Az incelség a konzervativizmusból és a hagyományos családmodell erőltetéséből fakad?

Van abban igazság amit mondasz, de az a gyanúm te is egy incel vagy.

Nézd, ha családot akarsz úgy, hogy nincs nagy örökséged (ingatlanok amiket ki lehet adni vagy családi vállalkozás stb.), akkor menj ki külföldre és keresd meg a pénzt a családeltartásra. Rengeteg magyar férfi külföldön dolgozik és onnan utalja a lóvét haza a feleségének és gyerekeinek. Vagy költözzetek ki családostul külföldre cakk pakk.

Ha akarsz valamit, ne a kifogásokat keresd hanem a megoldást. Ha nem így teszed, akkor az azt jelenti, hogy nem is akarsz igazán családot, csak valami külső tényezőre rákened a dolgot.

Nem, ez abból fakad, hogy nyomorult életképtelen balf...ok.

Érdekes, én nőként el tudnék tartani egy egész családot férjestül, gyerekestül.

Jó, hát egy ilyen egybites pasikától ezt nyilván nem lehet elvárni. Neki még a cipőfűzőjét is anyucika köti.

Szehegény férfiak, bohorzasztó nők.

Hát ez egy jó barom elmélet.

Hány 20-40 közti nő ismerősöd van aki háztartásbeli? És hány aki dolgozik? Naugye. A nők baromira nem kívánják, hogy eltartsák őket.

Az, hogy a férfi azt hiszi, hogy a nő ezt kívánja, az lehet. Bár ha beszélget vele 5 percet, akkor rájöhetne a tévedésre. Deee szerintem az incellség gyökere pont az, hogy az adott férfiak egyszerűen nem ismerik a nőket. Akár azért, mert botrányosan rossz empátiájuk vagy mentális képességeik van, de akár azért is, mert vagy egy prekoncepciójuk arról, hogy mit akar és milyen a nő, és ha a vlaóság rácáfol, csak frusztrálttá válnak, de nem fogadják be az új infót.

Meg egyébként még ezeregy oka lehet, én speciel ilyen incelekkel találkoztam leginkább, de persze vannak másfélék is.

Amiről te írsz kérdező, azok gazdasági problémák.

Az incelség az, amikor valaki úgy van egyedül, hogy nagyon vágyna intim kapcsolatra valakivel, de mások bottal sem piszkálják meg.

Aki úgy van egyedül, hogy nem is akar senkit maga mellé az nem incel, hanem a saját döntése. Ha akarna valakit, akkor lehetne, de nem akar. Nem akar egy szemernyit sem alkalmazkodni máshoz, magányos farkas típus.

Az az eset amit írsz, az azért van egyedül a saját döntéséből, mert úgy ítéli meg, hogy nem jó az anyagi helyzete, ezért nem tart maga mellett valakit.

Bár szerintem ez ritka. Mert azért a nő is dolgozik ha minden igaz és akkor párosként többet keresnek, két fizetésból könnyebb fenntartani az albérletet, vagy fizetni a lakás törlesztőket és nagyjából 1-2 gyerekkel vannak költségben ott, ahol az egyedülálló.

Az egyedülálló jelentős anyagi hátrányban van, mert csak egy fizetésből él. Nála már csak az van nagyobb hátrányban, aki egyedülállóként nevel 1-2 gyereket, egy fizetésből.

Ha átlagemberekről van szó, átlagos magyar jövedelemmel.

Egy jómódúnak nyilván mindegy, a gyerekei mellett el tudna tartani még 3 elefántot és 5 zsiráfot és még maradna a megtakarításokra is.

Az tény, hogy amit az idősebb generációk példájából tanultunk modell ilyen-olyan okból már nem megy. Az a tradicionális családkép, amit láttunk, amit tanítottak, amit elképzeltünk recseg-ropog.

Van aki otthon még ebben nőtt fel, van aki nem (gázosabb volt a család), de az is látta másokon, a könyvekben, médiában, iskolában, templomban stb.

El van mindenki kicsit veszve, mert nincs fix aránylag bevált/tűrhető recept, amit követni lehetne.

A kaput nem annyira az eltartás, meg a pénz tette be, hanem az, hogy kiszélesedtek a lehetőségek.

A 70-es 80-as években Magyarországon (és akkor már Amerikában is) a legtöbb nő dolgozott. Mi magyarok soha nem voltunk igazán olyan gazdagok, hogy megengedhessük magunknak azt, hogy a nő, a feleség ne dolgozzon.

Az 50-es évektől kezdve a szocialista/kommunista kormányzat kifejezetten propagálta a nők munkába állását, pl. akkor jöttek be az első céges bölcsődék (nagyobb vállalatoknál).

A különbség az, hogy a kommunista máz ellenére még megvoltak a még régebbi idők (II. VH előtti világ) tradíciói, főleg kisebb településeken.

A családi, társadalmi nyomás ("jaj mit mondanak a faluban, ha vénlány maradsz" stb.) belekényszerítette az embereket a házasságba. Férfiakat és nőket egyaránt.

A 90-es években a "nyugatos" világgal ennek utolsó maradéka is elillant, illetve bár érdemben gazdagabb nem lett az ország, sok szempontból mégis anyagilag is előrébb jutottunk, illetve a technika is fejlődött.

Most mondjuk az, hogy puff egy huzintással tudok a telefonomon kaját rendelni segít abban, hogy ne zavarjon az, hogy nincs a "háznál" "asszony".

A kommunikáció is más. Teljesen szabadon végtelen mennyiségben azonnal hozzá lehet férni mindenhez (annyira, hogy lásd, hogy mik vannak).

Társkeresők (Tinder stb.), idealizált szépfiúk/lányok képei (értsd: celeb, énekes, színész stb.), pornó, gazdagok élete, drága cuccok (telefonok, autók, nyaralások) stb.

Emiatt torzultak az igények mindenkét nemnél. A külsőségek (és a pénz is) mindig is számítottak, de most nagyon könnyű az összehasonlítás is.

Nincs már társadalmi nyomás sem (annyira mint régen), sokan azt mondják magukban, hogy "hmm... inkább várok egy tetszetősebb vagy jobb party fiúra/lányra".

Mindeközben azért egy kicsit is tetszetős lány talál magának átmeneti partnereket, hogy pillanatnyi igényeit (szex, unatkozás, érzelmi igények, saját ego stb.) kielégítse, de közben ácsingózik egy jobbra... A fiúknál a "top" 10-20% ugyanezt csinálja.

A többieknek meg csak az ácsingózás jut/marad és "incel"-ként működnek.

Részben azért mert a magas igényeket nem tudják megugrani, részben azért is mert a szükséges mértékben a saját igényeikből sem akarnak engedni.

--

Plusz mindettől függetlenül van 1-2% mérsékelten vagy totálisan aszexuális ember is, akit a szex hidegen hagy (van, akit a párkeresés érzelmi része is). A szabados világban ők is ki tudnak bontakozni jobban, nincsenek kényszerítve semmire.

--

Tehát még egyszer:

Az amit írtál itt Magyarországon már 50-60 éve nem volt igaz, egyszerűen azért mert Magyarország szegény ország. Nekem már nagymamám is dolgozott és se kérdés, se választás nem volt érdemben. Éhen nem haltak volna, ha ő végig otthon marad, de nem véletlenül dolgozott pénzért munkahelyen.

Utoljára Amerikában az "arany" 50-es és 60-as években volt akkora habzsi-dőzsi, hogy egy munkás egy fizetésből el tudta tartani jól a családot (nagy ház, 2-3-4 gyerek, 2 autó, nyaralás stb.).