A szovjetúnióban is úgy éltek az emberek, mint nálunk a Kádár renszerben?

Kárpátalján voltam gyerek a 70-es, 80-as években, szóval első kézből, de nem teljesen objektívan látom a helyzetet. Fura viszonyok voltak, egyrészt igaz, hogy a választék sokszor nagyon alacsony volt, kis túlzással csak limonádét és balti halkonzervet lehetett kapni a boltban, fagyi is csak egyféle volt. Kenyeret naponta egyszer hoztak a boltba és sorba kellett állni érte, másrészt viszont fejenként két kilót adtak (egy fehéret és egy feketét) nevetséges árért, úgyhogy a töredékét ettük meg, a többi ment a disznóknak (mert tápot viszont nem lehetett kapni). A benzin is olcsóbb volt, mint az ásványvíz (ami pedig Kárpátalján, ahol szinte minden hegyi faluban van egy forrás, igazán nem volt drága). Általában egyáltalán nem éreztem, hogy nélkülöznénk, pedig anyu nem dolgozott, csak néha idényszerűen, a jövedelmet háztájiból, fusizásból, munkahelyről lopásból ki lehetett egészíteni, a rendszer ezt elnézte, csak a szád ne járjon. Volt autónk, kétszintes házunk, nyaralni mondjuk nem nagyon jártunk az állatok miatt, de azért eljutottam Odesszába meg Moszkvába, szüleim is tettek egyszer egy nagyobb balti körutat autóval. Engedély a belföldi utazáshoz akkor már nem kellett.