Ez az állam mitől állam, ha a bajbajutott szerencsétleneket otthagyja az út szélén?

1, én, ha csak a saját környezetemre gondolok, ott van a 72 éves nagynéném, akinek annyi "nyugdija" van, hogy, amikor megkapja, azt kell eldöntenie, hogy tüzifát vesz-e belőle, vagy befizet valamilyen csekket, mert arra elég.

Hogy megéljen belőle...

Ha az én családom nem támogatná, anyám nem főzne rá, szó szerint éhenhalna.

Ez nem mese, kicsit sem bagatel, ez a magyar tönkvalóság.

Definiálni kellene, hogy ki a bajba jutott.

Ha valaki tisztességesen tanult, dolgozott, adózott az államnak, azt tényleg segíteni kellene.

De ha valaki iskolakerülő volt, nem dolgozott, ha volt pénze, alkoholra költötte a pénzt, verte a feleségét, aki elvált tőle, majd hajléktalan lett, saját magát sodorta bajba, mit vár az államtól egy ilyen ember?

#5 akkor te ha nem támogatsz egy olyan rokont aki soha nem dolgozott életében, de elvárná, hogy ti meg tartsátok el mindenben, akkor te már nem is vagy ember?

Mindenkinek az életében ugyanazok a külső körülmények vannak és éppen úgy járhatott iskolába, kereshetett munkát, szerezhetett magának nyugdíjat, Ha az egyiknek ez nem ment attól miért azoknak kellene miatta rosszabbul élnie, akiknek viszont ment, de semmi közük ehhez az emberhez?

Aki ma 72 éves az a rendszerváltáskor kb. 38 éves volt. Valóban az egy rossz időszak volt, nekem is egy közeli rokonom akkoriban kényszerből ment túl korán nyugdíjba, mert nem volt egyáltalán munkalehetőség a környékükön a '90-es évek közepére már. Viszont ő majd 10 évvel idősebb nagynénédnél és ha tehette volna akkor dolgozik, már 14 éves korától dolgozott, aztán meg amint munka lett a nyugdíj mellett is járt dolgozni. Neki van megtakarítása annyi, hogy nem szorulna más segítségére egy jó ideig és hiába szeretnénk most is segíteni nekik, nem hagyja. Persze más hogy szerencsére még ketten vannak és nem egyedül kell élnie.

Az önmagában, hogy valakinek nagyon alacsony a nyugdíja még nem mond semmit arról hogy ez hogy alakult ki, ellenben nem is jelenti azt, hogy magára lenne hagyva és baj esetén semmiféle segítségre nem számíthatna.

#5

Nem mindegy, hogy ki miért jut bajba.

Egy alkoholista, asszonyverő embert azért ne kelljen már sajnálni pláne akkor ne, ha meg sem akar változni.

A szociális segéllyel is ez volt a baj régen: olyan embereknek utalták ki, akik meg sem érdemelték, mert nem akartak változni.

Ki tudja mennyi volt köztük, aki felvette azt a 28 500 Ft-ot, de nem a gyerekeknek vett belőle kaját, hanem egyik felét bedobálta a játékgépbe, a másik felét meg elitta.

#8 71 éves nő vagyok, soha nem voltam minimálbéres, sőt volt egy időszak, amikor nagyon is jól kerestem, magasan a budapesti átlag fölött. 37.5 év munkaviszonyom volt a nyugdíjazásomig. Azért "csak" ennyi, mert közben volt egy valóban nehéz időszak. Amikor megemelték az orrunk előtt a nyugdíjkorhatárt, de ugyanakkor olyan súlyosan diszkrimináltak minket, hogy 55 éves kor felett még csak közmunkát sem kaphattunk. Mindez pont a legnagyobb válság idején, amikor még a fiataloknak sem volt munka. Minket meg még a munkaügyi központokból is kiebrudaltak, azzal, hogy ilyen idősen már úgysem fognak minket sehová sem fölvenni dolgozni.

És 150.000 ezer a nyugdíjam.