Magyarország csak szerintem van olyan állapotban, hogy itt nem érdemes leélni egy életet?
Egyrészt ott a politika. Máshol már rég tombolnának az utcán az emberek a tizedéért annak, ami itt zajlik.
Másrészt a magas és nagyszámú adók, amik miatt nem éri meg tisztességesen vállalkozni. A közpénz pedig nem közfunkciókra megy el, és minden baromi hatékonytalanul működik.
Harmadrészt meg egyszerűen az emberek mentális állapota. Ez olyan, amit az ért igazán, aki már járt huzamosabb ideig normális országban, ahol az emberek képesek egymásra mosolyogni, képesek megszólítani egymást, nem mindenki paranoiás meg szarrá frusztrált. Egy átlag hollandhoz képest egy átlag magyar tiszta lelkibeteg.
Én úgy érzem, önsorsrontás ebben az országban élni. Geopolitikailag nem kedvező a helyzete, minden 50 évben valami jelentős idegen befolyás éri, nem tud négy-öt generáció úgy felnőni, hogy nincs trauma traumára halmozva. Azonkívül nincs nemzet, nem tudunk együtt megvalósítani semmit. Mi az, ami itt saját erőből és tudásból felépült az utóbbi időben? Hol van hazai ipar? Mi az, ami itt világszínvonalú?
Ti nem így látjátok? Egyszerűen nem értem sokszor, hogy miért döntenek úgy az emberek, hogy ezzel a hellyel és ezzel a nemzeti mítosszal (mi mindig megszívjuk, mindent elrontunk, "megbűnhődte már e nép..." stb.) kötik össze az életüket. Én ugyan nem akarom ebben az elmebajban felnevelni a gyerekeimet, hogy már a rajtkőnél kiveszem a lába alól a szőnyeget azzal, hogy egy vesztes helyen élő vesztes néphez tartozik, ami ezt is gondolja magáról.
Kérdező
Magyarország lakosságának kb. 97%-a itt éli le az életét.
Egyéb kérdés?
Az emberek a legszörnyűbbek!
Alapvetően nem rossz itt, de mikor visszaköltöztem az tűnt fel leginkább mennyire lelkibetegek itt az emberek... (Orbán amúgy pont ezeket célozza meg)
Nem csak a káromkodás, szerintem az a legszembetűnőbb, hogy itt az átlagember mennyire frusztrált és mennyire fél. Fél mindentől, fél kapcsolódni, fél helyretenni a hangoskodó hülyegyereket a villamoson, fél odafordulni a másikhoz, a szemébe nézni, beszélgetni vele. A fiúk félnek odamenni a lányokhoz, a lányok félnek szóba állni a fiúkkal. Valahogy nem szabadok az emberek, mintha mindenki valamiféle belső elnyomásban élne.
A másik, hogy itt nincs meg az a tudat, hogy "miénk az ország". Valahogy mindenki mintha úgy érezné, hogy csak ideszületett, de ez az ország nem az övé, hanem valami politikusoké ott fent, vagy aki épp idejön és bitorolja. Amerikában ez elképzelhetetlen lenne szerintem. Vagy Franciaországban. Valahogy van egy olyan feeling máshol, hogy "itt éltek már az őseim is, ez az én kultúrám, az én földem, büszke vagyok rá, ragaszkodom hozzá". Itt meg... mintha csak idekeveredtünk volna és nem értenénk, hogy mit kellene csinálnunk az országgal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!