Franciaország tényleg ennyire kihasználja a volt gyarmatait?

Franciaország mindig is keményen védte érdekeit, érdekeltségeit az egykori gyarmatain.

Főleg Algériához ragaszkodott, ahol 1 millió európai, főleg francia élt. 1946-tól a területet Franciaországhoz csatolták, ugyanolyan szerves része lett az országnak, mint például Francia Guyana, Réunion, Guadeloupe. Algéria lakosainak többsége azonban nem akart francia állampolgár lenni és Franciaországhoz tartozni, ezért 1954-1962 között egy nagyon véres felkelés, polgárháború zajlott, melynek végén Algéria független lett és az európaiak elmenekültek.

A többi országban könnyebben ment a függetlenedés (kivéve talán Francia-Indokína), de ahogy a cikkben is le van írva, a francia befolyás, hegemónia általában megmaradt a könnyen elnyert "függetlenség" után és a franciák ezt próbálják fenntartani.

Franciaország hadserege a második világháború óta már 27 háborúban, polgárháborúban vett részt aktívan (ez több, mint az USA), ebből 19-szer Afrikában, jellemzően az egykori gyarmatain avatkozott be.

Általában csak az amerikai és orosz imperializmus téma, de Franciaország is legalább ilyen aktív, bár fontos különbség, hogy Franciaország kerüli az agressziót, katonai beavatkozásai a nemzetközi joggal összhangban történtek (1-2 kivételtől eltekintve), így sokkal kevésbé elítélendő.

A franciákat pontosan ezért nem kell sajnálni. Megérdemelnek minden bajt, mert maguknak okozzák és még így is masszívan "szufficites" (a politikusok, akik irányítják az országokat, nekik az emberi élet is egy szám, úgyhogy szerintem megállja a helyét itt ez a szó).

Ugyanakkor maga a törekvés szerintem tiszteletre méltó. Franciaország ragaszkodik a legjobban történelmi múltjához, a nagysághoz, amit fenn akar tartani. Ezért kár pl. ezt csak a politikusokra korlátozni. Minden francia, vagy legalábbis a nagy többség így gondolkodik, különben nem tűrnék el ezeket. Azt hiszitek, hogy nem tudnak ezekről, ami a cikkben van? Dehogynem.

Viszont ennek a történelmi nagyságnak a hajszolása a legsikertelenebb külpolitika jelenleg. A francia gazdaságnak gyakorlatilag nincs már eladható, versenyképes terméke (az autók, és a fegyverek még úgy, ahogy mennek), a fiatal francia értelmiség (tök jó cikkeket lehet olvasni erről), amint megszerzi a diplomát menekül az országból. Megy New Yorkba, vagy Londonba. Az őshonos lakosság öregszik (leszámítva egy-két vidéket, mint pl. a konzervatív Bretagne), egyre több a bevándorló, akiket nem tud integrálni. A gazdaság teljesítménye egyre siralmasabb , közelébe sem érhet a némethez.

És apropó, történelmi nagyság illúziója. A németek ezzel már úgy néz ki leszámoltak. Ehhez kellett Hitler. Ma egy német politikusnak esze ágában se lenne kimondani olyanokat, amiket néha egy-egy francia külügyminiszter, vagy diplomata megtesz. Egyszer kb. 20-30 éve volt egy ürge, már nem emlékszek a nevére, ő kimondta, hogy a gazdasági érdekeiket ők megvédik katonailag is, nem sokkal később le is mondott.

A franciák még nem jutottak el erre a szintre, mert őket emiatt senki nem bélyegzi meg. Pedig azért volt egy Napóleonjuk, aki amellett, hogy gyönyörű szép alkotmányokat erőszakolt rá Európa államaira, lángba borította a kontinenst és több millió ember haláláért felelős. Neki díszes márványkoporsója van Párizsban, egy szép dómban és tisztelik, Hitler meg azt se tudjuk hol van elkaparva. És addig örülnek a németek míg ez így is marad.

Szóval tök értelmetlen amit a franciák csinálnak. Ezzel csak az időt húzzák. A történelmi nagyság illúziójával le kellene számolni, sajnos Európa túljutott már azon a korszakon, eléggé betegecske és öregecske már az ilyen kalandokhoz.

A másik dolog, hogy azért az afrikai kis országokat se sajnáljuk nagyon. Azért az ő munkamoráljuk, politikai kultúrájuk akkor sem tenne lehetővé sokkal többet, ha nem állomásozna ott egy-két francia ezred. Mellesleg amint kimennének onnan a franciák, megjelenne egy új, nagyon erőszakos, de sokkal alattomosabb gyarmatosító, akit úgy hívnak, hogy Kína.