A nagy gyarmattartó európai országok közül csak Franciaország indult harcolni a gyarmat függetlenségi törekvései miatt a 20. században?

A 20. százas első felében minden gyarmattartó ország harcolt a gyarmatok felszabadítása ellen.

A fordulat a második világháború után, főleg az 50-es, 60-as évekre következett be.

A háború után az USA is harcolt gyarmatán, a Fülöp-szigeteken, de ott a felszabadító harc mellett az is szerepet játszott, hogy a felkelés kommunista színezetű volt, mint Vietnamban, ahol meg kezdetben a franciák, britek harcoltak.

Hasonló okból háborúztak a britek Malajziában is, ott 1948-1960 között zajlott a felkelés. A britek Kenyában is harcoltak 1952-1960 között.

A franciák indokínai háborúja mellett más gyarmatokon nem háborúztak a függetlenséget követelő lázadókkal és nem is volt olyan jelentős fegyveres ellenállás. Amikor már nagy volt a nyomás, az '50-es években, '60-ban megadták az önrendelkezést, függetlenséget névleg (de ugyanakkor az erős francia befolyás megmaradt). Ugyanakkor nagy háború zajlott Algériában. Ez viszont speciális helyzetben volt, mivel nem gyarmat volt, 1946-ban Franciaországhoz csatolták, ugyanúgy az ország része lett az afrikai terület, mint például manapság Reunion vagy Spanyolországnak a Kanári-szigetek, Ceuta.

Hollandia a második világháború után vissza akarta állítani uralmát Indonézia felett, ott 1945-1949 között háborúztak a hollandok.

A belgák a franciákhoz hasonlóan 1960-ben adták meg afrikai gyarmatiak függetlenségét.

Legtovább a portugálok tartottak ki. A diktatúra nagy hadsereget tartott fenn, próbálta leverni a függetlenségi harcokat Afrikában, de a diktatúra bukásával 1975-ben a portugál gyarmatok is függetlenné váltak.

Spanyolország gyarmatai is a diktatúra bukása után kaptak függetlenséget, de a XX. századra az egykori hatalmas spanyol gyarmatbirodalom jelentéktelenné vált.

Németország az első, Japán, Olaszország a második világháborúval veszítették el gyarmataikat.

Mára már a gyarmati korszak, gyarmatok függetlenségi harcai lezárultak vagy függetlenné váltak vagy egykori gyarmattartójuk oltalma alatt maradtak és önrendelkezést kaptak.

Kivétel Spanyol-Szahara, melyet a spanyolok kivonulása után Marokkó annektált, de ezt a nemzetközösség nem ismeri el.

Manapság az egykori gyarmatok közül jelentős, erős függetlenségi törekvések vannak még Új-Kaledóniában és talán Francia-Polinéziában, de úgy tűnik, hogy ha ezen államok is a függetlenséget fogják választani, akkor Franciaország megadja nekik. Ugyanez a helyzet Dánia és Grönland között is, ahol az őslakosok egyre inkább a teljes függetlenség pártján vannak.