Helyretennétek bennem ezeket a dolgokat?

"Mit lehet tenni abban az esetben, ha kooperálni szeretnék, de egyszerűen nem vagyunk egy súlycsoportban? Valahogy meg kell próbálnom felzárkóztatni az illetőt, kezet nyújtani neki. Ugyanakkor azért nyilván egy partnert és nem ellenfelet szeretnék magamnak, tehát valamilyen formában tartanom kell a kormányt, amit a másik könnyen vehet elnyomásnak. Ha viszont nem teszem, visszaélhet vele. A végén mindenképpen én leszek a rossz."

Nekem azért lennének ötleteim. Kezdetnek lehetne valós problémákkal foglalkozni, befejezni a random kisebbségi csoportok (nyilván nem minden hátsó szándék nélküli, hanem mögöttes szavazatszerzési szándék mellett) mások kárára való felemelését állami hátszéllel.

Akkor nem kéne jogállami mechanizmus sem, magától eltűnne a szél minden állítólagos ellenség kormányának vitorlájából.

Ha rosszhiszeműen vizsgálom, akkor nem tudom nem látni a gazdasági befolyás erőltetését.

Ha jóhiszeműen, akkor meg nem értem, hogy lehetnek értelmes, tanult, értelmiségi, állítólagosan világlátott emberek ennyire korlátoltak és szűk látókörűek.

"De összességében Japán és Németország jelenleg is a világ 3. és 4. legnagyobb gazdasága, utóbbi Európa első számú hatalma lett. Ennyire gyarmatosították."

Németország nagy győztesnek mondható, az EU-val is ők járnak a legjobban, hiába nettó befizetők, ha többszörösen jön nekik vissza.

Japán viszont már árnyaltabb. Az extrém magas államadóssággal (ez is milyen abszurd már, hogy egy államnak lehet több adóssága, mint 100%, csak hogy ne legyen ennyire nyilvánvaló a gazdasági gyarmatosítás).

Ahogy az USA-Kína ellentét is szerintem ebben áll, hogy az USA rájött, hogy öngólt lőtt, mert a kici kínaiak ahogy fejlődnek, nem csak a gagyit, de a minőséget is le tudják másolni, meg a szabadalmak és egyéb szellemi termékek kizárólagos joga csak papíron létezik, a valóságban a know-how a lényeg, így nekik vészesen fogy az alkupozíciójuk Kínával szemben, mellette tapicskolnak az államadósságban, ráadásul az amerikai választókkal is öngólt lőttek, mert csak addig patrióta a republikánus is, amíg nem a saját bőrére és zsebére megy a játék, a demokrata meg még addig sem.

Eközben Kínát a császár központilag kézben tartja, az állami tűzfalon pedig nem sikerült átrugdosni az amerikai kultúrát. Így azért eléggé fenyegetve érzi magát, a pozícióját az USA. És nem Taiwan meg Tibet miatt, mert azok ugyanolyan propagandák az ő részükről, mint Putyin részéről a nácik. Ahogy Észak-Korea is azért csípi leginkább a szemüket, mert túl közel van Dél-Koreához, ahol azért elég komoly érdekeltségük van és eléggé erős a függés az ottani gyártóktól.

Figyu, nekem kicsit ellentmondásosnak tűnik az álláspontod.

Egyfelől erősen jobboldali értékeket vallasz, azt gondolod, hogy nem szabad beavatkozni a természetes versenybe. Mindeközben kritizálod a demokráciát és a kapitalizmust - ami ezt vallja - és baloldali szovjet diktatúrákat favorizálsz, ami ennek éppen az ellentéte.

Szabad versenypárti vallod magad, de a nyugati tőke szabad verseny alapú áramlását gyarmatosításnak nevezed, és helyesnek tartod az államosítási törekvéseket, ami egyértelműen a szabad verseny állami korlátozása. Eközben támogatsz egy olyan pártot, aki konkrétan állami pénzen tol olyan sportágakat, amelyeknek teljesen piaci alapon kellene működniük, és ahol a miniszterelnök kvázi szomszédja az ország leggazdagabb embere.

Elítéled a hátrányos helyzetű csoportok felemelését, amit cinikusan puszta érdek-hajhászásnak állítasz be, eközben kitartasz egy olyan párt mellett, aki amúgy ingyen tízmilliókat önt a nagycsaládosokra, és kiemelten foglalkozik a határon túli magyarokkal - ami ellen amúgy semmi kifogásom, de a szavazatszerzési szándék nyilvánvaló.

Azt írod, hogy a nyugati baloldaliság eltapossa a feltörekvő középréteget, miközben az erős középréteg pontosan a demokráciák sajátja. Az általad szidott nyugati országokban sokkal erősebb ez a réteg, mint idehaza.

Nyugati hazugságnak állítod be az önfejlesztést, helyesen idézed a túlélési kognitív torzítást, eközben pozitívumként tünteted fel a jobboldal győztesekre fókuszálását. Felrovod a baloldalnak, hogy a szegényekre fókuszál, de létbiztonság megteremtését várod el egy kormánytól.

Felrovod az együttműködés alapú értékrendnek, hogy naiv utópia, mert összeegyeztethetetlen az emberi természettel, eközben idealizálod a diktatúrákat azzal a címszóval, hogy milyen jók lennének, ha nem csúsznának félre, figyelmen kívül hagyva, hogy a diktatúrák történelmi tapasztalata, hogy az emberi természet miatt szükségszerűen félrecsúsznak.

Én nem mondom, hogy melyik értékrend a jobb, de azt veszem észre, hogy hol a jobboldaliságáért, hol a baloldaliságáért szidod a nyugatot, és valahogy nem áll meg a kanál.

"Akkor nem kéne jogállami mechanizmus sem, magától eltűnne a szél minden állítólagos ellenség kormányának vitorlájából."

Nem igazán értem, milyen módon kapcsolódik a jogállamsági mechanizmus a kisebbségek felemeléséhez nyugaton. Szerintem itt valami nagyon csúszik.

"ez is milyen abszurd már, hogy egy államnak lehet több adóssága, mint 100%, csak hogy ne legyen ennyire nyilvánvaló a gazdasági gyarmatosítás"

Simán lehet neki több, mert ameddig veszik az emberek/bankok az állampapírt, addig lehet növelni az adósságot. Nem látom, ebben hol a gyarmatosítás. Japán államadóssága javarészt országon belül található. Ugyanakkor az USA államadóssága is 130-150% körül mozog, akkor őt ki gyarmatosította?

"az USA-Kína ellentét is szerintem ebben áll, hogy az USA rájött, hogy öngólt lőtt, mert a kici kínaiak ahogy fejlődnek, nem csak a gagyit, de a minőséget is le tudják másolni"

Pont erre hoztam Japánt példának. A II. vh után az USA segítette Japánt, piacot nyújtott neki, know-howt biztosított stb. Japán nagyon szépen fel is emelkedett, és bizonyos területeken be is szopta az USA - pl az autóiparában. Ettől függetlenül mégsincs ellentét az USA és Japán között. A kínai konfliktus sem azért élesedik, mert gazdaságilag erősebb lenne Kína, hanem mert agresszíven viselkedik, fegyverkezik, terjeszkedik és erősíti a nacionalizmust.

"Észak-Korea is azért csípi leginkább a szemüket, mert túl közel van Dél-Koreához, ahol azért elég komoly érdekeltségük van és eléggé erős a függés az ottani gyártóktól"

Ez megint nettó cinizmus. Ha én a világ vezető nagyhatalma akarok maradni, mint az USA, akkor vigyáznom kell a szövetségeseimre - mint Taiwan, vagy Dél-Korea - különben megrendül a bizalom az irányomba, és ezek a szövetségeseim új szövetségeseket keresnek. A mostani Ukrán háború egyik kiindulási pontjának tartják, hogy a Trump adminisztráció meggyengítette a bizalmat az Euroatlanti szövetségi irányába, ami miatt Putyin elérkezettnek látta az időt erre a lépésre. Vannak hosszabb távú célok és érdekek, mint a pillanatnyi profit.

Az ellentmondásosságot ott lehet feloldani, hogy az általad demokráciának és kapitalizmusnak nevezett dolog kezdetektől fogva problémás.

A demokrácia része azért, mert eltérő fejlettségi szintű, tudású emberek között nem lehet egyenlőség és bármilyen irányú diszkrimináció is átbillenti a mérleget. A pozitív is.

Például jól hangzik a jogegyenlőség is papíron, de mikor a rendőrnek van jogszabályismerete szakmájából adódóan, a buta embernek nincs, a simlisnek, akinek az apja/nagybátyja jogász, annak pedig szintén van, akkor utóbbi lesz előnyben, mondjuk akár egy olyan autóbalesetben, ahol ő volt a hibás, hiszen ő már tudja, hogy mik azokat, akiket el tud tussolni, milyen jogszabályok vonatkoznak térfigyelő kamerák felvételeinek kikérésére illetve milyen minőségű a kamerafelvétel, egyáltalán be van-e kapcsolva azon az útszakaszon vagy csak "beijeszt" vele a rendőr, hiszen rég ellopták a színesfémet már a fénysorompóból is és így tovább.

Ahogy minél magasabb anyagi, társadalmi szinten van valaki, annál könnyebben tud elkéredzkedni ilyen esetekre a munkájából, építőiparban, ahol emberhiány van nehezen mondhatod meg, hogy "Sorry, bent tartanak kihallgatáson", egy irodában ennél triviálisabb dolgokért is távol maradnak emberek.

Tehát ez eleve téves dolog, mint mikor alap nélkül építesz fel egy épületet és egyre inkább toldozgatod, foltozgatod, pedig hagyni kéne összeomlani és újból kezdeni, ezúttal ALAPOKKAL.

A kapitalizmus része pedig csak akkor működne úgyszintén, ha mindenkinek nyomnánk egy resetet. Mert a progresszív, szegénytámogató, gazdagbüntető pénzügyi rendszer a fejlődés szempontjából kontraproduktív és a tisztességes motivációt öli meg és kihozza az összes olyan emberből a gerinctelen simliskedést, akiben hajlam van rá és lehetősége van megtenni. A lehetőséget Orwell-i diktatúrával ki lehet iktatni, de a hajlam attól még fortyogni fog bennük és megdöntik a rendszert.

Ugyanakkor nem kap elég negatív visszacsatolást azt, aki túl jó helyre született, már-már művészet számára elveszíteni a vagyonát még ha nem is érdekli a pénz, mert szemben az egyszeri lottómilliárdossal (akiket nagyon szeretnek példaként hozni, mint aki nagy pénzt el tud tékozolni) aki jó helyre születik annak az alapjai is megvannak ahhoz, hogy a pénzt, vagyont hogyan őrizze meg és esetleg még gyarapítsa is. A "nem érdekli az üzlet, ő művészlélek" pedig annyit tesz, hogy nem fog szignifikánsan vagyont gyarapítani, hanem stagnál és csak az inflációval növeli a tőkéjét. Ezáltal a sorban hátrébb sorolódik, de nem csak neki, még az unokájának is jó élete lesz. És egy dinasztiában mindig lesz, aki ért, fogékony a pénzügyekhez és ő meg majd tovább viszi a nagyapja vagy a dédi hagyatékát.

A statisztikákban (self made vs. örökölt) pedig csak azok vannak benne, mint Bill Gates vagy az ő gyerekei, pedig Bill Gates is felső-középosztálybeli családból származott, ahogy Jeff Bezos se volt csóró azon túl, hogy bevándorló volt, - abban az időben, amikor az USA-ban szeretettel várták őket. Ahogy Elon Musk sem volt szintén csóró.

És ezzel nem azt mondom, hogy az ő vagyonukból bármilyen Átlag Józsi ugyanezt a szintet elérte volna, csak azt, hogy ezek a szintek alapok ahhoz, hogy tudj valamire építkezni, ha van benned motiváció. És ez akkor is így van, ha kimazsolázol pár ellenpéldát, amikor valaki tényleg a szegénysorból tört ki. Az nem általánosság, hanem kivétel.

Rendszerszinten van elhibázva a világ, a nyugati tőke áramlása-féle gyarmatosítással az a baj, hogy olyan, mint mikor az örökös (aki nem tett semmit az örökségért, csak kapta) vásárol fel dolgokat olyan emberektől, akik szintén nem tehetnek róla, hogy szegény sorba születtek, ők is kapták, de ha enni/lakni akarnak, akkor kénytelenek ezt megtenni vagy megteszi helyettük a tudatlan szülő. Ezt tartom igazságtalannak a rendszerben.

Megoldást nem tudok rá, de igazságtalannak tartom.

A politikai részre pedig az a válasz, hogy azt nézem, mi áll szemben alternatív lehetőségként a másik oldalon, mit tartok reálisnak egy Gyurcsány-féle szivárvány koalíciótól.

Azt, hogy Lölő helyett majd külföldi strómanoknak lapátolják ki a pénzeket. És nem a Fidesz gyűlöletkapmányára alapozom, hanem amit láttam tőlük a Horn korszak meg a 8 éves Gyurcsány-Bajnai korszak idején. És erre is vonatkozik, hogy ha 2/3-adjuk lett volna, még nagyobb ámokfutást csinálnak.

A focit férfi létemre nem szeretem, de van számos ennél károsabb dolog is, amit még támogathat egy ellenoldal helyette. Például a családi pótlék emelését is ilyennek tartom, hiszen alanyi jogon ne járjon már minden pulyára. Ahogy a munkanélküli segély se véletlenül csökkent le, meg a táppénz. Pont azért, mert nagyon sokan élősködtek a rendszeren. A foci minden propaganda ellenére legalább testmozgás, ami ha más nem a térd és csípőprotézises várólistákat csökkenti majd a távoli jövőben preventív jelleggel. Ahogy a napi tesióra is.

Hülyeségnek tartom, hogy az állam ennyire belenyúl az emberek életébe, de ugyanakkor ambivalens is vagyok, mert látom magam körül mennyire életképtelenek az emberek és ez nem a 12 évnek köszönhető, előtte is azok voltak. Vágynak arra, hogy valaki vagy valami vezesse őket, utat mutasson nekik.

A dohányzás is csökkent mióta tilos zárt tereken.

Amit egyszer már tönkretettek azt helyrehozni sokkal nehezebb, mint eleve meggátolni azt, hogy az esélyét is megadjuk annak, hogy elcsesszük.

A nagycsaládosok támogatásáról tudom, hogy az ellenzék se mondana le, hiszen politikai öngyilkosság lenne. A határon túliakkal pedig a nyugatra emigráltak szavazási jogát is szembe lehet állítani, hiszen míg az egyik egy békediktátum miatt szorult határon túlra, addig utóbbi önálló döntésből ment ki és állítólag bezzegnyugaton jó az életszínvonal. 4 évente ugyanúgy haza tudna jönni szavazni, nem?

Eleve akkor már az egész szavazási rendszerbe belemehetünk, ahol megfontolandó a Mi Hazánk javaslata is, hogy írni és olvasni tudáshoz kéne kötni a szavazati jogot. És akkor ha elindulunk ezen az úton, akkor végül legyen nagyobb súlya mondjuk egy egyetemi professzor szavazatának, mint egy hajléktalannak és máris visszatértünk az elitista szűk körhöz. Ugyancsak olyan kérdés, amire nem találja a mai napig az emberiség a jó megoldást.

"miközben az erős középréteg pontosan a demokráciák sajátja. Az általad szidott nyugati országokban sokkal erősebb ez a réteg, mint idehaza."

A "miért" a lényeg. Ezekben a demokráciákban azért erős a középréteg, ami a többkulcsos adó melletti vesszőparipa is, hogy a sokból kevésbé fáj, ha többet von el az állam. Ezzel csak három apró probléma van.

1. Magyarország nem annyira tőkeerős, hogy itt koncentrálódnának a hipergazdagok, az ő magasabb kulcsuk nem kompenzálná eléggé az alacsonyabb jövedelműek adómentességét.

2. A magyar mentalitás az, hogy "Nehogymár!" Elkerülnék, visszajönne a borítékos rendszer vagy végső esetben még az a kevés ember is elhagyná az országot, aki ért is valamihez és tehetséges. Hiszen rajtuk csattanna leginkább az ostor, egy egyetemi docens vagy MNB alelnök nem titkolhatja el úgy a fizetését, jövedelmét, mint egy 10x annyit kereső fekete-szürke-offshore vállalkozó.

3. Van egy nemzetközi ranglista is. A nyugati középosztálybeli itt gazdagnak számít, a nyugati szegény itt középosztálybelinek. Ez az emberek hozzájuk való viszonyán is meglátszik. Fordítva ez fordítva van. Te itthoni gazdagként nyugaton csak középosztálybelinek érzed magad, itthoni középosztálybeliként pedig ott egyenesen szegénynek.

Ráadásul nyugaton is inkább olyan tyúk vagy tojás status quo-nak tűnik a dolog, hogy ott meg olyan pártnak nincs elég támogatottsága, aki ezt a rendszert lebontaná, hiszen az ottani emberek 2/3-ada meg olyan pártokra fog leszavazni, aki ezeket a dolgokat hagyná úgy, ahogy most vannak.

És ezért kell különösen az agyelszívás nekik, mert úgy gondolják ezzel win-win módszerrel fenntarthatják a jelenlegi rendszert, mert a csóró gazdasági bevándorló örül az ottani magasabb bérnek, az ottani meg nem fog azért egyetemi mesterszakot végezni, hogy 30%-kal többet keressen, mint az Aldiban árufeltöltőként.

"helyesen idézed a túlélési kognitív torzítást, eközben pozitívumként tünteted fel a jobboldal győztesekre fókuszálását. Felrovod a baloldalnak, hogy a szegényekre fókuszál, de létbiztonság megteremtését várod el egy kormánytól."

A Szabó Péterizmust elítélem, ami azt emeli ki, hogy 10 éve még egy tál rizst evett most meg már milliárdos saját erőből.

Viszont társadalmi felelősségének kell legyen a gazdagoknak és jómódúaknak, hogy milyen példát mutatnak, mert így vagy úgy, de ők lesznek a standard. Mészáros Lőrinc Andikája, Andy Vajna Timikéje és a jegybankelnök fiának 150 milliós órája eltörpül ahhoz a töménységhez képest, amit egy mainstream videoklipből lehet látni, hogy milyen autókkal meg nőkkel pózolnak és nem csak a gettórapperek, hanem már ilyen mainstreambe betört Curtis, Majka meg AK26-ék is.

Ők sokkal nagyobb influencerek, mint egy Lölő, aki csak a baloldali sajtó miatt ennyire felkapott, máskülönben alig ismernék páran a nevét.

A létbiztonságot pedig nem progresszív adóval és egyéb értelmetlenségekkel várom, hanem valami hatékonyabb megoldással, ami szintén az emberiség nagy talánya, egyik kedvenc mondásom:

"Nincs olyan rendszer, amely a törekvőt is élni hagyja és a lustát sem bíztatja ingyenélésre, miközben segít a valóban önhibáján kívül bajba jutottakon."

Az együttműködés alapú értékrend azért nagyobb utópia, mert ott több ember konstans együttműködése szükséges, míg egy diktatúrában egy hirtelen döntés. És nem csak a piros gombot lehet megnyomni, meg lehet nyomni a zöld gombot is, ami után nincs visszaút ugyanúgy, de pozitív értelemben.

Mi az egyszerűbb? Fokozatosan leszokni a cigarettáról úgy, hogy egy 5-10 fős, dohányzó társaságban vagy, vagy elutazni egy lakatlan szigetre egyedül és ha vért hugyozol sem tudsz rágyújtani amíg nem jön érted fél év múlva a hajó, ami visszavisz?

Elméleti példa, de remélem megértetted belőle. Egy mesterséges intelligencia alapú vezérlőrendszer indítógombja lehetne egy zöld gomb, amit elindít egy világdiktátor. És utána már a gép, amiben nincsenek emberi negatív tulajdonságok vezérelne mindent, onnantól a diktátor is lemondott a hatalmáról. Nagyon nehéz döntés, de egyszeri, gyors és visszafordíthatatlan. Mint beugrani a vízbe vagy öngyilkosnak lenni.

Nagyobb esélyt látok egyetlen ember ilyen jellegű döntésére, mint arra, hogy több évezredes történelmi sérelmeket hordozó, eltérő kultúrájú emberek DEMOKRATIKUSAN megválasztott (tehát nép által leváltható) vezetői majd diplomáciában egyesülve közösen jó irányba tolják a szekeret és egyik-másik nem fogja mindig a saját pecsenyéjét sütögetni meg azt hinni, majd túljár a többi eszén.

Akkor tehát az értékrdended tükrözném vissza, ahogy én értettem:

Inkább gyarmatosítson egy állami pénzen nőtt, korrupt magyar vállalkozó, mint tetszőleges külföldi tőkés.

Inkább nézem Lölö milliárdos lagziját, mint Majkáét.

Inkább csinálom azt, amit egyetlen ember mond nekem, ha mindenkinek azt kell, mint hogy eltűrjem, hogy mindenki azt csinál amit akar, és időnként olyat preferálnak, ami nekem nem tetszik.

Inkább éljenek az adómból milliós fizetésű külföldi futballisták, minthogy romák kapják azt a pénzt.

Inkább kapjanak a nagycsaládosok ingyen tízmillió forintot, mintsem magasabb családi pótlékot osszanak ki.

Igazából, amit mindebből kihallok, az tipikusan annyi: igazából inkább maradjon a Fidesz, mert mindenre tudok, egy még rosszabb példát hozni, amit biztosan csinálnának a szocik. Csak közben kimaradt, hogy mindegyik választásnál lehetne harmadik út is. De arra meg megmagyarázzuk, hogy úgyis utópia.

"Csak közben kimaradt, hogy mindegyik választásnál lehetne harmadik út is. De arra meg megmagyarázzuk, hogy úgyis utópia."

Pont ebből indultunk ki, hogy kezdetnek mondjuk a nép megszavazhatott volna egy Megoldás Mozgalmat vagy Kétfarkú Kutyapártot, vagy régebben LMP-t (még Schiffer vezetése alatt) ugyancsak 2/3-ados többséggel.

Vagy mondjuk az emberek feláldozhatnának a napi akárhány óra Facebook görgetésből 1-2-t közösségi, közérdekű tevékenységre, szemétszedés, fűkaszálás, padfestés.

Ha látnám, hogy alulról változik a morál, akkor látnék reményt abban, hogy a népet nem csak birkacsordaként lehet terelgetni felülről egyik-másik irányba meg eldönteni (szintén felülről), hogy most szétszéledve legelésszenek a mezőn vagy villanypásztort rakjunk köréjük.

De hogy 12 év után megint ugyanott tartunk, hogy Orbán vagy Gyurcsány... Nem látom a fejlődést, nem látom a potenciált. Nagyra nőtt kisgyerekeket látok, akik a hamis dilemma bűvöletében élnek, hogy aput vagy anyut válasszák, melyikük sértődik meg jobban és olyan személyes preferenciák alapján döntik el, hogy kit "szeretnek jobban", hogy ki vesz nekik több csokit, ki engedi őket PS-ezni meg ki lesz cinkosuk abban, hogy elcsalhatják a leckeírást. És már csak azért is találónak érzem a hasonlatot, hogy a népi folklór micsoda autoriter, csúnya, gonosz, rossz dolognak tartja, hogy "elveszik a gyerek gyerekkorát" azzal, hogy a gazdag nemesi családokban már kicsi koruktól nyelveket, zongorázni, lovagolni meg csomó mindent tanult, hogy kifejlődhessen, kibontakozhasson a személyisége.

Pszichológiailag áll ellentétben egymással a fejlődés és a szabadság. Minél szabadabb egy minél nagyobb közösség, annál kevésbé fog kialakulni a motiváció a fejlődésre. A fejlődést minden esetben ki kell kényszeríteni, belső vagy külső kényszerrel. Az államnak maximum annyi lenne a szerepe, hogy megfelelően allokálja az erőforrásokat ahhoz, hogy akiben a motiváció szikrája is felfedezhető, azt támogassák ebben. Ne kötbérrel ijesszék be, ami ugyanolyan kontraproduktív, mint a segélyezési rendszer, a rosszhiszemű vállat von és aláírja, az imposztor szindrómában szenvedő zseni meg retteg, hogy mi van, ha valami miatt mégse jön össze a dolog?

Ha nincs rá pénz és ezért kell ilyen eszközökhöz folyamodni, akkor meg inkább ne adjon és nem megy el felesleges pénz a kampányra sem, bízzuk ismét filantróp mecénásokra a tehetségek nevelgetését, mentorálását. Az, hogy az állam bürokratikus módon beszáll tőkével, azzal csak azt érik el, hogy annak lesz a legnagyobb lelki nyugalma, akinek a legkevésbé lenne szüksége rá, a legkevésbé lenne ráutalva az állami támogatásra, de szinte vörösszőnyegen gördül elé ez a lépcsőfok is. Akinek apuci maximum felvonja a szemöldökét, ha már alig marad állami féléve és még mindig bukdácsol, aztán ultimátumot ad neki, hogy vagy hajlandó magántanárhoz menni (amit apuci fizet) vagy kitagadja őt az örökségből. Persze tudom, mindenkinek a legnagyobb problémája a sajátja, de az állam nem tudja megoldani ezeket a problémákat, túlzottan rigid a jogrendszer hozzá, a rugalmasság meg túlkapásokhoz és uram-bátyám rendszer erősödéséhez vezet.