Az angolok nem jártak volna jobban, ha békén hagyják Hitlert?

" A német és az olasz haditengerészetet nem a brit légierő repülőgépei, hanem a brit haditengerészet hadihajói győzték le, hagyományos, hajóágyúkkal és torpedókkal vívott hajócsatákban. "

Mind Tarantónál, mind a Matapan-foknál, mind a Bismarck esetében kulcsszerepet játszottak a repülőgépek. Persze volt egy sor más fontos összecsapás is, így a Scharnhorst, vagy egyes olasz cirkálók elsüllyesztése, de a repülőgépek szerepét hiba lenne lefitymálni. Málta is elsősorban, mint légitámaszpont volt a legveszélyesebb a német-olasz konvojokra. Ezáltal a Tengelyhatalmak egész észak-afrikai hadjáratára.

# 32

A brit Swordfishek szerepe annyi volt, hogy kisebb sérüléseket okozva lelassították a Bismarck-ot és az olasz köteléket a Matapan-foknál.

Ellenben mind a Bismarck csatahajót, mind a Zara, a Pola és a Fiume olasz nehézcirkálókat a brit csatahajók ágyūtüze változtatta lángoló ronccsá.

34: A Bismarck és testvére csatahajóval biztosított angol-amerikai konvoj esetén sem jött volna zavarva. A nagyhatalmi haditengerészeti lét minden ilyen flottában indokolta az új építésű (harmincas években tervezett) csatahajók meglétét.

Amerikai Egyesült Államok: North Carolina osztály, majd továbbfejlesztései

Harmadik Birodalom: Bismarck osztály

Franciaország: Richelieu osztály

Olaszország: Impero osztály

Nagy-Britannia: KG V osztály

Szovjetunió: Szovjetszkij Szojuz osztály (a német támadás miatt egy hajója sem állhatott hadrendbe)

Utólag könnyű okoskodni, de mindennek oka van. Csak esetleg a széleskörű közvélemény előtt ez az ok nem ismeretes. Például oka van annak is, hogy nem épült több zsebcsatahajó. (Hiába kifogásolta ezt az egyik ismert hazai szerző.)

# 35

A brit King George V osztály tűzerőben és páncélzat terén is egyértelműen felülmúlta a Bismarck osztályt.

Ezen brit csatahajóknak nem csak vastagabb, de jobb minőségű (erre nézve az amerikai haditengerészet végzett a II. világháború után anyagvizsgálatokat és próbalövészeteket) és sokkal jobb felépítésű páncélzata volt.

A Bismarck osztály páncélzatát az I. világháború harcászati elveinek megfelelően közelharcra tervezték, a vízvonal magasságában beépített, lehajló peremű "teknősbéka" páncélfedélzettel. Csakhogy a II. világháborúban a csatahajók már távolsági harcot vívtak, erre pedig az összes új építésű, modern csatahajó közül a Bismarck páncélzata volt a legkevésbé alkalmas.

Ezt a Prince of Wales kétszer is bizonyította. Egyszer amikor jól megtépázva alig tudott elmenekülni a Bismarck elől. Lütjens papa bizony hibázott.

Másodszor amikor a G3M és G4M repülőgépek megismertették a japán légitorpedókkal. Máltával kapcsolatosan megjegyzem, hogy onnan a konvojok ellen Beaufort és Beaufighter gépeket is alkalmaztak-nagy sikerrel. Így a med. térségben nemcsak a Swordfish gépek vitték a torpedókat szöv. oldalról. Tarantó viszont csakis a Kardhal sztorijához tartozik.

A Bismarck esete is, de ott mákjuk volt.

# 29

Németország egy az egy ellen, egy egyfrontos háborúban, nyugati segítség nélkül nagyobb erőt képviselt volna, mint a Szovjetunió.