Ha a Kádár rendszer diktatúra volt, akkor miért emlékeznek ma is pozitívan vissza az emberek azokra az évtizedekre?

#3-nak (kérdezőnek):

Mindezt ráadásul úgy, hogy a világháborúban rendesen szétbombázták az országot.

Ez a mantra, hogy nem voltak szabadságjogok, valós, természetesen. De az átlagember szemszögéből nézve elhanyagolható. Azoknak volt rossz, akik a társadalom kisebb szeletét alkotják, akik többre és többre vágynak. Utazni, az életet megélni szeretnék.

A mai, és az akkori átlagembert sem érdekelte, érdekli, milyen politikai formáció uralkodik az országban, ha neki viszonylagos nyugodt élete van.

Egyik nagyapám bányász-vájár volt, másik gépgyári művezető. Jó életük volt. Valamiért az emberek akkoriban jobban a társadalmi normák szerint éltek. A férfiak a katonaság után nősültek, gyerekeik lettek már 30 éves koruk előtt, házat építettek, a környékemen, de még az országban is Csengertől Szentgotthárdig akkor épült a mai lakásállomány 70%-a.

Akkor épült a mai középületek nagy része, a falvakban ma található járdák 70%-a.

Rengeteg nagyobb beruházás volt. Mivel tervezett gazdaság volt, és nem úgy volt, mint ma, hogy a jól megközelíthető, Budapest, Győr, Tatabánya köré a profitmaximalizálás miatt terveznek ezer gyárat, máshol meg semmi, hanem minden falura jutott foglalkoztató. Tsz, cipőüzem, ez-az. A bányaipar nagyon ment, és egész fejlett volt, nyugati szemmel nézve is.

Sokkal derűsebbek voltak az emberek, mert a munkahelyen más szemlélet uralkodott. Mindenkinek adtak valami munkát, amit ha megcsinált, akkor azt csinált, ami akart. Ha becsületes volt az ember, és ellátta a munkáját, nem foglalkozott vele senki, sokszor már hátránya volt a rendszernek, hogy sok munkahely inkább felnőtt-megőrző/játszóházként üzemelt.

Persze, hogy az átlag keserűbb ma, hogy 10-ig tart a munkaidő, de 21:55-kor még b@sztatják az embert, akkor ilyen nem volt.

Persze vitát szül újra, de az emberek simán ittak a melóban, senki nem foglalkozott velük. Kiugráltak a kisboltba, a gyár melletti ivóba műszakban. Loptak ezerrel, ami ma is megy, de csak felsővezetőknek szabad.

Egyszerűbb, otthon megjavítható gépek, járművek voltak, amit otthon is meg lehetett szerelni. A szakik 1 kávéért, 1 doboz cigiért megjavítottak mindent, és a szakmunkásképzés jóval jobb színvonala miatt sok volt a hozzáértő.

Az akkori gyárak nem összeszerelő üzemek voltak, hanem precíziós gyárak, ahol valódi gyártás, tervezés folyt.(SZIM Kszg, Ikarus, Ganz, Rába, egyebek). Kevesebb ember járt 3 műszakban, vagy folyamatos műszakban.

A közbiztonság sokkal jobb volt. A ma a helyi cigánysor egyik tagja ellop egy bringát, semmi nem lesz, pedig tudják, ki volt. Akkor a körzetis kiment, 3-4 pofon után kérdezett, és meglett a kerékpár. Ma félnek a rendőrök is, mert nem akarnak problémát maguknak, inkább eltraffipaxoznak a bokor mögött.

A gyárak állandó buszos kirándulást szerveztek, és lehetett menni üdülőbe, mert szakszervezet mindenhol volt. 1 hónapja szervezett a munkahelyem(gyár) üzemi tanácsa kirándulást, de a dolgozók 70%-a meg sem tudta, mert ha mindenki ment volna, a termelést akadályozta volna, így elsunnyogták.

Szinte az összes munkakörben lazább volt a helyzet, nem monitorozták az embereket. Mindenki lopott, gázolajat, szerszámot, építési anyagot.

Tudták az emberek, mi lesz holnap. Hogy a tsz jól megy, sok borsó terem, a konzervgyárnak lesz munkája, a szállítónak is lesz munkája holnap is, az eladónak is, és minden évben így volt, és minden nap így volt.

A bányászok jól kerestek, és másnap is mentek, és utána is mentek. A rendszerváltás után bezárták az összeset.

Ma csak összeszerelő üzemekben dolgozik a lakosság nagy része, amikben meg van adva, mikor mehetnek wc-re az emberek kb. Ettől legyenek boldogok? És azt sem tudják, holnap mi lesz velük.

Valahol szürkébb, de őszintébb világ volt.

A tv-be csak az került oda, aki arra érdemes volt. Ma az kerül oda, aki hülyét tud magából csinálni, persze ebből valaki jól profitál.

Folytassuk... Egy fitalnak akkor sem volt könnyű, de építkezett huszonévesen, felénk a többgenerációs házakat akkori 20-21 évesek húzták fel már családosan. Ma a 30-40-es korosztálynak egy kutyaól összeütésére nincs elegendő pénze. A falvakban is volt élet, 1 kisebb faluban is volt 3-5 kocsma, ma egy sincs. Csak a csend, és elvándorlás.

Minden állami volt, ergo gondoljon mindenki bele, nem számított semmi. Pénteken a munkahelyek nagy részénél letették a lantot.

Vicces eset: hisztis kisgyerkként mutogatnak a szocializmusra, hogy ott szombatonként is dolgozni kellett (1981-ig volt), én gyárban dolgozok 3 műszakban, de én 15 éve minden hónapban bent kell, hogy legyek 2-3 szombatot, meg vasárnap éjjel újra túlóra, persze kötelező, mert jobb a békesség. Amikor nem akartam túlórázni, vitte irodába, hogy ez így nem lesz jó pl. Na, akkor most mire legyünk vidámak. Persze, hogy vágyik az ember oda, ahol biztonságban volt, és nyugalma is volt.

Mátyás Királyra is pozitívan emlékszünk vissza, pedig ma már tudjuk hogy egy kegyetlen, pénzéhes, erőszakos uralkodó volt. Hogy miért? Mert ami utána jött, mégrosszabb volt, így utólag megtanultuk értékelni a jobbat. Mátyás Király se volt jó, magasak voltak az adók, el volt nyomva a parasztság, de mégis rend volt és biztonság.

A Kádár rendszer ugyan ilyen, nem volt minden rendben, de az átlag ember tudott építkezni, tudott autót vásárolni, elmehetett üdülni, és ezernyi más olyan dolgot tehetett, amit ma nem tehet. Utólag sok ember rájött, hogy bár akkor is panaszkodtak, de mégiscsak jobban éltek, könnyebben boldogultak, mint most.