Hogy viszonyulnak az emberek a volt idegenlégiósokhoz?

Egy ártatlan kérdést tettem fel erre azon kapom magam, hogy röpködnek itt az anyázások, a zsidózások, meg, hogy én mekkora hazaáruló vagyok.

Akkor kezdjük az elején.

Nagybetűvel kérem ki magamnak azt, hogy hazaáruló. Bár arra a körre befizetnék, hogy vajon ezt úgy is a szemembe tudná mondani az a néhány delikvens, úgy szemtől szemben.

Valószínűleg lekevernék neki akkorát, hogy fél óráig azon tűnődne, hogy fiú e vagy lány. De ez sajnos nem megoldható, így csak az éteren keresztül üzenném mindnek, hogy egyenként, és külön külön tehetnek egy igen nagylelkű szívességet a férfiasságomnak.

Egyébként halkan jegyzem meg, hogy nem itt a GYIK-on kell játszani a nagy magyart, hanem például a gátakon, ahol még halkabban jegyzem meg, hogy én napokat szívtam végig étlen szomjan kialvatlanul, hogy védjem a Ti kis puhány seggeteket, meg a házatokat, hogy legyen mibe hazajárni nézni a való világot.

Hoppá.

Erre nem számítottál a nagy intelligencia hányadosoddal mi???

Mennék én egyébként a Magyar hadseregbe is, csak az nem hadsereg, hanem, egy nagy vicc. A 28 ezer fős létszámból azt hiszem 6500 az, aki holnap bevethető lenne. Rátok bízom ez mire elég, szerény véleményem szerint egy elég szép katonai parádét lehetne csapatni velük, de másra nem igazán elég. Ha bejönne egy ellenség, jól körberöhögnék, és átmennének rajta, mintha ott se lett volna.

Egyébként ha jól végig gondolod a kérdést, akkor következtethetsz rá, hogy vissza szeretnék jönni. Az az igazi hazaáruló, aki kimegy, és kint is felejti magát, nem az, aki kimegy dolgozni (mert ez is munka valahol) és aztán visszajön.

És a pénz, nos Isten bocsássa meg, hogy nem ingyen viszem vásárra a bőrömet olyan barátságos helyeken, mint Afganisztán, vagy Dzsibuti.

Persze ha ez zavar, akkor gyere ki Te is, és vállald ingyen.

Röviden tömören ennyi voltam. Hála ennek a néhány kis takonygombócnak ma már nem kell kávét innom.

Szép napot/estét