Az oké, hogy valajol magasabb a nyugdíjkorhatár... de vajon az átlagéletkor is magasabb? Nálunk lassan már ahhoz közelít.

Egyébként mi még fiatalok vagyunk ezen gondolkodni. :) Alapozd meg a jövődet, hozd ki a maximumot és akkor nem leszel állami pénzre szorulva. Ki tudja, mi lesz 40-50 év múlva itt.

18.56-os!

Szerintem te ezt nem igazán érted...

A nyugdíjkorhatárt szerinted azért kellene emelni hogy a legtöbb ember meg se érje??? Mert az írásodból ez jött le.

A mai nyugdíjrendszer felosztó-kirovó elven működik = magyarán: az aktív munkavállalók tartják el járulékbefizetéseikből az időseket. A probléma ott van hogy egyre kevesebben dolgoznak (legalábbis bejelentett helyen..) és egyre több a nyugdíjas. De ezen nem úgy kell változtatni hogy Na Géza bácsi maga még bottal el tud járni, még alig múlt 78 éves, irány dolgozni...?!

Japánt meg ne hasonlítsd hozzánk, mert ott teljesen más kultúrában élnek, ott több generáció él együtt, ott a gyerekek feladata eltartani az időskorúakat. És igen, ott aztán dolgoznak bőven, van miből a nyugdíjasoknak adni.

A legnagyobb baj az, hogy sokan nem látják be ez a mai rendszer nem lesz sokáig fenntartható.

Míg egy régi XX. sz. eleji kimutatásban az szerepel hogy fordított V alakú volt a korfa (A)-- tehát sok-sok gyerekre-felnőtt korúra- aktív dolgozóra nagyon kevés időskorú jutott, tehát bőven fenntartható volt a nyugdíjrendszer.

Addig egy mostani kimutatás szerint, ez a korfa megfordult.. V alakú lett = ami azt jelenti: nagyon kevés gyerekre-felnőtt korú aktív dolgozóra rengeteg nyugdíjas jut. Pár év múlva éri el a tetőpontot, amikor a Ratkó-korszak bébibummos gyerekei tömegével mennek majd nyugdíjba és előre borítékolható hogy a rendszerünk összeomlik.

Nem leszünk képesek a járulékainkból annyi időset eltartani.

Radikális változásra van szükség, de nem arra hogy a 78-80 éves nénikét, bácsikát még elküldjék a munka világába. Hanem arra hogy a mai fiatal felnőttek megtanulják hogy nem lesz aki rólunk gondoskodni fog, nekünk kell gondoskodnunk saját magunkról.

"Hanem arra hogy a mai fiatal felnőttek megtanulják hogy nem lesz aki rólunk gondoskodni fog, nekünk kell gondoskodnunk saját magunkról."

Konkrétan hogyan is tanulja meg egy mostani 20 éves, hogy 90 évesen hogyan fog "gondoskodni magáról"? Már most gyakorolja a tolószék és járókeret meg az ágytál használatát, vagy mire is gondolsz?

A megoldás valójában az volt 100 és 10 ezer éve is, és az lesz 2030-ban és 2100-ban is, hogy ha gyereked van, akit szeretsz és támogatsz, akkor majd ha öreg leszel, számíthatsz rá, hogy ő támogat. Tudom, nem túl modern, nem túl progresszív és nem kellően liberális elgondolás, de egyedül ez az, ami működik is.

"A nagyok hogy gondolják mi huszonévesek mikor megyünk nyugdíjba 75-80 évesen vagy mi nem is megyünk nyugdíjba?"

Lesz nyugdíj, a nagyon öreg, teljesen munkaképtelen aggastyánoknak. Minden ötödik ember 1-2 évig nyugdíjas lesz. Ilyen volt a nyugdíjrendszer a 19. században és a 20. század elején is.

Azoknak is lesz nyugdíj, akik életük során kevesebbet költöttek és felhalmoztak némi megtakarítást, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

Az öregkora annak lesz biztonságos, akinek lesz 2-3 gyereke, akiknek a támogatására számíthat.

#6 és #9

Veletek teljesen egyetértek, és ezért nem is kell azon filózni, hogy mikor mehet az ember nyugdíjba. Mindenki maga dönti el mikor megy, halmozzon fel egy nagyobb összeget, ami elég lesz nyugdíjas éveire, és élvezheti a munka nélküli életet. Az államra senki ne hagyatkozzon, mert az főleg mostanában csak elvesz.

Gyerekekre se lehet hagyatkozni, mert mindenki nehezn tud megélni, ha nekünk sikerül az nem jelenti azt, hogy a gyerekeknek is menni fog. 3-an vagyunk testvérek, a két idősebb testvérem mind hitelben van elég szépen, én most kezdtem a karrierem, úgyhogy ha apukám élne, akkor most nem számíthatna sok segítségre. Másoknál is hasonló a helyzet.

Szerencsére az ügyfeleim elég könnyen felfogják, hogy magukról kell gondoskodniuk, felmérem az igényeiket, és olyan megtakarítási formát javasolok nekik, ami elég tőkét biztosít nekik nyugdíjas éveikre, de az élet különböző kiadásaira is.

Más megoldás nincs, mert az állam nem afelé halad, hogy bárki bízzon a segítségére.