A német nagyvadaknak vagy a szovjet harckocsiknak volt jobb a frontpáncélzatjuk és tűzerejük?

Korszakok szerint párba állítva javarészt váltakozott. Amikor a T34, vagy épp a KV1, KV2 megjelent, a németek csúcstankja még a PzIV. volt, ezeknél a páncél az oroszok oldalán állt, csak úgy, mint a tűzerő, talán a hosszú csövű PzIV megjelenéséig. Akkor is jobb volt az orosz páncél, de a tűzerő kb. kiegyenlítődött. A német optika miatt viszont pontosságban jobbak voltak. Amikor megjelent a Tigris, és a Panther, a németek vitték a prímet minden téren, amit később egyenlítettek az oroszok az IS2 környékén - erre jött a Tigris2, ami megint egy minőségi lépés volt előre, és ezt a háború végéig az oroszok nem nagyon tudták kompenzálni - bár nem volt NAGY különbség a Tigris2, és az IS2 között tűzerőben; de tekintetbe véve, hogy a Tigris2 88mm-es löveget használt, az IS2 pedig 122-est, így szerintem a német löveg jobbnak volt tekinthető, páncélban pedig a német vastagságot az orosz jobb formavilág kompenzálta. A T34-100, T-44, T-44-100, T-44-122 vagy a háború után került sorozatgyártásra, vagy csak prototípus maradt, így ezeket szerintem már nem érdemes viszonyítani a németekhez, akik akkorra már nem fejlesztettek semmit.

Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy alapvetően más felfogás, és kritériumok alapján építették ezeket a vasakat. A német nehézpáncélosok sokszor jóval nehezebbek voltak, mint az orosz gyártmányok, így érthető, ha pl. a németek vastagabb páncélt raktak rájuk. Lövegben a németek precíz, nagy pontosságú páncéltörő ágyúkat gyártottak, az oroszok inkább a megbízhatóságra, tömegtermelésre, valamint a nagyobb repesz-romboló tűzerőre fektették a hangsúlyt, így nekik logikus volt az űrméret növelése a páncéltörő képesség kompenzálására.

Igazad van, ugyanakkor a haditechnikában mindig arról van szó, hogy ha valaki fejleszt valamit, amiben jobb, mint a másik, a másik fél igyekszik úgy fejleszteni, hogy kompenzálja, vagy meghaladja az ellenfél azonos irányú képességeit. Így azt hiszem, evidens, hogy egy 5-6 évvel későbbi típus felül tudja múlni az elődjét, főleg úgy, hogy a szovjetek addigra megszerezték szinte az összes tervrajzát a német gépeknek. Ráadásul abba belebocsáltkozni, hogy melyik lett volna a jobb nehéz úgy, hogy sosem mentek szembe egymással, így viszonyítási alap sincs egy ilyesfajta hasonlításra.

Bár az addigi menetet elnézve face to face szerintem a németek nyertek volna. Mint írtam, az oroszoknak nem a tank vs. tank felállás volt a legfőbb prioritásuk.

A 8,8cm-es KwK 36 / 43-as miért volt jobb, mint a 122mm-es D-25T löveg ?

88ast eredetileg légvédelmi ágyúnak tervezték és annak is használták később jöttek rá hogy 2 km re lévő célt is eltalál mivel rettentő lapos a röppályája

88 as lőszer előnye hogy egyben volt kisebb helyen elfért, így többet vihettek, nagyobb volt a tűzgyorsaság és ez már szinte elenyésző de biztonságosabb volt mivel a lőportöltet a hüvelyen bellül volt így nem robbant be egy szikrától és a nedvesség sem kezdte ki

122es nagyon "nehéz" lövedék volt a töltőt nem irigyeltem volna az biztos, osztott lőszer ugye bepakolta a töltő a gránátot majd utánatömködte a lőportöltetet nem egy gyors folyamat

a kettő közti különbséget az optika emelte ki

míg a 88 assal 10 ből pl 8X célba találtak a 122essel ez 2.-3.x ra sikerült csak

itt van a baki az egyik harckocsiágyút 5-8sec alatt megtöltötték és legrosszabb esetbe 2. ra lett találat a másikat 15-20 secig töltötték és nem is 1X kellett a cél elpusztításához

122 es előnye annyi volt hogy a repesz romboló töltet sokkal nagyobbat pukkant mivel kb 2X akkora volt mint a 88 asé, mire bejöttek a 122 esek nem is harckocsivadászat volt a feladatuk mert alig volt a németeknek addigra és ami volt az il-2 hordák szétkapták

életerő és rögzített fegyverek ellen pedig 122 viszi a prímet

A német személyzet és a német technika kb 1942-től mindig minőségi fölényben állt, de sok lúd disznót győz.

Az amerikai támogatás nélkül ma Németország Japánnal lenne határos.

Az IL-2-t me fölösleges túlbecsülni, kb 35 ezret gyártottak, abból a háború során úgy 30 ezer megsemmisült.

A Párduc 7,5 cm-es KwK 42/44 lövege meglepő módon nem volt sokkal rosszabb, mint a Tigris 8,8 cm-es KwK 36-os lövege. Egyrészt a tömege is kisebb volt, kisebb lőszer kellett hozzá (többet tudtak magukkal vinni), kisebb volt a lőszer súlya, a töltőnek nem kellett nagyobb súlyt mozgatnia és ami a legfontosabb: a 88-as átütőereje nem volt fölényes a 75-öshöz képest. Ha jól emlékszem 2 km-nél a 88-as 110 mm-es páncélt ütött át, a 75-ös meg 105 mm-es páncélt.

Egyértelműen jobb a 88-as, de a nyilvánvaló hátrányai miatt stratégiai hiba volt alkalmazni.