A demokráciának igazából mi értelme?

# 20 Magyarországon nem lehetne szingapúri rendszert működtetni, mert bár kicsi ország, de nem elég kicsi ahhoz (Szingapúr egy törpe városállam).

Európában is vannak kevésbé demokratikus törpeállamok (a Vatikán, hogy mást ne mondjak, de Monaco is az).

Ezeket egy személy vagy nagyon kevés személy is el tudja vezetni, mert elég kicsik, hogy rálárása legyen, mi van az alsóbb szinteken.

Nagy országok esetében a diktatúrák sehogy sem működtek soha jól, és nemcsak azért, mert álralában mindenre elszánt, erkölcstelen, akarnok emberek kerültek az élükre (a diktátori feladatkör természetének megfelelően), hanem azért sem, mert a rendszer alsóbb szintjein mindig elszabadult a korrupció, a hatalmaskodás, a kiskirálykodás, feljelentgetés, stb.

Az emberi természethez a demokrácia áll a legközelebb, olyannyira, hogy ha eltörlik és egypártrendszert vezetnek be bárhol a világon, akkor azon a párton BELÜL alakulnak ki klikkek (láthatatlan pártok), amik egymás ellen küzdenek, ahogy a bolsevikek a mensevikek ellen, a leninisták a trockisták ellen, a náci vezérkar vérre menő belső ellentétei (akár szó szerint kinyírták egymást), stb.

Ezt az ösztönszerű "klikkesedést" vagy "pártosodást" próbálja a demokrácia szervezett mederbe terelni, részben épp az állandósuló vérontások elkerülése végett (lásd: Észak-Korea, ahol minden új vezér kinyírja az elődje vezérkarát és saját belső ellenlábasait, a tulajdon rokonaiig elmenően, ahogy Kim Dzsong Un is a saját nagybátyját).

A demokrácia biztosítja, hogy az emberek meghatározott időközönként eldönthessék, ki vezesse őket, a pártok pedig békés, vérontásokat és fizikai erőszakot mellőző módon versenghessenek egymással a hatalomért.

A demokrácia jelszava, hogy a jobb győzzön, ne az, aki beleszületett a hatalomba, vagy eléggé gátlástalan és agresszív ahhoz, hogy azt erőszakos módon magához ragadja, akár gyilkolás által.

Ráadásul a KÉPVISELETI demokrácia biztosítani tudja nagyobb országok kormányzását is, míg az autokrácia vagy a diktatúra igazán jól csak kicsi terület és átlátható népesség mellett működhet.

Churchillnek igaza volt a demokráciával kapcsolatban: a lehető legrosszabb államforma - kivéve az összes többit, amit eddig valaha kitaláltak.

Mi a véleményed arról, hogy NEKED van szavazati jogod?

Na, a demokráciában ezt nem kérdőjelezi meg senki.

(Legalább is én nem.)

Ez az értelme.

#23

Az NSZK nem volt diktatúra, ez tény. Szerintem összekeverted az NDK-val, ami valóban annak minősül.

[link]

Látsz itt utalást diktatúrára? Am ilyen alapon a náci uralom alól felszabaduló francia államot -akár egész Nyugat-Európát-, vagy a rendszert változtató Antall-kormányt is egyeduralomnak nevezhetnénk.

Szingapúr valóban kedvező helyzetben van, mindazonáltal rettenetesen sokat fejlődött gazdaságilag, amit nem lehet elvonatkoztatni a "jó diktátor"-ságtól. Néhány jó vagy potenciálisan jó diktátor:

Lee Kuan Yew (Szingapúr)

Peiszisztrátosz

Ashoka

Hohsoes

Marcus Aurelius

Simon Bolivar

Frances Rene

Nagy Frigyes

Douglas McAtrhur

Mustafa Kemál Atatürk

Görgei Artúr

Hunyadi János

Hunyadi Mátyás

Károly Róbert

II. Lajos

István

Horthy Miklós

Ferenc József (a kiegyezéstől óriási gazdasági fejlődés)

Sulla

Marius

Napóleon

Nagy Sándor

Caesar, Augustus és egy rakás római, görög és más uralkodó

A Franco, Mussolini, Hitler tengelyt is sokan sokféleképpen látják, pl. Németországban hatalmas fejlődést ért el Hitler mindössze pár év alatt, 1941-ig talán még ellenségei is pozitívan értékelnék.

Rómában, Görögországban diktátort választottak, ha nagy válság volt. Most se ártana Európa-szerte.

#25

Horthyval kicsit vitáznék, mert inkább volt kormányzó, mint diktátor, ugyanakkor lehagytad George Washington-t, aki egy ideig szintén teljhatalmat kapott, de azzal is tisztában volt, egy embernek veszélyes abszolút hatalmat birtokolnia.

# 25, 27 - hogy nem vagy történész, az jól látszik. Az általad felsoroltak többsége eleve nem volt diktátor, esetleg abszolút uralkodó (monarcha vagy monarchát helyettesítő kormányzó régens).

Többségük államában egészen biztosan nem lettél volna szívesen polgár (vagy alattvaló). Valószínűleg Atatürk alatt sem szívesen lettél volna kurd.

Nevetséges hülyeségeket hordasz össze, különösen Szingapúr tekintetében.

A jó diktatúra olyan mint a fehér holló, és legfennebb kis területen, városállamok szintjén működik ideig-óráig (míg meg nem hal a "jó diktátor" és át nem veszi a helyét egy rossz, aki ugyanúgy leválthatatlan).

Az olyan elmeroggyantak, mint te eleve fából vaskarikát akarnak: olyan diktatúrát, amiben ők MEGVÁLASZTHATJÁK a diktátor személyét.

Ilyen diktatúra NINCSEN. A diktatúra egyik alapvető lényege, hogy NEM VÁLASZTHATOD MEG, ki a diktátorod, akit dob a gép, annak hajbókolsz és befogod a szádat.

Az abszolutista monarchiák más esetek, ott még a legabszolutistább uralkodót is egy sor HAGYOMÁNY, írott és íratlan törvény kötelezte, sőt, évtizedeken át készült az uralkodásra tanulással, speciális neveltetéssel, stb.

Ennek ellenére a legtöbb abszolutista monarcha is megbukott, némelyik guillotin alatt végezte (mint lajosunk Franciaországban), mások, mint angol kollégája, a Karcsi, kötélen. Megint mások, mint II. József, életük végén kénytelenek voltak minden rendeletüket sajátkezüleg visszavonni.

Abszolút monarchia csak olyan, konzervatív kultúrájú, egyszersmind DÚSGAZDAG, erőforrásokban bővelkedő országokban lehet fenntarthatóan, mint Szaúd-Arábia, ahol az olajból származó hihetetlen mennyiségű pénz bőséges alamizsnát biztosít, amivel a király befoghatja az alattvalói száját, mondván, jól éltek, hallgassatok!

Az abszolút monarchiánál (melynek egyetlen Európai példája Vatikánállam, amely egyben teokrácia is, de a vezetőjének teljhatalma van elvileg, bár kétezer éves hagyományok kötik meg a kezét) egyedül a diktatúra sokkal-sokkal rosszabb.

A diktatúra valóban a legrosszabb és legkiszámíthatatlanabb államforma a világon, amely vérontáshoz, éhinséghez, háborúkhoz és végül forradalomhoz vezet menetrendszerűen mindig, és még a normális utódlást sem tudja biztosítani (emiatt kiszámíthatatlan mindig, hogy ki és milyen lesz a következő diktátor).

Neked őszintén, szívem minden melegével kívánom, hogy élj diktatúrában mihamarabb. De MÁSHOL!

A magyar szabadságért 1848-ban és 1956-ban hősok haltak meg, vérrel fizetett érte a nemzet. Itt ne legyen soha többé diktatúra!

Egyébként bármilyen diktatúrát csak akkor fogadok el, ha én vagyok a diktátor - azok pedig, akik a diktatúrát szorgalmazzák, a társadalom legalsó szintjére kerülnek (erről majd gondoskodom). Miután fellógattalak benneteket, visszavezetem a demokráciát.

Tetszik, kedves szolgalelkű alattvaló?

Még egy kedves demokratának, mint a fenti, aki fellógatná a neki nem tetsző személyeket, is lehetnek részigazságai, ha alapvetően hazug is. A diktatúrával az a gond, hogy valóban, nem lehet leváltani a diktátort. Azonban ha az kicsit is jó diktátor, akkor jobb, mint egy törvényszerűen rossz demokráciában élni. A jó diktatúra tehát jobb szinte bármely demokráciánál. A jó diktatúra idővel puhul, nem válik rosszá, hisz a jó diktátor gondoskodik arról is valamelyest, mi lesz majd utána. Ez történik Szingapúrban, egyes posztszovjet államokban, talán majd Oroszországban is.

Kemál Atatürk nélkül nem létezne Törökország, Franco és Mussolini sem volt nagyon véreskezű, noha így állítják be őket, de még Hitler idejében is nagyon jól érezte magát a társadalom nagy többsége, csak az irigy külső ellenség tudta legyűrni a rendszert. Ma elég lenne diktátorrá választani néhány normális, hazafias, értelmes (nem kommunista, nem liberális) tudóst, és az európai nemzetek túlélnék a migránsválságot.

Dél-Afrikában máig sok fekete is visszasírja a régi, apartheid, szegregált rendszert, melyben nagyon magas volt az életszínvonal a demokráciával ellentétben, ahol a tudatlan, kommunista, rasszista, fehérellenes söpredék irányít.