Anyukák! Ti nem féltek az államcsődtől?

Pár napja hulla zizin jön haza a férjem a munkából, nem beszél csak puffog. Na, tegnap végre kihúztam belőle, hogy mi bántja. Egész nap másról sem beszélnek a munkahelyen, mint az államcsőd. Én pedig kiröhögtem.

Nem azért, mert nem félek tőle. De félek! De azzal nem fog minket elkerülni a farkas, hogy bebújok a paplan alá.

Van megtakarításunk? Igen, van. Pontosan mindig annyi, hogy egy fél évi hitelt ki tudjunk fizetni és 2-3-4 hónapi g meg tudjunk élni. Na, nem dőzsölve, hanem csak szolidan.

A spejz tele van, a fagyasztó tele van, alig várom, hogy rá lehessen menni a "földre" és veteményezhessek. Akár tél is jöhetne, mert tüzelőnk van, tisztítószerünk egy bő hónapig kitart, utána jönne pl. a hamulúg. Gyerekkoromban rengeteget jártunk az erdőre gombászni, ez is alkalmi megoldás lehet...

Szóval, én nem féltem magunkat. Tudod, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Nem attól lesz étel az asztalon, hogy megyünk tüntetni, hanem attól, hogy megfogod és csinálod. Mindig lesz olyan, akinek (még) van pénze, ahhoz el lehet menni "napszámba", lehet otthon termelni ezt-azt, mindig lehet a gatyaszíjon húzni egyet. Városban ez egy kicsit nehezebb, a sokat lenézett vidéken könnyebb. Szerencsére mi már ez utóbbihoz tartozunk :)

Egyébként meg a többi háromgyerekes család nevében kikérem magamnak: NEM a pénzért vállaltunk 3 gyereket, hanem azért, mert mindig is ez volt az álmunk. Igen, sokat segít a családi adókedvezmény, éppen ezért rakjuk azt mindig félre, mert bármikor elvehetik. Ja, hogy tanult annyit a férjem és szerencsére jó szakmája van, ahhoz, hogy ki is tudja használni? Bárkinek fent állt a lehetőség. Lehet, ma az ő szakmája keresett, holnap a tiéd. Ez van.

Nem pánikolni kell, hanem gondolkozni!