Csak egy ötlet. Mit gondoltok róla?

Nem gondolja a kedves kérdező, hogy aki rákos, annak van éppen elég baja, és a családjának is? Miért kellene, hogy még az orvos, vagy ez a rohadt tetves magyar egészségügy belerúgjon még egyet? Ha a te egyik rokonod lenne rákos, nem tennél meg érte mindent? Nem várnád el, hogy igenis az orvosok odategyék magukat és minden tőlük telhetőt megtegyenek? Arról nem is beszélve, hogy milyen sokba van anyagilag egy rákos ember a családtagoknak. Nem még ha megvonják a támogatást, és mindent ki kell fizetni. HA ki tudják fizetni. Te ki tudnál fizetni alkalmanként 2millió forintot a kemoterápiára? Mindezt heti rendszerességgel fél éven keresztül? Hogy éreznéd magad, ha a beteg, rákos rokonod csak azért nem kapna kemoterápiás kezelést, mert dohányzás miatt lett beteg, és nincs pénze a családnak, mármint nincs heti két milliója a kemóra? Mert a támogatást megvonták?

Egyébként meg egy ilyen betegség, több mint egy "nyavalya", ahogy azt a kérdésedben írtad. Szégyen, hogy így nyilatkozol a beteg emberekről, a betegségekről. Senki sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő. Még te is lehetsz beteg, majd akkor mit fogsz szólni, ha más azt mondja, hogy ugyan már, hordd el magad innen, meg a nyavalyádat is, mert a b@aszott nagy egészséges életeddel pont azt érted el, hogy magad ellen fordítottad a sorsot?

Egyikünk sem egészséges száz százalékosan. Sportolhatsz, zabálhatsz biokajákat, a végzeted úgyis megtalál. Nem tudhatod, hogy nem-e rákapsz te is a cigire, vagy a piára. Mondhatod, hogy ugyan nem, mert olyan fenemód okos vagy, de nem tudhatod. Én nem cigiztem sokáig, sőt előtte nem is értettem, hogy mire jó a cigaretta, de ha valaki átélte volna azt, amit nekem át kellett élnem, akkor az megértheti, hogy miért nyúltam a cigarettához. Oké, még idejében észbe kaptam, és le is szoktam róla, de ennyi erővel még mind a mai napig cigarettázhatnék.

Ez valóban az empátia teljes körű hiánya. Te is az a tipikus "én mindenkinél okosabb vagyok" fajta emberből származhatsz.

Az én feleségem 33 évesen rákban halt meg,itthon a karjaimban. Nem ivott nem dohányzott soha, káros szenvedélye nem volt. Mikor haldoklott kihívtam az orvost. Ő megvizsgálta, kihívott az udvarra, és közölte, hogy max. 1 órája van hátra. Közben rágyújtott 1 cigire, megkínált engem is. Akkor már én is vagy 5 éve nem dohányoztam, akkor mégis rágyújtottam. Azóta dohányzom mint az "állat". Érzem, hogy ebbe döglök bele, de nem érdekel.

És ha ez valakit megnyugtat, nem járok orvoshoz. Ha netán tüdőrákom lenne nem fogom a TB pénzét műtétre, sugárkezelésre, kemoterápiára pazarolni. De azt azért kikérem a hozzám hasonlók nevében (hogy ha van kedvük élni) anyagi körülményeik miatt kelljen meghalniuk.

És úgy egyáltalán _-ahogy 2 napja is írtam- aki saját hibájából balesetezik, azt hagyjuk ott az árokparton, ha nincs a zsebében 3 milla, vagy terheljük az ingatlanára (ha van neki) a TB költségeket ??????

"De mi van a nagy többséggel, aki nem azért állt rá, mert meghalt valakije, vagy mert csődbe ment a vállalkozása, hanem egyszerűen azért, mert azt látta a családban/barátoktól, mert ezt látta "menőnek", ezzel akart felvágni, aztán soha többet nem is tudott róla leállni?"

Akkor majd ezek az emberek a saját kárukon tanulnak. Ha meg így lesz, hogy emiatt elkapnak valamit, akkor lesz éppen elég bajuk, és nem lesz szükségük mások cseszegetésére.

A kérdező által felvetett kérdés sokakból vált ki indulatokat, ezt látom.

Azt viszont nem értem, hogy vagdalkozás és indulatok helyett miért nem lehet hűvös logikával megindokolni, hogy miért is jár valakinek valami, amiért esetleg semmit sem tett?

Lehetne hivatkozni a társadalmi szolidaritásra, esetleg arra, hogy ez a logika vezethet el lassan akár a spártai - Taigetoszba a gyenge vagy sérült csecsemőkkel, mert nem hasznosak a társadalomnak! - vagy a náci "társadalomjavító" ötletekig - csökkent értelmi képességűek, kiirtása, kasztrálása -, stb.

Esetleg fel lehetne vetni a Philadelphia c. filmből a jelenetet, amikor az AIDS-ben szenvedő titkárnő aki vérátömlesztéssel kapta el a kórt, védelmébe veszi a bíróságon a főhőst, aki "saját elővigyázatlanságából" kapta el, hogy ugyanúgy nem volt joga a cégvezetőségnek kirúgni a főhőst, ahogy őt sem rúgta ki ugyanazon vezető.

Egy betegség, két ok, ennyi, nem több.

Az én szervezetem valamiért nem hajlandó lebontani a zsírt, és miközben mozgok, nem zabálok húst hússal, 180 cm-hez vagyok 72 kiló, a vérzsírszintem mégis a megengedett 4-5-szöröse és nem csökkenthető, mert a rá adott gyógyszerek meg a májamat kezdték el támadni...

Szóval ez az érték egyenes út a szívbetegséghez. Ez van. Most mit csináljak? Vezessek naplót a tetteimről, hogy ha odakerülök, akkor bizonyíthassam, hogy nem saját hibám?

Persze a logikája azoknak is hibás, akik a káros szenvedélyeiket különböző helyzetekkel magyarázzák. Pl. felidegesít a főnököm, ezért kimegyek remegve idegesen rágyújtani, amivel megteszem neki és minden rosszakarómnak azt a szívességet, hogy idegbetegen csökkentek egy kicsit gyorsan az életkoromon?

Persze olvastam itt szomorúbb történetet is. Elhunyt az egyik hozzászóló felesége 33 évesen rákban. Tényleg nagyon sajnálom és igazán nem gúnynak szánom, de képtelen vagyok elképzelni, hogy az utolsó mondatai egyike a feleségének az volt, hogy "drágám, bár én már nem leszek, de tudd, hogy nagyon büszke leszek Rád, ha a halálom után majd pár év alatt szétbagózod és tönkreteszed magad!"

Talán épp a szeretteink iránti tiszteletből és felelősségtudatból kéne vigyáznunk magunkra. És ez igaz akkor is, ha már nem élnek... Szerintem.

Anno Darvas Iván mesélte egy interjúban, hogy amikor megtudta, hogy gyermeke fog születni, azonnal letette a cigit, pedig napi két csomaggal szívott, mert onnantól már nem csak magáért volt felelős.

De mindezeken túl, ha már hibáztunk és emberként későn ébredtünk rá, hogy rossz úton jártunk, az esélyt meg kell hagyni nekünk a megváltozásra, és ezért kell kezelni egyformán mindenkit.

ez tényleg lehet hogy nem túl jó ötlet.PL.én utálom a dohányzást,alkoholt,még csak nem is drogozom,egyiket se tettem sosem,kipróbálás szintjén sem,és nem is fogom,DE....MINDEN embernél lehetne kutatni,keresgélni,hogy mi az a káros szenvedélye,ami miatt nem kéne megkapjon ilyen-olyan kezelést,vagy drágítani kéne.NINCSEN a világon olyan ember,akinek nincsen káros szenvedélye,ezt hidd el....és egytől egyik mind az egészség rovására mehetnek.

Nálam károsító tényező a csokoládé(az,hogy imádom,nem is kifejezés),sütemények(minnél édesebb,cukrosabb ha lehet),light kóla(ugye ebben lehet hogy még több a káros anyag,mint a sima kólában),és a többi cukros üdítő,végülis ennyi,nekem nincsen nagyon más,ja és még a lustaság-egészségre nincsen jó hatással egyáltalán...jó sportolok,heti kétszer aktívan,de az lófitty,ezt mindenki tudja...csak hogy elmondhassam magamról,hogy igen,persze teszek az egészségemért......(egészségemre...)

És az én káros dolgaim is tönkrevághatják az egészségemet sajnos....cukrossá tehet,főleg ha akkora leszek a zaba miatt,mint a ház,magas vérnyomás alapból adott(kezelve van már évek óta),persze magas koleszterinszint(veszélyes,7-es HDL kol....)és mindez úgy,hogy a családomban cukorbaj,szív és érrendszeri megbetegedések sorozata fordult elő már...tehát akkor engem is abba a csoportba kellene ezek miatt sorolni?!

Ez az ötlet szerintem megvalósíthatatlan,és hatalmas bajok lennének belőle....