Ki az, akinek az LMBTQ lobbi hatására megváltozott a véleménye a melegekről?

40, a 36-os komment minden állítására reagáltam.

A 36-osba azért nem akartam annyira belemenni, mert nem nekem válaszolt, de tessék:

„Pride a rendszerváltás óta van”

Egyrészt, a Pride célja sokféle lehet. Igen, bizonyos országokban kifejezett célja az egyenlő jogokért és bánásmódért való tiltakozás – ez Magyarországon se volt soha másként, hiszen soha nem engedélyezték a melegházasságot például, se baloldali, se jobboldali kormányok, plusz a társadalom még ennyire sem volt elfogadó, és normális gondolat volt az, hogy a melegek meg a zoofilok ugyanaz a kategória.

Rövid kitérő a kérdező számára: a te állításaidból nagyon az jön le, hogy a melegek meg a zoofilok ugyanazon ok miatt nem elfogadhatóak: régen ilyesmi nem volt, az általad vizualizált hagyományos családmodell ilyet nem ismer, de amúgy ha véletlenül őseink között elfogadott lett volna az állatokkal való szex, akkor te sem látnál ám problémát… Komolyan ezt gondolod? Csak mert ez elég érdekes kérdéseket vet fel… Azért hagyd meg a társadalom többségének, hogy az állatokhoz való vonzódás megélését ne azért tekintsük rossznak, mert régen se csinálta senki, hanem azért, mert az állat szerencsétlen nem tud ebbe beleegyezni, mint ahogy egyébként a halott meg a gyerek sem, bármennyire is meglepő ez számodra, és ennek a tiszteletben nem tartása minden esetben bűnös (a szó erkölcsi és jogi értelmében). Egy felnőtt ember esetében ez a helyzet alapjaiban más: ő már el tudja dönteni, hogy mit akar, kivel akarja, és tudja vállalni az esetleges következményeit.

Vissza a Pride-hoz: normális országokban ez inkább egy ünnepi, karnevál-szerű felvonulás, ezért hoztam példának a busójárást. De jó példa lehetne az augusztus 20-i felvonulás is: az is egy eszmének, és egy általa kialakított, szoros összetartozás-érzést valló csoportnak az ünnepe. Hívhatjuk azt is gonosz magyarpropagandának, minden értelmezés kérdése.

„az étrékrendemet, mindannyiunk közös értékrendjét pusztítjátok”

Leírtam, hogy nincs olyan, hogy 100%-ig közös értékrend, maximum a végletekig fanatizált csoportok esetében. Az meg, hogy valakinek az értékrendjét leromboljuk… Egyrészt, ha a személyes értékrended annyira megingatható, hogy kívülről bárki is le tudja rombolni, az mindenképpen sokat elárul rólad. Másrészt, attól még, hogy valami beletartozik a másik személyes értékrendjébe, még nem feltétlenül lesz jó. Van, akinek az értékrendjébe belefér, hogy embereket kínozni oké – ezt az értékrendet szívesen lerombolom, és valószínűleg te is így vagy vele, még akkor is, ha ez a képzeletbeli ember régre nyúló törzsi tradíciókhoz tudja visszavezetni a véleményét.

„rendelitek alá a lehető legszélsőségesebb értelemben vett szabadságnak”

Amúgy kicsit nem ellentmondásos szerinted, ahogy a liberalizmust meg a szabadságot kezeled?

Hogyha arról van szó, hogy más, tőled különböző csoportokat kell elnyomni, akkor hirtelen nem olyan fontos a szabadság, de ha valaki esetleg azt próbálná minősíteni, hogy más, teljesen ártalmatlan csoportok ellen uszítasz, akkor hirtelen mindjárt fontos lesz a véleményszabadság. Te nyugodtan hívhatsz teljesen normális, egészséges embereket degeneráltnak, de ha valaki esetleg rámutatna, hogy a gondolkodásodban bizonyos hasonlóságokat mutatsz lényegi kérdésekben egy bukott bajszos osztrák művésszel, akkor az mindjárt elnyomás.

„Miután nem rám hoztak törvényt hanem rád (helyesen), a dolog egyelőre nagyon is úgy áll, hogy a te kutya kötelességed tolerálni a többség szabályit”

Jaa, hogy a törvények alapvetően mindig és mindenhol jók, és mindenkinek tolerálnia kell őket? Akkor gondolom semmi baj nincs azzal, hogy négyéves gyerekeket hormonkezelhetnek, amennyiben azt a törvények szabályozzák, sőt, ha beleírják azokba a bizonyos törvényekbe, hogy a zsidóknak sárga csillagot kelljen viselniük, az is a Szent Társadalom szava, amihez alkalmazkodni kell.

Elárulom: a törvények lehetnek rosszak, és a társadalomhoz való alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy a többség irracionális ideológiájához kell alkalmazkodni. „Élni és élni hagyni.” Vagy felfogod, vagy kivonulsz.

„A két felnőtt férfi kapcsolata lehet, hogy senkinek nem árt, de a házasságuk annál inkább - ezt vázoltam fentebb.”

Nem vázoltad. Arról beszéltél, hogy ez a te világképedbe nem fér bele – én pedig szépen elmondtam, hogy ez miért nem érv.

„Úgyhogy a lakatlan szigetre te jóval előbb fogsz kiköltözni innen, mint én, a sok közveszélyes, gyermekmegrontó barátoddal, ahol egy generáción belül szerencsére kihaltok.”

Én nő vagyok, aki a férfiakat szereti. Ha elköltözöm egy lakatlan szigetre egy férfival, találd ki, mi fog történni.

A gyerekmegrontózást pedig hagyd abba. Tudom, hogy az internet mögül nagy a kicsi szád, de ha a való életben ezzel megvádolsz valakit, azért az nyugodtan elmehet a bíróságra, és ebből komoly bajod származhat.

„Ez a legalja amúgy, mikor rögtön a társadalom a hibás azért, mert nem vagy képes megbirkózni a saját nyomorult döntéseiddel...”

Az öngyilkosság szinte soha nem az egyén felelőssége. Soha, senki nem jut el önmagától oda, hogy ne lásson más kiutat a szenvedésből. Az öngyilkosságról „saját döntésként” beszélni azt jelenti, hogy nagyon nem vagy tisztában az egész pszichológiájával – ennek mondjuk csak örülhetsz.

„ Tudom, hogy most trendi ez a "posztmodern", és hogy bármilyen fogalmat átdefiniálhatunk ennek szellemében, csak éppen ez hülyeség.”

Én meg tudom, hogy most az a divat, hogy nem vagyunk tisztában a posztmodern fogalmával és a kialakulásának okaival, de akkor nagyon röviden:

A család és a nemek fogalma időben és térben folyamatosan változott, ezt nem beismerni butaság (fent már hoztam konkrét példákat). A különbség az, hogy régen ezek a különböző társadalmak egymástól viszonylagos elszigeteltségben működtek. Egy magyar paraszt a 18. században soha nem szembesült azzal, hogy a világ másik felén él egy törzs, akik teljesen máshogy vélekednek a nemek kérdéséről, vagy máshogy épül fel a családjuk, ma viszont már, a globalizációnak köszönhetően teljesen ellentétes gondolkodású, tapasztalatú emberek élnek egymás mellett. ez szükségképpen magával hozza azt, hogy minden megkérdőjeleződik. Nehézséget jelent ez? Igen. Elkerülhető ez? Nem igazán, hacsak vissza nem mászunk a fára.

„Elég sok "vélemény" megfér egymás melett, valóban, köztük”

Oké, nem reagálok mindegyikre külön, mert a felsoroltak között van olyan is, ami teljesen elfogadható vélemény, van, ami egyáltalán nem, és van, amit az LMBTQ-közösség is elítél. De megintcsak: vedd példának a magyarokat. Köztünk is van olyan, aki beteges nézeteket vall, és olyan is, aki teljesen konszolidált. Ettől még nem ítélhetsz el minden magyart, nem rohanhatod le az országunkat úgy, hogy ez erkölcsileg megindokolható legyen.

És, jegyezném meg, amíg én igyekeztem szinte minden állításra példákkal reagálni, logikus érveléssel, addig a kérdező többnyire a "hátnehogymá" érvét használja, miközben puffog, csattog, személyeskedik és rágalmaz, ráadásul közel se reagált minden érvemre. Szerintem ne hasonlítsuk össze kettőnk vitakultúráját.

Eddig sem voltak szimpatikusak, de most már egyenesen parasztnak tartom a elembétékúkat.

A melegekkel most sem akarok foglalkozni, ezután sem fogok (a fidesz búzákat is beleértve)