Valóban igaz lenne, hogy nyugaton mindennaposak a nemváltások gyerekeknél is?

#29: Nem akarok vele kicseszni, de, ahogy feljebb írták van rá példa, hogy valaki később megbánta és ebből nem nagyon van visszaút. Ugyanazért kérném arra a tizennyolc alatti gyermekemet, hogy addig várjon ezzel, amiért nem engedném neki, hogy máshoz költözzön, vagy tetováltasson, vagy nem egyeznék bele, hogy házasodjon. Mert még fiatal hozzá, hogy erről végleges döntést hozzon.

#31: Hagyd már ezt a Chloe Cole-t ez egyetlen eset. Nem mondanám azért reprezentatívnak.

Nem ezt mondtam, azt mondtam, hogy egyetlen egy esettel példálózol. Nekem van egy barátom aki most a harmincas éveinek az elejét tapossa. Egy maszkulin, férfi volt mindig amikor ismertem, pedig régóta ismerem, több tíz éves az ismeretségünk. Soha az életben nem gondoltam volna róla, még csak azt sem, hogy bármi problémája van, nemhogy azt, hogy belül nőnek érzi magát. Ő azt mondta, hogy mindig azt hitte, hogy elég erős hozzá, hogy ezt legyőzze. Aztán végül elkezdte a hormonterápiát és azóta százszor boldogabban látszik, nevet a szeme a képeken, ha személyesen beszélünk nem görnyed, nem látszik frusztráltnak, ráadásul megszabadult három-négy akut tünetegyüttestől, letette a cigit és összességében sokkal jobban van, szóval azért van pozitív példa is.

Értem, hogy azt hiszed, hogy magamról beszélek, de ettől még nincs így. Heteroszexuális, férfi vagyok és egy nővel élek párkapcsolatban. Azt meg, hogy mi a normális, talán ne Te határozd meg. Azt mondhatod, hogy számodra nem az, nem csinálod, de pont annyira normális homoszexuálisnak vagy transznak lenni mint kínainak, csak utóbbi sokkal több embert érint.

Ha a természet határozza meg akkor miért nem határozza meg jól? Egy cukorbeteg pártíz éve még belehalt a betegségbe. Akkor oda is menjünk vissza mert az természetes volt?