Miért gondolják az idősebbek,hogy a fiatalok nem akarnak dolgozni?

Kérdező, az időseknek igazuk van. Csak gondolj bele te miképpen állsz az életedhez!

Én dolgozom, mindig is dolgoztam és diplomát azért szereztem, hogy dolgozzak. Ellenben nem szeretek korán kelni, hogy hamar meglegyen a házimunka még hétvégén is. Ha tehetem akkor megkönnyítem az életemet, szívesebben járok kocsival mint biciklivel, jobban értékelem a szellemi munkát, mint a fizikait stb. stb. Az idős rokonaim szempontjából én kevésbé szeretek dolgozni, mint ők.

Már az amit egy idős ember munkának nevez, és más az amit egy fiatal. Éppen így a gyerekeim kortársait meg én látom olyannak, hogy nem akarnak dolgozni, mert ők már azt nem akarják csinálni ami nekem munkának számít, hanem inkább olyannal töltenék az idejüket amit én még szórakozásnak sem igazán tartanék.

Ugyanakkor vannak konkrét, valósan érzékelhető dolgok is amik nem vitathatóak. Ilyen az, hogy 60 évvel ezelőtt az volt a természetes, ha az elvégzett 6 elemi vagy a 8 általános iskolai osztály után már mentek dolgozni a fiatalok - vagyis 12-14 évesen mentek a TSZ-be a földekre dolgozni vagy a gyárba a szalag mellé, a kőművessel építkezésre. 1960-ban az érettségizettek száma alig 6%-a volt a társadalomnak.

30 évvel ezelőtt már a többség 16-18 éves koráig tanult és vagy egy szakmával vagy egy érettségivel keresett magának munkát, 1990-ben már 20% volt az érettségizett és 10% a diplomás. Ma a népesség közel 35%-a már diplomás és a fiatalok (20-24 éves korosztály) több, mint 25%-a a felsőoktatásban tanul.

Ez egy jó irány és változás, a baj az, hogy a szakmunkás képzés, vagyis azon szakemberek tanítása akik a magasabb tudást igénylő de kétkezi munkát elvégeznék, az meg jelentősen csökkent. Vagyis vannak nagyon sokan akik nem szereznek szaktudást és vagy egyáltalán még az általános iskolát sem végezték el, vagy szimplán az érettséginél megakadtak, mert továbbtanulni nem képesek, viszont szakmájuk sincsen. Ők nem fognak majd olyan munkákat elvégezni ami számodra is fontos lenne, nem fognak nekiállni gépeket szerelni vagy tetőt építeni, beteget ápolni, mert vagy nem képesek rá, vagy mert nem tekintik megfelelőnek a fizikai munkát.

Ahogyan 30 évvel ezelőtt egy döntő változás volt az emberek életében, munka nélkül is hozzá lehetett jutni már pénzhez. Vagy állami támogatások, segélyek formájában, vagy mert a szülők adták, nem volt kötelező dolgozni menni, mint korábban.

Látványos volt amikor egyetemista voltam a '90-es évek elején ez a változás és a fiatalok már tényleg nem akartak dolgozni. Amikor mi kezdtük az egyetemet, akkor akinek a környéken alkalmi munkásra volt szüksége akár egy udvar betonozásához, akár kertészkedni vagy költözni, az eljött az egyetemi kollégiumhoz és a portás bemondta a hangosbemondóba, hogy 2 ember kellene dolgozni. Mivel mi az ötödiken laktunk, soha nem jutottunk munkához, mert mire leértünk, már másik ötvenen voltak ott előttünk.

Amikor 5 évvel később végzősként történt, hogy alkalmi munkást kerestek, már gyakran senki nem jelentkezett ugyanakkor létszámú hallgatóból a kollégiumban. Mert nehogy már ő lapátolni menjen csak hogy legyen pénze!

"Tizes! Akkor mért nem baccák ki onnan?"

Hát, mert a többi dolgozó (fiatal) is olyan. Így nem tűnik ki 😂

Egyébként itt vagyok én az élő példa:

27 évesen kerültem vissza mesterképzésre, és egy kumma pénzt nem kértem anyámtól, mikor Budapestre felkerültem. 3 nap egyetemre jártam, 4 napot dolgoztam... és mégse tudtam félrerakni...

Szerintem senki nem szeret dolgozni.

Az idősebbek nagyobb része a szocializmusban élte le az életét.

Ma a fizikai munkának nincs értéke.

Sok elvárás,kevés fizetés,sokan nem élik meg a nyugdíjkorhatárt.

Ugyan ki akarnak önként ilyen életet magának?

Az idősödő pedagógus meg sokkal könnyebben jutott diplomához,mint egy mai fiatal,és meg tudott élni a pedagógusi fizetéséből.

Ma egy pályakezdő pedagógus mire számíthat?

Az ilyen emberek a leghangosabbak,mint akiről írtál,közben fingja sincs a világról...

Inkább örülne,hogy nem ma fiatal...