Az emberek lenézik a katonákat?

A sokadik misszió után, igen, már beleunhat az ember... viszont mindig voltak es most is vannak "újoncok", akik a kalandvágyert, sz ismerősi-családi-baráti körben törtenő elismeresert, es legyünk őszintek, a penzert mennek. en is a penzert voltam afganisztánban, es ha lesz rá lehetősegem, megyek is vissza...

E'n szemely szerint azóta nezem le a magyar, külszolgálatot teljesiett katonákat, mert többsegük olyan mesevel jön haza, olyan dolgokat tapasztal kint fel ev alatt, amiknek en töredeket sem, folyamatos 2 ev alatt.

Mindig vannak újoncok, de nem mindig elegen.

Én csak azt mondom, hogy minden misszíóban, Afganisztánban is vannak olyan katonák, akik nem feltétlenül azért mennek, mert annyira akarnak, vagy mert annyira kell nekik a pénz.

A másik dolog. Igen sokan "hőssé válnak" odakint. Tapasztaltam én is a jelenséget a katona barátaim és ismerőseim körében, de az én tapasztalatom szerint ez korántsem igaz mindenkire.

Ezért nem kellene leírni olyanokat, hogy megveted őket, mert ez kicsit általánosító, és nem is feltétlenül igaz.

2 év Afganisztán után (van olyan ismerősöm, akinek ugyan ennyi tapasztalata van) lehet, hogy már semmi sem igazán "nagy dolog", ami ott történik. De ha visszaemlékezel az ott töltött időd elejére, lehet, hogy neked is nagy dolgoknak számítottak akkor olyasmik, amikre most csak legyintenél.

Egy első missziójáról hazatérő 22 éves katonától meg ne várjuk el, hogy egy 4 missziós harmincéves fejével gondolkodjon.

hát, amikre konkretan gondolok, amikt katonák mese'lnek:

Egy (!) olyan magyar katonát tudok, akinek a konvoját nem támadták meg, aki nem ivott reggelnet 2 liter vert, akinek nem lőttek meg egy hozzá közel levő társát. Volt, akinek 200km-es vasútvonal bizositása volt a feladata (az egesz országnak 25km-es vasútja van (!!!!!), olyat is meseltek, h emberi testreszekkel szatyorban szaladgálnak az emberek kabulban, illetve rengeteg járókelőnel van fegyver. Ez nem igaz. Egy nyüzsgő, poros szegeny szemetes nagyváros Kabul.

Egyetlen egyszer voltam a Bush-Marketen, ahol vettem a bátorságot ráköszönni egy magyar őrnagyra. Mit kepzelek en, hogy tegezem, amint visszaertünk a táborba, jelenkezem nála, ki a parancsonkom... tájekoztattam, h annyi közünk egymáshoz, hogy ugyanaz az anyanyelvünk, es ott hagytam.

Tisztelet a kivetelnek! Azert merek ide irni, mert ezt a temát mindket oldalről meg tudom közeliteni, mert volt benne reszem.

Kérdező!

Remélem nem haragszol, hogy egy kicsit szétbarmoljuk az oldalt TMS83-mal, de jó így beszélgetni.

"Tms83 válasza:

hát, amikre konkretan gondolok, amikt katonák mese'lnek:

Egy (!) olyan magyar katonát tudok, akinek a konvoját nem támadták meg, aki nem ivott reggelnet 2 liter vert, akinek nem lőttek meg egy hozzá közel levő társát. Volt, akinek 200km-es vasútvonal bizositása volt a feladata (az egesz országnak 25km-es vasútja van (!!!!!), olyat is meseltek, h emberi testreszekkel szatyorban szaladgálnak az emberek kabulban, illetve rengeteg járókelőnel van fegyver. Ez nem igaz. Egy nyüzsgő, poros szegeny szemetes nagyváros Kabul."

Én Baglant és Pol-i-Kumrit ismerem (direkt magyar kiejtés szerint írtam, mielőtt bárki belekötne).

Ismerem az ilyen mesemákos történeteket :-) Jókat röhögök, ha hallom.

Persze voltak sokan rázós helyzetekben, amikor tényleg megcsapták őket, ismerek is jónéhányat közülük. De sokan az ő történeteiket sajátként mesélik, eléggé kiszínezve (gyanítom, hogy a hazafele húspiacon megvett nyúzott birkalábat valamelyik élénk képzelőerejű majrés emberi végtagoknak látta...). Így születnek a legendák.

Fegyver meg tényleg sok embernél van, de azok általában civil ruhás nemzeti rendőrök, vagy a helyi rendőrség tagjai.

"Egyetlen egyszer voltam a Bush-Marketen, ahol vettem a bátorságot ráköszönni egy magyar őrnagyra. Mit kepzelek en, hogy tegezem, amint visszaertünk a táborba, jelenkezem nála, ki a parancsonkom... tájekoztattam, h annyi közünk egymáshoz, hogy ugyanaz az anyanyelvünk, es ott hagytam."

:-D Jó nagy .... lehetett! Utálom az ilyen nagyarcú .......ket! Ilyenek minden hadseregben, minden állománykatgóriában vannak sajnos. Kicsit mellélőtt... :-D

"Tisztelet a kivetelnek! Azert merek ide irni, mert ezt a temát mindket oldalről meg tudom közeliteni, mert volt benne reszem."

Szerencsés vagy. Éppen ezért kell normális információkkal ellátni a civil társadalmat. Sajnos a honvédség megelégszik annyival, hogy a honvedelem.hu oldalra fölpakolja a cuccokat, de sokan még azt sem tudják, hogy a honvédségnek van weboldala...

Ja-ja! Ez már nekem is megfordult a fejemben, hogy ez a kerdes már szinte a mi párbeszedünkrőll szól! Engem eppen nem zavar, de hát nem igazán vagyunk igy szabályszerűek en is tartozok egy bocsi-val a kerdes irójának.

De valahogy tetszik, hogy mindenfele 'anyázás' nelkül tudok itt valakivel egy temáról beszelni, akkor is, ha nem feltetlenül ertünk egyet.

Nem tudom mennyire aktuális még a kérdés, illetve nem olvastam a kommenteket, de megírom a tapasztalataimat.

Igen, egy csomóan lenézik, főleg ha nő az illető, mint esetemben. Azt mondják amit neked is, hogy meg akarok halni, milyen dolog az ha katonának megy az ember, meg hogy ők majd az eszükkel keresik a kenyerüket, én meg biztos izomagy leszek, meg hasonlók. Lehangoló, de vigasztal, hogy ha tényleg katona leszek, ott hasonló gondolkodásúak lesznek.

Mondtam, hogy de nekem lesz állásom, nem leszek munkakareső munkanélküli, nem lesz az hogy a diplomámat wc papírnak használom, illetve nem utolsó az sem, hogy az egyetem támogatott. Életmódom is sokkal egészségesebb lesz mint az irodakukacoké.