A Fidesz még a homofób törvény után is jó eséllyel hatalomban marad... ennyire nem fontos nektek a meleg embertársaitok egyenlősége, magyarok?

Utolsó te most komolyan beszélsz? Nekem 12-13 évesen tudatosult bennem, hogy miért is nézem meg komolyabban a velem azonos nemű társaimat, utána gyötrődtem is miatta kellőképpen, egyrészt mivel édesapám révén lengyel állampolgár is vagyok, másik részt, hogy egy kelet-magyarországi kisvárosban nőttem fel és hittanon is azt hallottam, hogy ez bűn, bár bátyáimnak voltak felvilágosító könyvei és volt itthon is könyv ami részben vagy egészben érintette a témát. Viszont kerültem a témát, sőt 14-16 évesen próbálkoztam egy lánnyal járni, hittanos volt, de végig azt éreztem, hogy ez hazugság, becsapás, átverem őt is.

Ezzel párhuzamosan én is néztem meleg pornót, sőt meleg témájú sorozatot is a Cool televízión, és hidd el nem azért lettem meleg, mert ezt néztem, hanem azért néztem mert meleg vagyok, csak a saját nevemet meg a meleg szót nem mertem együtt kimondani, így aztán kései gyerekkként nem beszélhettem erről a szüleimmel sem. Most már a családom tudja, többségében elfogadóak, apám nem tudta meg sose, mivel 15 éves koromban elhunyt.

Ja és még annyit, hogy miután kamaszként nyílni kezdett a kritikus énem, rájöttem, hogy nem velem van a baj, és hogy ettől jó ember vagyok, hogy meleg vagyok, és hogy ezzel együtt lehetne élni, de hiányzott a környezetemben egy olyan személy, aki ezt kimondja, nem kaptam pozitív mgerősítést, iskolaorvosnál nem beszéltek erről, suliban se. Amit megtudtam erről, részben médiának, részben meg internetnet, részben meg önálló kisvárosi könyvtárban való keresgélésnek köszönhetem, ha ma lennék 18 év alatti, lehet elzavarna könyvtáros engem, hogy ha meleg témájú szép vagy szakirodalmat kérnék ki.

#25

Ez az, amit nem mertem eddig pedzegetni, pedig nagyon sok mindenben igazad van. Az én szüleim közel 70 évet húztak le egymás mellett. Bár a néhai apám is kacsingatott félre. Sőt születtek gyermekei is azokból a kapcsolatokból. Bár nem vagyunk roma család, viszont a '40-es és az '50-es évek abortusz-ellenes rendszere miatt elég nagyra duzzadt a családunk. A szüleimnek velem együtt összesen 13 közös gyereke született, míg apámnak úgymond "balkézről" még 2 gyermeke született. Az első közös gyermekük elhunyt 17 éves korában (alig négy vagyis 4 hónappal a születésem előtt) leukémiába. A gyermekvállalás jelenleg már bőven 25, sőt inkább 30 év felett történik meg. Kis túlzással, mire a gyerek elvégzi az egyetemet, sokszor már a szülők (is) nyugdíjasok, így a nagyszülők már egyre kisebb eséllyel élik ezt meg.

#27

Rokonságomban látom, hogy milyen szinten tolódik manapság a családalapítás. Nem azt mondtam, hogy mi LMBT emberek vagyunk többségbe, viszont sokkal nagyobb az arányunk a társadalomba, mint azaz 1-3 vagy max 5%, mint amit az un. többség akar elhitetni. A múlt évszázad utolsó évtizedének közepéig ugyanis nagyon kevesen vállalták nyíltan, ill. élték meg a másságukat.