Mi az oka annak, hogy manapság szakmunkásként sokkal jobban lehet keresni, mint diplomával? Ez nyugaton is így van vagy csak Magyarországra jellemző?

#20 Ahogy már a legelején leírta valaki nagyon jól, attól függ milyen diplomást meg milyen szakmunkást hasonlítunk össze. De éppen így azt is össze kell hasonlítani, hogy milyen munkát kell végezni azért a fizetésért.

Tanár vagyok, keveset keresek, nyilván egy jó kőműves többet keres nálam. De nekem nem kell télen-nyáron nehéz fizikai munkát végeznem, neki meg igen. Én éppen úgy nem cserélném el a fizetésemet az övére, csak mert több - hiszen nem akarok olyan munkát végezni, ahogyan ő meg nem szeretne gyerekekkel foglalkozni álló nap, csak hogy ne kelljen olyan fizikai munkát végeznie. Ha meg eljut ide, akkor elmegy és a szakmáját tanítja a fiataloknak, akkor ő is annyit fog keresni mint egy tanár.

De a fizetésem több, mint egy bolti szakképzett dolgozónak, vagy éppen kevesebb, mint egy banki ügyintézőnek.

#20 vagyok:

Ha nem csak a pedagógusokra szűkítjük a kört, akkor könnyebben tudok válaszolni.

Az elmúlt időkben (15-20 év) az emberek nagy része abban a hiszemben volt, hogy ha valakinek magas végzettsége van, akkor az automatikusan magas jövedelemmel is jár. Ezért boldog-boldogtalan arra törekedett, hogy minél több iskolát végezzen. Csakhogy a magas végzettségűek eltartásához szükséges dologi feltételeket a segéd-, és szakmunkásoknak kell megteremtenie. (Ha nem xarik a paraszt, nem eszik a földesúr!)

Mostanra előállt az a helyzet hogy "túl sok az eszkimó, és kevés a fóka".

#20, #22-nek:

Értem, de az én aspektusom teljesen eltérő.

Egy kőműves egyébként semmiféle nehéz fizikai munkát nem végez. Arra ott van a segédmunkás. Ezért is fizetik a segédmunkásokat közel olyan jól, mint a kőműveseket. A kőművesek túlnyomó része képtelen lenne azt a folyamatos fizikai teljesítményt hozni mint egy segédmunkás, viszont a segédmunkások nagy része némi türelemmel könnyen betanítható szakmunkára!

Én magam is betanított kőműves és burkoló vagyok.

Az ön nézőpontját azért nem tudom elfogadni, mert teljesen szürrealisztikusnak tartom azt hogy valaki azért tanuljon 8-12 évet, hogy annyira se tudja vinni mint aki nem tanult semmit, vagy csak 3 évet!

#23, #24-nek:

Na! Ennek szaladj neki még egyszer!

Ha valamit muszáj jobban megfizetni, az ezáltal jobban van megbecsülve.

Pontosan a kényszer szüli a megbecsülést!

#26, #27-nek:

Tévedsz.

Ha nem is 10, de 15 évvel ezelőtt azt jelentette a kőműves, amire te gondolsz.

Ma viszont ha társaságban kiderül hogy szakember vagy, (pl:kőműves) akkor sokan felfigyelnek, mert szakembert nehéz találni.

Egyébként pedig szerintem a szakikat a legkevésbé sem érdekli ha egy magasan iskolázott esetleg megmosolyogja. Amíg ugyanannyit vagy többet keres, addig ő nevet a végén. Nem a célhoz vezető út a lényeges, hanem magának a célnak az elérése. Ez egy szakinak sikerül, egy diplomásnak nem.

Mosolyogjanak, nevessenek nyugodtan. Ők a túliskolázott, a saját jelentőségüknek túlzott mértéket tulajdonító, az életben semmire nem jutó,

jövendőbeli nímandok. XD

"Amíg ugyanannyit vagy többet keres, addig ő nevet a végén."

Ne gondold...

Van egy pont ami után az embernek a pénz másodlagos, még ha ezt te nem tudod elképzelni, aminek pont az a magyarázata, hogy nem látsz túl ezen. Ebben különbözik az, aki többre törekszik. Például lehet, sőt biztos, hogy egy egyetemi oktató szociológus kutató nem keresi hülyére magát, de konferenciákra jár, tanulmányokat ír, sok szempontból a hobbijának él és jó eséllyel fent marad a neve. Egy szakinak nagyon kicsi esélye van erre, csak akkor ha valami extrát tud a munkáján kívül csinálni.