Ha a II. VH-t a Németek nyerik akkor ma technikailag hol tarthatna a világ?

"Sokadjára írsz butaságot. Mi az hogy semmit sem mutatott fel? Mit kellet volna felmutatnia? Véget ért a háború. Akkor a Comet is kudarc? elvégre az sem mutatott fel semmit. Sőt, a mostani, Leopard 2 német harckocsi is kudarc? Ugyanis még semmit se mutatott fel, hiszen manapság nincsenek óriási tankcsaták.

Az a baj, hogy nagyon felületesen tájékozódsz.

Az IS-szériát folyamatosan fejlesztették, semmi kudarc nem volt benne, hiába is erősködsz.

Az ilyen vicceket meg, alul motorizált? Nézd már meg adatokat, a motor és a súly arányát!

De nézzük a tényeket. Az IS-3 a háború után is szolgálatban maradt, valamint az IS-szériát folyamatosan tovább fejlesztették.

A Királytigris szolgálatban maradt valahol? Tovább fejlesztették? Felhasználták bármilyen részét? Az új harckocsik tervezésénél, felhasználtak bármit is a Királytigrisből? Az a remek 88-as ágyút, használta bárki is a háború után?

Nem!

Ha olyan jó harckocsi lett volna a Királytigris, akkor miért nem használták? Miért nem vette egy másik ország?

Érdekes, a Hertzer az szolgálatban maradt a svájciaknál.

De a Királytigris? Egyik ország sem folytatta a Királytigris féle tervezési útvonalat, és azért nem, mert rossz tervezés volt!

De ha szerinted jó volt, akkor mutasd meg melyik ország gyártott Királytigris szerű tankokat! Ha jó harckocsi lett volna, akkor folytatták volna a gyártását, és folyamatosan fejlesztette volna valamelyik ország!

Ez szintén tény! Meg tudod cáfolni? Ne azt magyarázd már folyton ,hogy márpedig de akkor is az volt a jó."

Még a használhatóbb német közepes harckocsi szériák sem maradtak sokáig hadrendben mivel viszonylag kevés működőképes típus maradt fent. Ugyanez érvényes volt a Királytigrisre is. A legtöbb ország saját fejlesztésű fegyvereket akart, ehhez azonban időre volt szükség, addig a német típusokkal is megelégedtek.

Azt is érdemes figyelembe venni hogy a győztes hatalmak a fegyver piacon is dominánsabbá válnak, ezért is érthető hogyha nem a vesztes országok fegyver rendszereire kisebb lesz a kereslet.

"De ha szerinted jó volt, akkor mutasd meg melyik ország gyártott Királytigris szerű tankokat! Ha jó harckocsi lett volna, akkor folytatták volna a gyártását, és folyamatosan fejlesztette volna valamelyik ország!"

A Királytigris első sorban védekező harcra készült ahol a mobilitás kevésbé fontos szempont.

Amúgy a Hidegháború idején megjelenő M103,Conqueror és T10-es nehéz harckocsik főként védelmi feladatkörre tervezték + növelni akarták velük a páncélos hadosztályok tűzerejét. Erős páncélzattal és nagy tűzerővel rendelkeztek de túl lassúak és megbízhatatlanok voltak egy mobil támadó hadművelet kivitelezéséhez, ergo ezek a harckocsik a királytigris koncepcióját követték.

"Számoljunk,(a Király mégdrágább) egy darab Tigris 250 ezer birodalmi márka.

Egy Párduc, 117 ezer birodalmi márka

2,1-szerese az ára, és nem ért többet a Tigris a Párducnál.

Egy Tigris árából két Párduc jöhetett volna ki, és két Párduc többet ért volna a háború egészét tekintve!"

Ebben van is némi igazság azonban a nehéz és szupernehéz harckocsi program elsősorban Hitler ötlete volt nem pedig az előrelátóbb német mérnököké.

"A nagy mellélövés az volt hogy a láncmeghajtó kerék elől volt nem hátul mint az összes tanknál ezért egy nagyon bonyolult erőátviteli rendszerrel előre kellett vinni a nyomatékot, persze ez romlott el a legtöbbször és 30-40 centivel megemelte az egész páncéltest magasságát ami plusz tonnákat jelentett."

Ez csak részben igaz. A Panzer III és IV-es magassága a hátsó lánckerék meghajtású brit és szovjet típusokéhoz volt hasonlítható. A kardántengelyes kivezérlésnek pedig valóban meg voltak a maga hátrányai mivel bonyolultabbá vált az erőátviteli rendszer, ellenben harctéri körülmények között is el lehetett végezni a váltó javítását is.

Azt is érdemes figyelembe venni hogy a páncéltest alja és a talaj között mekkora a távolság. Párducnál ez az érték 56 cm volt ha ezt levonjuk a magasságból akkor megkapjuk a felépítmény és a torony magasságát ami 241 cm, összehasonlításképp ott a T34/85-ös 232 cm-es felépítmény+torony magassága. A Tigris I-nél ez az érték 246 cm (a viszonylag magas parancsnoki kupolával együtt) míg a Tigris II-nél 260 cm. Utóbbi harckocsinál valóban nagy hátrányt és kb 5 tonna többlet tömeget jelentett az elülső lánckerekes hajtás kivezérlés, de a többi német típusnál nem ilyen szignifikáns a különbség, szóval a 30-40cm-es különbség maximum a Tigris II esetében érvényes és ott sem volt 30 cm-es a differencia.

"A nagy mellélövés az volt hogy a láncmeghajtó kerék elől volt nem hátul mint az összes tanknál"

Ez nem helytálló megfigyelés. mivel az amerikai harckocsik többségénél is elöl volt kivezérelve a hajtás. Ez alól a japán és olasz tankok sem képeztek kivételt. A hátsó lánckerekes hajtás inkább a brit és szovjet harckocsikra volt jellemző de ott sem minden típusra.

Az általad is bemutatott hátsó lánckerekes meghajtó rendszernek valóban komoly előnyei vannak akkor hogy ha a páncélos erőátviteli rendszere pl: a váltó megbízható. Így gyakorlatilag az egész erőátviteli rendszert mint egyetlen homogén egységet lehet kezelni sőt ha szükséges cserélni is:

http://www.youtube.com/watch?v=mOYkqGGq82Q

Nagyobb, méretesebb harckocsiknál pedig tényleg jelent némi tömeg csökkenést, ám ez nem mehet az ergonómia rovására pl: szovjet harckocsik.

"Dantes válasza:

[link]

Vagy ez itt...német mi? Mert eléggé amerikai...

[link]

Már 1942-ben megvolt az ötlet...eh, persze németek találták fel a lopakodót...na persze"

Pont egy olyan programot linkeltél be ami már a tesztrepülés napján fuccsba ment. Nem azért szállították át az egyesült államokba a Ho-229-est hogy növeljék a szállítóhajók üzemanyag fogyasztását!

http://www.youtube.com/watch?v=JBnBSJ9bz3A&list=LLlw3DsF_wpa..

"Az amerikai mérnökök is elő álltak a maguk sugárhajtású gépeikkel, még 45 előtt!

Az angolok szintén!

Ezek tények, és nem csak legendák!"

Az amerikai sugárhajtású projekt a II világháború alatt főként a brit szakemberek tudására támaszkodott. A legtöbb amerikaiak által használt hajtómű ekkor még brit licensz alapján készült. (ez nem csak a sugárhajtóművekre volt igaz. Az amerikai P-51 Mustang pl: a brit Merlin motor miatt táltosodott meg)

"Az IS-3 meg kudarc volt? Ugyan miért? Mert a háború végére készült el, azért kudarc? Ekkora butaságot ne mondj már!

A Királytigris, na az kudarc volt. Totális kudarc."

Az IS-3 nem minősült kudarcnak viszont a Királytigris sem, ha harctéri teljesítményéből indulunk ki.

"Az általad olyan ,,zseniálisnak" tartott német mérnökök olyan tankot terveztek, amit egy híd sem bírt el, simán elsüllyedt magától, állandóan lerobbant, rengeteget fogyasztott, és egyszerűen nem érte meg az árát.

De nézzük tovább, ott a Jagdtiger, a Strumtiger, a Maus, vagy a Dora vasúti ágyú. A ,,zseniális" német mérnökök agymenései.

Ezek ám az acélba öntött kudarcok, mind kidobott pénz volt."

Nem a német mérnökök döntöttek a fejlesztések irányáról, ellenben a német politikai elitnek, ezen belül is Hitlernek igen nagy befolyása volt e téren. A nehéz harckocsi illetve a szupernehéz harckocsi program főként a frürer szíve ügye volt. Részben ennek köszönhető hogy a Panther II helyett végül mégis a Tigris II került sorozatgyártásra.

"Repülőgépek.

Míg a többi ország úgy gondolkodott ,hogy viszonylag egyszerűen, olcsón, nagy tömegben, éppen megfelelő gép

típusokat kell gyártani, és az erőforrásokat nem bizonytalan prototípusokra pazarolták.

Mert ám ezek a csoda német prototípusok csak elpazarolt erőforrások. Gyakorlati hasznuk nem volt. Pénzt, embert, és

technológiát vontak el, a használható típusok elől!

Azt gondolod tán, hogy az amerikai mérnökök olyan hülyék voltak, hogy eszükbe se jutott ,hogy sugárhajtás, vagy

deltaszárny? Azt gondolod, erre csak a ,,zseniális" németek jöttek rá?

Hát nem!

Csak a többi nemzet nem pazarolta az időt és a pénzt, ilyen bizonytalan dolgokra.

Na, ez a realitás."

A britek és az amerikaiak is próbálták felvenni a versenyt

a németekkel ezért időt és energiát fektettek különböző sugárhajtású típusok kifejlesztésébe.

Itt van néhány konkrét példa:

-Bell P-59 Airacomet (1942)

-XP-80 (1944)

-Bell XP-83 (1945)

"Míg a többi ország úgy gondolkodott ,hogy viszonylag egyszerűen, olcsón, nagy tömegben, éppen megfelelő gép

típusokat kell gyártani, és az erőforrásokat nem bizonytalan prototípusokra pazarolták."

Nem éppen! Az amerikaiak is kísérleteztek különböző koncepciókkal és több tucatnyi prototípust fejlesztettek ki. Egy

háborúban a szemben álló felek, próbálnak technikailag is az ellenfél felé kerekedni. Fejlettebb fegyverekkel ugyanis

hatékonyabban lehet harcolni, ami akár egy háború végkimenetelét is eldöntheti.

Még néhány példa az amerikai "prototípus" programokra:

-Consolidated Vultee XP-81

-Northrop XP-79

-Bell XP-77

-Bell XP-76

-Fisher P-75 Eagle

-Hughes D-2

-Republic XP-72

-Curtiss XP-71

-Vultee XP-68 Tornado

-McDonnell XP-67

-Vultee P-66 Vanguard

-Grumman XP-50

-Curtiss XP-62

-Curtiss P-60

A Manhattan projekt sem támasztja alá a véleményed, mivel egy radikálisan új fegyver (atombomba) kifejlesztésébe az

amerikai kormány 20 billió dollárt ölt. A tények nem arról árulkodnak hogy a szövetségesek sajnálták volna az időt és

energiát az újszerű fegyverrendszerek kifejlesztésére.

"Mert többet ér a háborúban például a P-51 Mustang, hagyományos légcsavaros gép, mint egy be nem járatott,

bizonytalan, nem kiforrott sugárhajtású gép.

Az angolok sem azért a Meteor-t nyomatták, mert hülyék az angol mérnökök és nem voltak képesek sugárhajtású gépet

kitalálni, hanem mert több értelme volt a Mosquito-t előtérbe helyezni!"

Nem akarok kötekedni de az XP-80-as és a Gloster Meteor 1944-es módosulatai teljesítményben még messze elmaradtak

az Me 262-estől (az XP-80-as megbízhatóság terén is gyengébb volt). A használhatóbb F3-as Gloster Meteor sorozat

csak 1945 elején kezdtek felbukkanni, ez a változat már 790 km/h-ás sebességgel tudott repülni a korábbi változatok 670

km/h-s csúcssebességével szemben. 1944-1945-ben tehát a szövetségeseknek még nem volt potens sugárhajtású

vadászgépük (a de Havilland Vampire lett volna az egyetlen amely méltó ellenfele lehetett volna az Me 262-esnek de ez a

gép csak a II világháború után került hadra fogható állapotba.

Mindent összevetve tehát elmondható hogy a legtöbb sugárhajtású típushoz képest az Me 262-es igen is hadrafogható és kiforott sugárhajtású gép volt. Igaz hogy a Jumo 004-es hajtóművek élettartama igen rövid volt és hajlamos volt a műszaki meghibásodásokra de ez főként a német nyersanyaghiánynak volt köszönhető. Ha figyelembe vesszük hogy a "fecske" 1:100-as szövetséges légifölény mellett próbálta felvenni a harcot, a háború végén, amikor a Luftwaffe már nem rendelkezett olyan tapasztalt pilóta állománnyal ráadásul nem rendelkeztek megfelelő mennyiségű üzemanyaggal és lőszerrel sem (a bevethető repülőgépek számáról és az alkatrész utánpótlásról nem is beszélve) akkor beláthatjuk hogy a típus álltal produkált 6:1 győzelem veszteség arány igen csak figyelemre méltó.

Itt még külön kiemelném hogy a kb 100 elvesztett gépből sokat fel/le szállás közben lőttek le. A balesteket és a légiharcban elszenvedett veszteségeket is figyelembe véve a műszaki hihbákból adódó veszteségek nem minősültek súlyosabbnak mint a hagyományosabbnak mondható, légcsavaros vadászgépek hasonló okokból elszenvedett veszteségei.

"Meg ilyenek...nulla optika és rádió, honnan veszed ezeket a sületlenségeket?

Már nem 1940-et írunk, amikor az orosz harckocsik nagy része még nem volt rádióval felszerelve! A háború végére ez igencsak megváltozott!"

Valóban. Az orosz harckocsik rádió felszereltsége sokat javult 1943-ra. Azonban ezek a rádiók hatótávolság és minőség terén is messze elmaradtak a német típusokhoz képest. Az általában 2-3 km-es hatótávolságú orosz rádiók harci körülmények között jó ha 1-1,5 km-es hatótávolságot értek el. Amúgy normál kommunikációra csak a parancsnoki harckocsikba szerelt berendezések voltak alkalmasak a többi szovjet tank, többnyire csak vevő egységgel volt ellátva.

Az orosz célzó optika szintén messze elmaradt a németek által képviselt minőségi színvonaltól. Míg az orosz célzó rendszerek csak 1000m-en belül voltak hatékonyak addig a németek akár 2000m-ről is könnyedén célba találtak (persze ehhez hozzá tartozik hogy hosszú csövű 75 és 88 mm-es német lövegek már önmagukban is elég pontos és nagy átütőerővel rendelkező fegyvereknek bizonyultak).

"Ez mind szép és jó, és igaz, csak épp a tankcsaták nem 1000 meg 2000 méteren zajlottak, hanem úgy 500 méteren."

Igaz hogy a harckocsi ütközetek többségét 1000m-en belül vívták meg, de attól még egy pontosabb löveg illetve a jobb minőségű célzó optika ebben az esetben is előnyt jelent.