Miért jobb álomvilágban élni?

Azt tapasztalom, hogy a fiatalok egy része olyan megvetendőnek és "lúzernek" érzi a magyar történelmet, hogy inkább az olyan mítoszokba menekül, mint pl. a szkíta-hun-avar-magyar kontinuitás elmélete, vagy hogy Magyarországot, mint olyat, 5000 évvel ezelőtt alapították, az írást a magyarok találták fel, meg hasonlók. Most nem akarok ezek igazságtartalmáról vitatkozni.

Viszont nem értem, hogy miért jobb ilyeneket kitalálni, mint hogy arra legyünk büszkék, amink van.

Én úgy látom, hogy a nagy pesszimizmust az hajtja, hogy olyasmi dicsőségre vágyunk, amit nem találunk meg. A magyarok egy dicső, győzedelmes, hadi sikerekkel tarkított történelmű nemzetnek képzelik magukat. Csoda, ha ezek után letargiába esnek, amiért ez nem igazolódik be?

Miért nem vagyunk büszkék, pl. a folyami fokrendszerre, ami a történelem egyik leghatékonyabb folyóvízi elöntéses mezőgazdasági termelési módszere volt a folyószabályozások előtt?

Illetve, ha megbocsájtjátok, hogy valamilyen szinten két kérdést teszek fel egyszerre, mondhatnátok még ehhez hasonló dolgokat, amikre tényleg büszkék lehetünk, és amelyek mellett nincs szükség mítoszokra.

Előre is köszönöm