DK szavazók! Mit gondoltok erről az idézetről?

#10: És ebben hol van bármilyen messiás politikus? Ez pusztán arról szól, hogy ott KÉPESEK ÖSSZEFOGNI! Nem "szomszéd tehene" van meg széthúzás meg "neked 20 ezerrel több a fizetésed, téged azért utálunk, te meg papíron a mi munkánkat ellenőrzöd, téged azért nem veszünk be, a Józsi úgyse jön, mert a családdal van inkább, a Béla még a próbaidejét tölti és nem akar sokáig itt dolgozni, ezért nem érdekli, 4 fecske meg nem csinál nyarat. Főleg ha abból a hangadónak befogják egy kis pénzzel a pofáját, azt is csak akkor, ha nincs zsarolási potenciál ellene, mert akkor megmagyarázzák neki, miért jobb, ha nem ugrál és volt sztrájk, nincs sztrájk.

Azt szintén nem árt NEM elfelejteni, hogy a piacgazdaság még mindig a kereslet-kínálat elvén alapul, tehát kiharcolhatsz te akármekkora összeget is akkor, amikor épp a munkáltatód szorult helyzetben van, csak a hosszútávú perspektívát ronthatja.

Amúgy is elkerülhetetlen a robotizáció, automatizáció, de eléggé felgyorsíthatja a folyamatot, ha hirtelen 62%-kal drágul meg az emberi munkaerőigény. Akár évekre előrehozhatja azt, hogy azt mondja a befektető, részvényesek, cégtulajdonosi kör, hogy "Na, akkor most jött el a pillanat, hogy az X befeketésekből kivesszük a pénzt/felveszünk gazdaságélénkítő olcsó hitelt és akkor abból (még a vámok meg Trump előtt) berendelünk távol-keletről olyan gépeket, amik felére vagy negyedére csökkentik az emberi munkaerőigényt és akkor megkapja azt a bizonyos 62%-os béremelést, vagy még többet is az a pár szerencsés, aki nem kerül leépítésre.

Minden munka annyit ér, amennyit adnak érte és/vagy amennyit az EGYÉN ki tud harcolni érte. Ha a munka ér többet, akkor az egyén megy máshova, ahol többet adnak érte, ha pedig bárhová megy az egyén vagy ugyanannyit vagy kevesebbet kap, vagy a többért még több munkát lőcsölnek rá, akkor bizony tükörbe kell nézni: az a munka sajnos annyit ér a piacon.

Mindkét félnek kell képviselnie az érdekeit, mert egy engedékeny, tesze-tosza főnök fejére ugyanúgy rá tudnak nőni az alkalmazottak, akiknek úri helyük van és láblógatásért kapnak pénzt, mint fordítva, csak utóbbinál jobban lehet sajnáltatni önmagunkat.

A megoldás a "jár nekem" kitörlése a szótárból. Nincs semmi, ami jár. Az van, amit magadnak kikaparsz és pont. Nem azért kuporgatsz esetleg pár hónapig, hogy sanyargasd önmagad, hanem azért, mert akkor fel tudsz mondani vagy simán csak van bátorságod visszapofázni a főnöknek vagy táppénzre menni, nem reccsenti meg a személyes vagy rosszabb esetben családi (mert a semmire vállaltál családot) költségvetést.

Nyilván vannak szakmák, pl. egészségügy, ahol nehezebb ezt megtenni, mert nem mondhatja azt a nővér vagy orvos, hogy hagyja meghalni azokat a betegeket, akik a 72 órás sztrájk idejére ellátás nélkül meghalnak a családjuknak meg sorry, járulékos veszteségek.

Ez arról szól, hogy az angolszász kultúrában sem az a mainstream, amit te mainstreamnek vélsz. Számodra az, mert te ezzel foglalkozol.

Hozzáteszem, Hollywood sem kifejezetten angolszász, az USA egy nagyon erősen kevert kultúra, csak a filmiparra hatalmas hatást gyakoroltak például a magyarok - főleg a kezdeti időkben -, olaszok stb, de hát a zenétől kezdve az élet legkülönbözőbb területeiig számos irányból érte hatás az amerikai kultúrát, egyáltalán nem kifejezetten "angolszász". Az is van benne.

A szakszervezetek például sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak az angolszász kultúrában, mint azok a rémképek, amiket egyesek látni vélnek. Sokkal fontosabb az az üzenet, hogy az ellenség nem az, aki kicsit kevesebbet keres nálam, hanem az, aki sokkal többet keres nálam, az én rovásomra. Többen pedig többre megyünk, mint egyedül.

Ami a letiltásokat illeti, a rengeteg hazugságot, konteóelméletet, amiket egyesek terjesztenek, sokkal komolyabban kellene szűrni.

#13: Vagy az egész rendszert adaptálod annak összefüggés-láncolatával, vagy sehogy, mert a mazsolázgatásnak sok értelme nincs.

Ezt a többség gyerekként kinövi, hogy a jó dolgok kellenének a rosszak és negatív hatások nélkül, akkor is, ha ezek összefüggenek egymással.

Az ottani szakszervezeti rendszer természetes úton alakult ki, pont amit te mondasz, hogy többen többre megyünk, mint egyedül. Ezeket megelőzte egy vadnyugat és a mai napig jóval szabadabb ország Európánál. Annak minden hátrányával is együtt, pl. egészségügyi rendszer.

Ezzel szemben Magyarország még az átlag európai népek között is önállótlanabb, mert mindig valaki atyáskodott felettünk, kb. István óta egyfajta tanult tehetetlenségben léteztünk kisebb-nagyobb megszakításokkal. Vagy a római birodalom, vagy a törökök, vagy a habsburgok, legutóbb a szovjetek, valaki mindig uralkodott felettünk.

Szóval itt egylőre a 0. fázist kellene tanulni, hogy egyénileg hogyan legyünk életképesek és megmaradjunk a lovon, ne egyik-másik oldalra essünk. Vagyis egoistáknak: önkritika gyakorlása és önreflexió, nem a sok hülye jön szembe az autópályán és bármennyire is úgy nevelt már az anyukád is, nem vagy különleges hópihe, a munkaerőpiac számára annyit érsz, amennyit a piac az adott tudásért és annak reprezentálásáért (tehát amennyire el tudod magad adni) ad.

Szerviliseknek pedig: nincs ilyen, hogy kisember meg nagyember meg alá-fölé rendeltség. Jogilag persze lehet, de a munkáltatónak adott esetben épp úgy vagy jobban szüksége van a te munkádra, mint neked az érte kapott pénzre. Illetve ha ura vagy a pénzügyeidnek és nem a csodára vársz, akkor nagyobb magabiztossággal ugrálhatsz, mert nincs vesztenivalód, igazából úgyse szerettél ott dolgozni, csak a pénzért csináltad, akkor meg win-win. Ha emelést kapsz, nyertél, ha nem, akkor emelt fővel mész másik helyre.

Ha ezt a többség elsajátítja, akkor itt is természetes úton fognak megjelenni az általad említett angolszász szakszervezetekhez hasonló kezdemények.

Mert jelenleg ami van az inkább egy posztszovjet gittegylet, mintsem érdekképviselet.

Mi van, öcsi, mentél egy dékás fórumra trollkodni, és megsértődtél, hogy töröltek? Vagy a példaképeddel történt ez?

Szerintem teljesen normális, ha az alapvető illemszabályt betartatják az emberrel, és aki arra nem képes, azt, kipattintják.

LMBTQ-s ember ne vonulgasson tangában a templomban mise alatt, ugyanígy elvárható a másik oldalról is, valami. Lehet érdemben hozzászólni, kritizálni az adott posztot, lehet vitatkozni, de bunkóság ha másról beszélsz.

Mint ahogy az is bunkóság, ha meghívsz vendégségbe ebédre, és az asztalra kitett kajába beleteszem a bakancsomat vigyorogva, csak azért, hogy megmutassam, hogy én vagyok a nagy Én.

Azt hiszem, ezzel válaszoltam.

#16 A bértárgyalást pedig kollektíven kell folytatni, hiszen együtt mindig erősebbek vagyunk, mint egyedül. Ahogy az angolszász mondja, "united we bargain, divided we beg".

#17 Egyetértek.

18 Ezt teljesen alá tudom támasztani. Nálunk semmilyen fizetésemelés nem volt addig, amíg szakszervezetet nem alakítottunk. A legképzettebbektől a legképzetlenebbekig, a szakszervezet megalakításáig senki nem kapott fizetésemelést. Attól, hogy valaki alul van fizetve, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a munkája annyit ér, hanem nagyon sokszor azt jelenti, hogy a tulajdonos nincs nyomás alá helyezve. Nyomás alá kell helyezni, és megnyílnak a pénzcsapok. Kollektíven pedig valóban sokkal hatékonyabb az érdekérvényesítés.

A kultúránkat nem a "woke" fenyegeti, hanem azok, akik el akarják hitetni az emberekkel, hogy a szomszédjuk az ellenségük, nem a szemét főnökük. Egymásnak akarják ugrasztani az embereket, éket akarnak verni közéjük, hogy még véletlenül se lázadjanak az igazságtalanságok ellen, hanem egymás torkának essenek, és egymással legyenek elfoglalva, amíg a milliárdosok hátradőlve nézik az egészet. Az "elit" akarja elhitetni az emberekkel, hogy ők egymás ellenségei. Hogy ne fogjanak össze ellenük azok, akiknek az érdekei megegyeznek, sőt, a céljuk az, hogy akik egy csónakban eveznek, utálják egymást. Ezért próbálják az embereket egymás ellen hangolni, ami elképesztően káros a társadalmunkra, kultúránkra nézve, de ennek nem szabad felülni.

A kérdésre a 8 és a 17 tűpontosan válaszolt. Nagyon sokszor látok tiszteletlen hozzászólásokat, aztán sírnak, ha törlik őket.

A jó szakszervezet érdekérvényesítő képessége kétségtelenül erős. És ha a szakszervezetek együttműködnek, akár országos sztrájkra gondolva, akkor rendszerszintű megoldásra is képesek.

A skandináv országok a jóléti kapitalizmus modelljüket ennek köszönhetik, nem a fú de nagy gazdagságuknak. A jó gazdagságot meg a jóléti kapitalizmusnak.

Amikor a jóléti kapitalizmus kialakult, még egyáltalán nem voltak gazdagok. Ellenben az egész abból indult ki, hogy Európában messze náluk volt a legtöbb sztrájk, és a munkáltatók belátták, hogy nem érdemes semmibe venni a munkások követeléseit. Tehát először a munkahelyeken történtek nagy előrelépések, és nem csak fizetés tekintetében, hanem számos egyéb területen is.

Cserébe viszont amikor gazdasági válság lett, és más országokban elégedetlenség, sztrájkullám volt, náluk a munkások lojálisak maradtak, mert megvolt a kölcsönös tisztelet és bizalom.

Ennek következtében a munkásosztály tudatosabb lett, és állami szinten is megvoltak a maguk igényei, és így alakult ki a jóléti kapitalista modell, és lett jobbá a gazdaság is.