Ha a Kádár rendszer diktatúra volt, akkor miért emlékeznek ma is pozitívan vissza az emberek azokra az évtizedekre?

#20-nak:

Ha ez irónia volt, akkor nem talált célt.

Annak idején ez akadály volt a nyugatra távozás ellen, és ezzel már nem értek egyet. Azzal viszont egyetértenék, főleg az ilyen esetekre tekintettel, hogy felhúzzunk egy fizikai határsávot. Oda tilos belépni, aki megteszi, szétlövik a fejét. Át akar jutni? Ott a határátkelő. Ha nincs rejtegetni valója, vagy tisztességtelen célja, akkor semmi akadálya a legális átkelésnek.

#22-nek:

Pontosan.

És ilyen hozzáállással már a botokkal való dobálózás is meg lenne előzhető.

Hamar híre menne hogy itt kilövési engedély van érvényben a rosszalkodó migrikre, úgyhogy messze elkerülnének minket. De ehhez őrtörnyokat is kellene építeni ismét, mert idegen ország területére nem lőhetnek át! Erre volt az őrtorony, az onnan leadott lövés a határsávba fúródott. Esetleg a próbálkozón keresztül.

A testvérem a 70-es évek elején disszidált. Három évre rá útlevelet kaptam. Azért ez nem akkora rabság. Ugye? Eszem ágában sem volt kint maradni, jobb volt itthon.

Édesanyám már nyugdíjas volt, testvérem disszidálása után egy évvel kapott útlevelet.

A testvérem a rossz házassága miatt ment ki, nem a rendszer miatt.

#25-nek:

Sajnos nem mondhatsz igazat, azzal sem vagy tisztában hogy KÉTFÉLE útlevél volt!

A piros, és a kék. A piros a szocialista blokkon belül volt csak érvényes, nyugatihoz kék kellett. Azt viszont biztos hogy nem kaptál.

Ismét #25-nek:

A disszidálás lehetőségéhez nem volt elég egy útlevél. A pirossal mehettél bárhová a szoci blokkon belül, de azzal nem lettél volna előrébb az életben. Azon belül kár volt bárhová is menni, annyi erőből itthon is maradhattál. Arányiban Magyarországon volt a legjobb élet!

26-os: te már csak tudod! Mert te vagy mindennek a tudója.

Igenis kaptam kék útlevelet. És tisztában vagyok azzal, hogy volt kék útlevél is és piros is.

27-es: te valamit nagyon félreértettél. De nagyon! Ha valaki disszidált, nyilván nyugatra ment.

Ha már itt tartunk, Jugoszláviából lehetett disszidálni, ott szerzett útlevéllel. Hogy tudd.

De én Magyarországon kaptam rendes kék útlevelet, ahhoz, hogy meglátogassam a testvéremet meghívólevéllel. Képzeld. Ha nem hiszed, ne hidd, csodálkozom, hogy egy DK-s ilyen furcsa hozzászólásokat ír.

Hogy tudd: édesanyám is kék útlevelet kapott, hogy a nyugatra disszidált gyermekék meglátogassa.

Azért nem fogom ide feltölteni az akkori kék útlevelem másolatát, hogy elhidd. Ha mindenbe belekötsz, az a te bajod.

Abban viszont egyetértek, hogy Magyarországon volt a legjobb élet akkor. A hetvenes években.

26-os: hogy honnan veszed, hogy nem vagyok tisztában a piros és a kék útlevéllel, csak a te kötözködési hajlamodnak tudható be, mert az én hozzászólásomból nem következtethettél erre.

Vagy te nem vagy tisztában a disszidálás fogalmával. Ha valaki disszidált, egyértelmű, hogy nyugatra ment. És ha meglátogattam, nyugatra kellett mennem, következésképpen kék útlevéllel. Hogy értsd.

#28-nak:

Kamugép! Az előbb próbáltam diplomatikus lenni azzal, hogy azt írtam hogy: "Sajnos nem mondhatsz igazat", de mivel nem veszed észre magad, lehazugozlak.

"A testvérem a 70-es évek elején disszidált. Három évre rá útlevelet kaptam."

Az qrva érdekes lenne, mert még a piros útlevelet is csak HETVENNYOLCBAN