Mit szólnál az INSTANT MUNKAHELY-ek létesítéséhez?

"Most csak magát az ötletet képzeljétek el működés közben."

De az ötleted elvi hibás. Elmondom, miért.

Hogy élt egy zsellér 1930-ban? Nem volt cipője, esetleg télen hordott egy pár ormótlan csizmát. A ruhája mai áron ért vagy 2-3 ezer forintot. Minden vagyona ennyiből állt. Kenyeret evett, jó esetben hagymával, kolbásszal, szalonnával. Ennek ára naponta kb. 200 Ft. Amikor elszegődött valahova dolgozni, egy rozzant, villany, víz és tv meg normális ágy nélküli helyen szállásolták el, mai fogalmaink szerint kb. egy biciklitároló színvonala ez, legyen a havi bérlete mondjuk 5000 Ft. És a zsellér kemény munkával épp hogy megélt. Mivel havonta az élete fenntartási költségei kb. 10 ezer forintot tettek ki mai pénzben, ezért ekkora értékű munkával (reggeltől estig dolgoztak, ez kb. heti 70-80 óra), alacsony adók mellett, mert akkoriban se nyugdíj, se tb nem volt a parasztoknak, el tudta magát tartani. Tehát robotolt heti 80 órát, belekerült a gazdának havi 10-20 ezer mai forintba (20-40 pengőbe). Órabére 50 Ft alatt volt.

Ma egyszerűen nincs szükség ilyen munkásra és ilyen munkára. Persze lehet kínai típusú üzemeket csinálni, ahol havi 20 ezer forintért kidolgozzák a belüket az emberek, miközben két alkatrészt összepattintanak, de ma 20 ezer forint nem elég. Ma elképzelhetetlen, hogy valakinek minden vagyona egy váltás szakadt ruha legyen, vagy mezítláb mászkáljon nyáron, vagy ne részesüljön eü. ellátásban, és kenyeret egyen kenyérrel, jó esetben kolbásszal. Egyszerűen nem 1930-at írunk, más a létminimum fogalma ma, mint akkor. A mai létminimum kb. 90 ezer forint. Márpedig ahhoz minimum szakmunkát kell végezni, hogy valaki ezt kitermelje. A XXI. században nincs olyan, hogy valaki szakképzetlen munkával el tudjon helyezkedni úgy, hogy megérje a munkaadónak. Leszámítva persze a prostituáltat.

Jó lehet, de nem mindenkinek.

Olyanoknak lehet jó, akik:

- diákok (a suli mellett nem tudnak kötötten dolgozni)

- kismamák (a gyerek mellett nehéz dolgozni, de sokan szeretnének, mert kell a pénz)

- állandó munkájuk mellett plusz munkát vállalnának (ilyen is sok van, főleg anyagi okok miatt)

- meg persze akik nem szeretnek dolgozni, bár ők vagy beugranának vagy nem

- megváltozott munkaképességűek, rokkantak (akik azért képesek dolgozni)

Ha létrehoznának ilyent, mindenképp figyelni kellene arra, hogy olyan munka legyen, ami nem létszükséglet, tehát nem lehetne ilyen munkát létesíteni:

- egészségügyben

- oktatásban

- hivatali ügyintézés terén (posta, bank... stb.)

- közszolgáltatóknál

- és minden más olyan helyen, ahol fontosak a határidők, illetve az elérhetőség bármikor

Mindenképp olyan munkákat lenne érdemes, ahova annyira sok szakértelemre nincs szükség, tehát gyorsan be lehet tanulni, de az is fontos lenne, hogy legyen 1-2 állandó munkás is, aki koordinálja ezeket a dolgozókat.

Nem tartom hülye ötletnek. Részben a munkanélküliséget is megoldaná, hiszen aki dolgozni akar, de sikertelen a keresése, az se érezné magát haszontalannak addig se, amíg nem talál egy állandó munkát.

Mondjuk minimális bejelentési kötelezettség itt is lenne, vagy valami igazolás, hogy ledolgoztad, mint pl. a kiskönyves rendszer, mert amúgy tényleg fekete, és ha nincs lejelentve, hogy ott voltál, akkor nincs garantálva, hogy te pénzt kapsz azért a munkáért, egyszerűsített foglalkoztatás keretében megoldható lenne a tisztaság megőrzése.

Olyan munkákra amúgy lehetne, amik klasszikus diákmunkák, pl. szórólapozás, borítékolás, csomagolás, címkézés...

Vagy pl. idénymunkákra (télen hólapátolás, jégmentesítés közterületeken - nálunk nem mindig szokták, pedig pesti lakótelep, már volt, hogy én magam álltam volna be legszívesebben, annyira dühített, hogy 20 perc alatt jutok ki a 2 percre lévő buszmegállóhoz, hogy lábamat ne törjem, de nem tehettem, mert közterület...).

Ez a Marx által kitalált munkaérték elméletre hajaz. Ahonnan a zsenije kifelejtette, hogy egy áru értékébe bele kell számolni a terjesztést, a vezetők, munkahelyi művezetők, irányítók, tervezők, stb. nem sorolom tovább munkáját is.

Itt is az a baj, hogy egy ilyen "dologház" - amiket mellesleg már több száz éve kitaláltak a társadalom által nemkívánatos elemek számára - sok költséggel jár.

1. Épület. Építenek ilyeneket? ha normális körülményeket akarnak - víz, villany, telekommuikáció, szigetelés - akkor nem két fillér. Ha bérlik, akkor az is pénz.

2. Rezsi. Fentebb felsoroltak. Megint pénz.

3. Munkaszervezők, irányítók, munkavédelmileg szakképesített emberek, akik instruálnák őket szintén nem ingyen dolgoznának. Őket be kell jelenteni viszont, tehát adóköteles jövedelmek képződnének. Megint kiadás.

4. Termelés. Olyan árut csinálni, amire valódi igény van és hosszú távon. Gyártson 50 ember csak napi 5 fakanalat például. Az egy évben már ünnepnapokat nem számolva is 250napx250darab, ami 62500 darab fakanál egyetlen 50 fős üzemben egy tízmilliós országban!

5. Ha el is adnánk valamennyit, az áru hogyan jutna el a boltokba? Szállítás? Sofőrbér, teherautó költség, céges autó adó, stb. Újabb költségek. Oké, tegyük fel, hogy helyben árulnák a termékeiket az ilyen üzemek. Az eladó se lenne bejelentve és nem lenne szakképzett? Az eladásakor az eladott áruról se kéne számlát adni? Ha igen, ezek költségek megint csak. Plusz ebben az esetben a felgyülemlő árukat tárolni is kell valahol! A raktáros se lenne bejelentve? A munkaeszközei - számítógép, targonca, stb. - árát miből fedeznék? A raktár épülete honnan jönne, miből?

6. A bevételeket és kiadásokat valakinek könyvelnie is kell! A könyvelő se dolgozik ingyen! Kikerülhetetlen, mert számviteli fegyelem és visszakövethetőség is szükséges.

7. Az előállításhoz szükséges gépeket, alapanyagot honnan szereznék be? Miből?

Bővíthetném akármeddig, ennyiből is látszik, hogy értelmetlen ötlet.