Miért akarnak sokan elköltözni az országból a választási eredmény után?

Nekem bőven jó itt. Odahaza (élelmiszer)mérnökként kerestem 300ezret, úgy hogy azt a sört ittátok éveken keresztül, amit főztem. ( Nem írom le melyik sörgyár, mindegy is). Igaz ez nem most volt hanem 6 évvel ezelőtt.

Amióta kint élek, a nettó 2600 euró azért jobb fizu, és EGY műszakban (jóval kisebb felelőséggel), igaz kell tudni idegen nyelvet JÓL (nem csak böfögni pár szót). Pedig nem is a szakmámban melózok.

Kicsit furcsállom a kérdést, hiszen tisztán látható az elvándorlás hatalmas mértéke.

Egy ember sem hagyja el a hazáját könnyen, ennek az a normális menete, hogy előbb fontolgatod, aztán egyre komolyabban gondolod, aztán elkezdesz aktívabban munkát keresni, nyelvet tanulni, szétnézni a külföldi munkaerőpiacon. Nem a semmibe mész.

És nyilván, kellenek elkeserítő impulzusok, "lökések", amik megadják a kegyelemdöfést. Mindenkinél máshol húzódik a határ, más az "utolsó csepp".

Én nem tegnap gondoltam először erre, de tegnap gondoltam először komolyan. Olyan területen dolgozom, ami nyelvhez kötött, tehát nekem radikálisan változtatnom kellene (nem úgy mint egy informatikusnak pl.), és fájni fog, ha meglépem, mert ezer szállal kötődöm a magyar kultúrához és a nyelvhez.

Óriási dilemma, mert szerintem még az észak-koreaiakban is van hazaszeretet, a szülőföldhöz, családhoz, otthonhoz való ragaszkodás, és az ember sokáig várja, hátha változik valami, jó irányba mégis. És sokan ezért maradnak, akár egy egész életet. Aztán már azért, mert túl későnek érzik változtatni.

Ezért megy az optimista mantra az ellenzéki oldalon is 12 éve az orbáni konszolidáció utópiájáról: na majd most megenyhül a vezér, majd most megelégszik, jóllakik a kisgömböc, majd most, három kétharmad után, a negyedikben már jóllakottan hátradől, és nem zabál fel még több közpénzt, nem akarja az utolsó utáni ellenzéki lapot is bezáratni, nem vásárol fel még százezer dolgot, és megelégszem ennyivel.

Hát nem elégszik meg. Most még durvább lesz és még élhetetlenebb ez az ország. Amikor már ki sem tudnád találni, mi következhet, ők észrevesznek valamit, ami még leuralható és pártirányítás alá vonható. Mikor már azt hittük, tényleg mindent leuraltak, talán mostmár elég, akkor jöttek az egyetemek... És lesz következő és következő lépés, még messze nem teljes a diktatúra.

Úgyhogy igen, azt érzem, mostmár tényleg menni kell. Fiatal harmincas értelmiségiként fáj a gondolat, hogy a gyerekeim, unokáim talán nem magyarok lesznek - de jobban fáj, hogy talán nem lehetnek szabad emberek.

Ez egy beteg ország, és mostmár tényleg menthetetlen, ez teljesen nyilvánvaló. Az embernek szégyellnie kell magát, bárhova megy Európában vagy az USA-ban, hogy ilyen országhoz tartozik. :-( Tényleg tragikus, hogy idáig jutottunk, de én már nem hiszek a változás lehetőségében. Magyarországnak hívják, de nem a magyarok országa ez már - csak a fideszeseké.

Nézd egyre jobban öregednek azok,akiket rommá szivattak 2010 óta.

Aki akkor 18 volt,ma már 30.

Aki 30 körül volt,akkor kezdte építeni az életét,most már 40 felett.

Sokan reménykednek,hogy még 4 év,majd 4 év,és van egy pont,amikor nem várhatsz tovább,menni kell,ha akarsz valamit az életben.

Itt sokaknak elb-szták a fiatalságát.

Még 4 év,és középkorúak lesznek sokan azokból,akiket megszivattak a CSOK-kal.

Itt a fiatalokat totál lenyomják azok,akik ingyen tanultak felsőoktatásban,saját lakásuk volt már 2010-ben,és pár évnyi külföldi munkával hatalmas pénzeket,ingatlanokat halmoztak fel.

Most,hogy itthon is nyugati élelmiszerárak és lakhatási költségek vannak,már nem azért mennek ki az emberek,hogy kikupálják magukat,hanem,mert itthoni fizetésből nem lehet megélni.

Aki "szerencsés" az mamahotelezhet 40-50 éves koráig,akiknek viszont nem jó a viszonyuk a szüleikkel,azoknak menni kell,mert 180 ezres fizetésből nem lehet 120 ezres albérletet fizetni.

Egyre több lesz a külföldön dolgozók aránya,a sok nyugdíjas és nagycsaládos meg majd leshet egymásra,hogy ki fogja működtetni az országot.

Mi a párommal már 1-2 éve fontolgatjuk, de úgy voltunk vele hogy várjuk meg a választást.

Most se mondom hogy hozom a poggyászom és holnapra itt se vagyok, de az már biztos hogy a hosszútávú célunk külföld lesz. Még némi pénzalapot akarunk gyűjteni + nyelvet tanulni, aztán hajrá.

Gyerektelen, nem-hívő párként mi itt csak szivatva leszünk, inkább nem kérünk belőle.