Az angolok nem jártak volna jobban, ha békén hagyják Hitlert?

# 40

Miért csaltak volna az amerikaiak?

Mű érdekük fűződött ahhoz, hogy ne az amerikai, hanem a brit csatahajó páncéllemezt hozzák ki a világon a legjobbnak?

Egyébként a német, olasz, japán, francia, brit, amerikai új generációs csatahajó pancellemezekből máig maradtak fenn minták, a modern anyagvizsgálatok szintén a brit pancéllemezeket hozták ki magasan a legjobbnak.

# 38

Az ördög a részletekben van.

A Bismarck elleni ütközet során az HMS Prince of Wales még nem volt teljes harcértékű, befejezett építésű csatahajó, nagyszámú hajógyári munkás dolgozott még a fedélzetén. A csatában a két négyágyús fő lövegtornya nem működött megfelelően, többször elromlottak. Így az HMS Prince of Wales még messze nem volt teljes harcértékű csatahajónak tekinthető.

Ennek ellenére súlyosan megrongálta a Bismarck-ot.

Az összecsapásban az HMS Prince of Wales közel 20 km távolságból három találatot is elért 356 mm-es 720 kg tömegű páncéltörő lövedékeivel a Bismarckon. Ezekbőll kettő jeletéktelen károkat okozott, a harmadik viszont átütötte a Bismarck 320 mm vastag övpáncélját a vízvonal alatt, ennek következtében komoly vízbetörés történt, a német csatahajó hajóteste 9°-kal megdőlt, orra 2 méterrel megsüllyedt, és ami a legfontosabb, 1000 tonna olaj az üzemanyagtartály súlyos sérülése miatt elfolyt a tengerbe. Az 1000 tonnás üzemanyagveszteség, mivel a Bismarck kapitánya eleve nem tankolta tele a hajót Norvégiában a bevetés előtt, katasztrófális következményekkel járt, a fellépő üzemanyaghiány miatt a csatahajónak nem maradt más választása, mint a lehető leggyorsabban a legközelebbi nagy, német ellenőrzés alatt álló francia hadikikőtő felé venni az irányt. Már az HMS Hood elsüllyedése után a Bismarck három 380 mm-es lövedéke találta el az HMS Prince of Walest, kettő a vízvonal alatt, de csak egy robbant fel ezek közül, végül a harmadik, a hidat érő okozott komolyabb emberveszteséget, de ez sem volt jelentős. A brit csatahajó kapitánya, mivel az "Y" jelű, négyágyús 356 mm-es lövegtornya a csapágyak beragadása miatt ideiglenesen harcképtelenné vált, így csak 6 db 356 mm-es ágyúját használhatta, 6:05-kor a harcérintkezés megszakítása mellett döntött. Ezt követően az HMS Prince of Wales még kétszer támadta meg a Bismarckot, 18:16-kor 27.7 km távolságról lőtte a német csatahajót, összesen 12 sortűzzel, majd már május 25-én 1:00-kor 18 km távolságból nyitott tüzet a Bismarckra, ekkor azonban az "A" négyágyús fő lövegtorony ragadt be, így újra csak hat 356 mm-es ágyújával tüzelhetett.

Lütjens miért nem végzett az HMS Prince of Wales-szel? Egyrészt nem tudta, hogy a vadonatúj brit csatahajó négyágyús lövegtornyainak csapágyaival technikai problémák vannak a próbaüzem elmaradása miatt. Másrészt a Bismarck és az HMS Prince of Wales kölcsönösen 3-3 találatot ért el egymáson, ami azt feltételezi, hogy tűzvezető rendszerük hasonló színvonalú volt. amennyiben Lütjens úgy dönt, megpróbálja elsüllyeszteni a brit csatahajót, rögtön az HMS Hood elpusztítása után, akkor a Bismarck 8 db 380 mm-es ágyúja állt volna szemben az HMS Prince of Wales 6 db működő 356 mm-es lövegével. Viszont a brit csatahajó jobban páncélozott, mint a Bismarck, övpáncélja max. 381 mm-es a német egység 320 mm-ével szemben, fedélzeti páncélzata 152 mm a lőszerraktár fölött, szemben a Bismarck 120 mm-ével. A képet tovább árnyalja, hogy az új típusú brit páncéllemezek a szakértők véleménye szerint a legjobb minőségűek voltak a világon, erősebbek a németekénél. Így a Bismarck és a hat működő 356 mm-es löveggel rendelkező HMS Prince of Wales harcának kimenetele egyáltalán nem biztos. Lütjens admirális nyilván azt is mérlegelte, hogy ha sikerülne elpusztítani a brit csatahajót, valószínűleg közben a Bismarck rendkívül súlyos sérüléseket szenvedne, olyan időpontban, amikor óriási brit flottaerők tartanak az ütközet helyszíne felé. Ekkor a britek következő nehéz egységeiket mozgósították a Bismarck üldözéséhez: 3 csatahajó: HMS King George V, HMS Ramillies, HMS Rodney, 2 csatacirkáló, HMS Repulse, HMS Renown, 2 nagy flotta repülőgép-hordozó: HMS Victorious, HMS Ark Royal, valamint számos cirkáló és romboló.

Egyébként a brit Home Fleet parancsnoka, Sir John Tovey tengernagy feltételezése az volt, hogy a Bismarck és a Prinz Eugen nem a Grönlandot és Izlandot elválasztó Dánia-szoroson keresztül, hanem a rövidebb úton, Izlandtól Keletre fog kihajózni az atlanti-óceáni brit hajózási útvonalak megtámadására. Ezért a brit főerők Tovey vezetésvel ott vártak rá. Sir Lancelot Holland altengernagy kisebb és gyengébb hajóraja, az HMS Hood és az HMS Prince of Wales csak a biztonság kedvéért lett kikülönítve a Dánia-szorost őrző két nehézcirkáló, az HMS Norfolk és az HMS Suffolk megerősítésére.

#42

Ezek szerint a német terv alapjai jók voltak, hiszen az útvonallal sikerült meglepniük a briteket. Mégsem volt olyan gondos, ezer részletében kidolgozott, mint a japán tervek.

Meg kellett volna várni, míg a Scharnhorst osztály valamelyik tagja csatlakozhat a 2 hajós kötelékhez. Az A-óceánon.

Több odafigyelést igényelt volna a légierővel és a tengeralattjáró-kötelékekkel való együttműködés. Ha pár búvárnaszád már előbb kifut és bizonyos pontokon lesbenáll, akkor azok szerencsével elsüllyeszthetnek egy, a német csatahajó köteléket üldöző nagy hajót, pl Ark Royal, King George V, Repulse.

#42

"Egyrészt nem tudta, hogy a vadonatúj brit csatahajó négyágyús lövegtornyainak csapágyaival technikai problémák vannak a próbaüzem elmaradása miatt."

Komolyan gondolod, hogy nem vették észre, hogy a brit csatahajó valamiért csak félerővel tüzel?

# 44

Nem félerővel, mert a 10 db 356 mm-es lövegből 6 db mindig működött.

Továbbá rendelkezésre állnak Burkhard von Müllenheim-Rechberg, a Bismarck egyik fő tüzértisztjének (a legmagasabb rangú német túlélőnek) az emlékiratai, melyek alapján sem Lütjens admirális, sem Lindemann kapitány nem vették észre az HMS Prince of Wales tüzérsége műszaki problémáit.

# 43

A valoban gondos, apró részletekig kidolgozott japán haditervek sokszor borzalmas hibákat tartalmaztak. Mint a Midway elleni támadás terve, amelynél a japánok teljesen szétforgacsolták erőket, holott a hadviselés aranyszabálya, hogy az erőket mindig koncentrálni kell.

Az erők teljes szétfirgácsolása volt Midwaynél a japán vereség legfőbb

oka.

Leyténél majdnem bejött "az erők szétforgácsolása", mivel a híresneves, agyonreklámozott Halsey admirális (USA) bizon ybekapta a csalit és papot-csapot otthagyva nyargalt a japán csalikötelék után. Nekem úgy tűnik, a midway-i terv se volt rossz, csak egyesek eltolták a végrehajtást meg az amerikaiaknak sok mindenben mázlijuk volt. Utólag okoskodva a Junyo és Hiyo hordozókat az Aleut-szk. térsége helyett Nagumo kötelékében kellett volna alkalmazni, északon pedig a 2 sziget (Attu, kiska) megszállásához elég lett volna 2-3 kis kísérő hordozó, 20 csomós végsebességgel.

Meg a radar. Miért nem volt ott legalább N. egyik hordozóján? Addigra a japánok már ismerték a működési elvet, voltak adataik, sőt készülékeik (a németektől). Túl elbizakodottak voltak az urak, Nagumo pedig gyengén szerepelt.

# 47

A lytei csatában a japán haditengerészet főerőit gyakorlatilag szétverték az amerikaiak, a japán flotta ezután megszűnt harcképes kötelékként létezni.

Halsey azért kapta be a japán csalit, mert addigra a japánok már iszonyatos veszteségeket szenvedtek. A japán főerő végül nevetségesen gyenge teljesítményt nyújtott az amerikai kísérő hordozók és rombolóik ellen.

HAJÓVESZTESÉGEK LYTÉNÉL:

USA:

1 db könnyű repülőgép-hordozó

2 db kísérő repülőgép-hordozó

2 db romboló

2 db kísérő romboló

JAPÁN:

3 db csatahajó (Muszasi, Fuszó, Jamasiró)

1 db flotta repülőgép-hordozó

3 db könnyű repülőgép-hordozó

6 db nehézcirkáló (Atagó, Maya, Mogami, Szuzuja, Csikuma, Csókai)

4 db könnyűcirkáló

11 db romboló

ÖSSZEGEZVE: Lyte a japánok legsúlyosabb haditengerészeti veresége volt.

# 47

IDÉZLEK: "Meg a radar. Miért nem volt ott legalább N. egyik hordozóján? Addigra a japánok már ismerték a működési elvet, voltak adataik, sőt készülékeik (a németektől). Túl elbizakodottak voltak az urak, Nagumo pedig gyengén szerepelt."

Ez így megint nem igaz.

A németek csak Würzburg típusú radart adtak át a japánoknak, a Würzburg csak szárazföldön telepíthető, hadihajókra nem.

Japánnak egészen 1943 legvégéig nem voltak hajóra telepíthető radarjai, de a japán radarok végig messze alulmúlták az amerikai és brit radarok teljesítményét.

Egyébként a német haditengerészeti radarok is gyengébbek voltak a briteknél, amit a Scharnhorst csatahajó elsüllyesztése bizonyít 1943 karácsonyán. A brit HMS Duke of York csatahajó úgy lőtte szét radarvezérlésű főtüzérségével, hogy a német csatahajó nem tudott hatékonyan válaszolni saját lövegeivel.

Legalább 2 tévedést látok. A Scharnhorst létfontosságú, előrenéző radarja nem működött a cirkálókkal korában vívott tűtpárbajban bekapott (egyik) találat miatt.

A japán nehéz egységek közül közvetlenül Midway előtt először az Ise kapott légtérfigyelő radart, amely egy nagyobb repülőköteléket már 100 km körüli távolságból is észlelni tudott. Ezzel az erővel az Akagira vagy a Hiryu-ra is kerülhetett volna.