A székelyek a saját "rezervátumukat" teremtették meg azzal, hogy nem tanultak meg jól románul? Mert Hargita és Kovásza megyéken kívül a román nyelv nélkül már nem lehet érvényesülni.

306 Biztos vannak egymás közt románul beszélő gyerekek is ott, de én az ellenkezőjéről rendelkezem tapasztalattal. Nekem ott végzett egyetemi csoporttársam is volt, s olyan barátom is, aki egyetem után került oda tanárnak. Biztos van ilyen is, olyan is.

A "párhuzamos társadalmak" teljesen rendben vannak, úgy, ahogy vannak. Én is ilyenekben éltem, világéletemben.

Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek a vegyülésnek eseményei és helyszínei!

Ez csak annyit jelent, hogy léteznek minden közösségnek saját helyei, ha tetszik, divatos kifejezéssel "safe space", ahol az anyanyelvi közegedben szórakozhatsz.

Van, hogy ahhoz van kedvem, hogy vegyes társaságba menjek, de olyankor a beszélgetés románul lesz.

Van, hogy szeretnék az anyanyelvemen társalogni, mélyebb beszélgetésekbe bonyolódni, stb.

Bizonyos mélységű dologról nem tudsz románul beszélgetni azon a szinten, ő meg pláne nem tud magyarul... És pl. a közösségünket érintő kérdések megbeszélésének is kell legyenek platformjai...

Egyetemista koromban, a román többségű Kolozsváron, tudtuk, hogy ha a Krajczárba, a Lausenbe, a Bulgakovba vagy az Insomniába megyünk, akkor ott a magyar fiatalsággal találkozunk, nem románokkal.

A formálódó erdélyi értelmiség ezeken a helyeken találkozott és váltotta meg reggelig háromszor a világot - és ez így van jól, ezt románul nem lehet megtenni.

Ott tudtad, ha úgy fogod ki, akkor hajnalra egy magyar irodalmárral, egy nyelvésszel, egy magyar színinövendékkel, egy teológussal, egy filozófussal és egy matematikussal fogsz egy asztalnál eszmét (és piát) cserélni - ezek a helyek formálták a fiatal értelmiséget mindig is!

Voltak és vannak a románokkal való párbeszédnek is terepei - de egy közösség értelmisége számára kell legyenek saját helyek is, ahol a tanár az orvossal, a pap a művésszel, a matematikus a filozófussal találkozik!

Mi EGYÜTT képezzük az erdélyi magyar értelmiséget, azóta is. Fontos, hogy voltak helyeink, ahol a magunk témáit megbeszélhettük.

Gondolom, nem kell ecsetelni, miért lett volna kellemetlen egy román pópa társaságában, kötelezően románul beszélgetni mondjuk magyar irodalomról vagy az erdélyi magyarság jövőjéről egy református, egy unitárius teológussal, egy filozófussal egy szociológussal és egy magyar irodalomszakossal...

Egy kisebbségnek igenis kell legyenek saját "safe space"-ei, tökmindegy, mekkora a számaránya. Ez Kolozsváron is így volt, ahol akkor 15% magyar volt, Váradon is, ahol 30%, Szatmáron is, ahol 40% meg Vásárhelyen is, ahol 50%.

Én elfogadom a kettős identitást is, de ne legyen etalon! Fogadjuk el, hogy mások (a többség!) ennél sokkal jobban ragaszkodunk a magyar identitásunkhoz! Legyen ez mindenki egyéni döntése, ha lehet, ne istenítsük az asszimilációt se!

311-nek szólt az előbbi válaszom.

Egyébként ha már Szatmárnémetit hoztad fel példának, ott pont az a szimpatikus, hogy igenis megvannak a vegyülésnek is az eseményei és a helyei is!

Partiumi Magyar Napokon a magyarok külön szórakoznak, de a Városnapokon együtt szórakozik a magyarság és a románság.

A legszebbek - egyszer részxt vettem ilyenen - a sváb napok, amikor a svábok szépen felöltöznek a népviseleteikbe, róluk szól az egész, de a románok és a magyarok is kijárnak, ilyen Oktoberfest az egész, olyankor a román és a magyar is a svábot ünnepli.

Az asszimilációra nemet mondani és határozott identitást választani NEM JELENTI, hogy a többivel nem állsz szóba!

Erdélyt azért nem értik általában a magyarországiak, mert nem tudatosítják, hogy itt a közösségek együttélése nem Trianonnal kezdődött, hanem körülbelül NYOLCSZÁZ ÉVE, amikor a szászokat betelepítették Erdélybe!

Nem tegnap kezdtük el gyakorolni az együttélést - és mókás, amikor olyanok oktatnak ki belőle, akik sosem éltek huzamosabban vegyes etnikumú közegben (nem rád értem ezt, hanem általában mondom!).

Erdélyben századok óta együtt élünk: magyarok, románok, székelyek, szászok, örmények, zsidók, svábok, cipszerek, ruszinok, tótok, cigányok (azok is sokfélék: gáborok, bejások, oláhcigányok, magyarcigányok).

Nekünk ebben GYAKORLATUNK VAN, nem tegnap kezdtük és nem 1920-ban. 1920 előtt is volt itt elég román, szász, sváb, zsidó, örmény, cigány - és tudtuk, hogyan kell egymást tisztelve, saját identitásunkat makacsul megőrizve, mégis EGYÜTT élni, akár egyazon településen belül.

Ez a tudás ma is megvan, generációkon átívelően, ezért élünk abszolút konfliktusmentesen a mindennapokban.

314. Katolikus teológia nincs Kolozsváron, csak református, unitárius, evangélikus (a katolikusoké Gyulafehérváron van), szóval azt nem tudom, hogyan hatott volna a jelenlétük a társalgásra - de nem hiszem, hogy az történt volna, amit leírtál.

Magyarországon az asztalborogatásnak van évezredes hagyománya (lásd a politikát is), Erdélyben a toleranciának.

Az 1568-as tordai országgyűlés óta Erdélyben a vallási türelem a kiindulási alap, nem a vallási háborúskodás. Azt tapasztalom, hogy erre a papok is gyakran és büszkén hivatkoznak: hogy itt nem ölték egymást az emberek vallási alapon, sőt. Elég élénk az ökumenikus párbeszéd is…

A párhuzamos társadalom lehet, nem jó szó. De most jobb nem jut eszembe.

Az mindenesetre tény, hogy nekem is csak felnőtt fejjel lettek román barátaim, munkahelyi kapcsolatokból kiindulva. Óvodától egyetem végéig magyarul tanultam, magyarok közt, a család értelemszerűen magyar, nyári táborokba magyar helyekre küldtek, nem érintkeztem románokkal (román többségű városokban éltem pedig). Nem direkt, csak így alakult.

De semmi bajom velük, míg engem asszimilálni nem akarnak, meg is tanultam románul, suliban egyik legjobb voltam románból.

Azt tapasztaltam világéletemben, hogy a román is azt tiszteli benned, ha vállalod, aki vagy és te is tiszteled az ő identitását. A legjobb barátságaim románokkal mind úgy születtek, hogy közben tudták, hogy én nagyon mély identitástudatú magyar ember vagyok.

A kölcsönös tiszteletnek ez tud alapot adni, nem az, hogy “én nem is tudom, mi vagyok, ez is, az is, ez se, az se”.

Ezt valójában ők se tisztelik igazán.

318. Ez jó dolog, hogy románok is járnak.

Gheorghe Funar Kolozsvárján ez még elképzelhetetlen volt... Igaz, az is, hogy kiírják a város nevét magyarul (és ez is megtörtént).

Változnak az idők és ezek jó folyamatok! Hála Istennek!

Sajnos az ellenkező folyamatok is beindultak és felgyorsultak Romániában az oroszországból pénzelt szélsőjobbosok, az AUR térnyerésével. Borzasztó, hogy 16%-os népszerűségi szinten áll országosan ez a magyarellenes párt (sajnos azt mutatja, hogy nem tűnt el nyomtalanul a mag, amit Vadim Tudor meg Funar bácsi elvetettek...).

De reméljük, hogy a normális románok lesznek mindig többen mint ezek és az ilyen pozitív folyamatok nem állnak meg!

Én nagyon elkeseredtem a legutóbbi választások után, látva, hogy Kolozsváron is bejutott az AUR, de Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben is. Rengeteget fognak mérgezni és uszítani ellenünk - és minden magyar ügyet gáncsolni fognak!

Most van nagy szükség az olyan, normális románokra, amilyenek a barátaid is, hogy hallassák a hangjukat és megállítsák a szélsőjobbos előretörést (amit sajnos Moszkva pénzel, nagyon bőkezűen) - mert ha nem, akkor az Uz-völgyi temetőrongálás csak ízelítő lesz abból, amit ezek művelni fognak ellenünk.

Én remélem a legjobban és imádkozom érte, hogy ne így legyen - és győzzön az a normalitás, aminek a példáját leírtad. Így kellene lennie minden területen, volt már elég háborúskodás!