Milyen előnyei voltak, illetve milyen előnyei lennének most, ha visszavezetnék a sorkatonaságot?

Nem fejeztünk be semmit, mert nem is vitáztunk, én biztosan nem. De te meg azt próbáld kicsit megérteni, hogy az élet nem csak arról szól, hogy kizárólag a kötelességeinknek éljünk (ez ilyen parancs-értettem felfogású merev szögletes ember számára sem felfoghatatlan), vagy mit zavar az téged hogy én élek a szabadságommal és eldönthetem, hogy megyek-e katonáskodni vagy sem? Te nem dönthettél róla, én igen, minthogy tőlem teljesen távol áll ez az élettől teljesen idegen, rugalmatlan egyenruhás szemlélet. És most emiatt hogy nem szereltem fel én kevesebbet érek? Vagy hiányzik valami az eddigi életemből? Köszönöm, így is teljes.

Te tudsz különbséget tenni aközött, hogy vannak katonaviselt kollégáid meg olyanok akik nem voltak azok, és szerinted a volt katonák mindig precízebbek, kötelességtudóbbak?

"ez ilyen parancs-értettem felfogású merev szögletes ember számára sem felfoghatatlan"

Nagyon félreismersz, ha annak tartassz.

"mit zavar az téged hogy én élek a szabadságommal és eldönthetem, hogy megyek-e katonáskodni vagy sem?"

Abszolute nem zavar. Ha lenne sorkatonaság, úgysem azon múlna, hogy te mit döntessz, ezt magyaráztam eddig, láthatólag sikertelenül.

"És most emiatt hogy nem szereltem fel én kevesebbet érek?"

Előttem abszolute nem.

"Te tudsz különbséget tenni aközött, hogy vannak katonaviselt kollégáid meg olyanok akik nem voltak"

Olyan szakmában dolgozom (szoftverfejlesztés), ahol nincsenek már katonaviselt kollégáim, ezért nem is foglalkozom ezzel a kérdéssel (sem). (Akkor sem foglalkoztam, amikor még voltak.)

Jó, csak te szoktál arról írni, hogy a parancs az valami megfellebbezhetetlen dolog, ha kiadják az meg van mondva, nem lehet eltérni. Pedig lehet, sőt kell is figyelmeztetni a parancsot kiadót, ha úgy észlelné valaki, hogy azzal bűncselekményt valósítana meg, ha mégis fenntartja, akkor nincs mese, végre kell hajtani. De attól még nem szentírás.

Jó, akkor csak kérdezem, hogy szerinted a katonaviselt ember az precízebb, kötelességtudóbb, mint aki nem volt az? Másik fórumon másvalakivel volt erről vitám, az illető kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig aki sorkatona volt, az ott valamiféle rendet és fegyelmet igenis tanult, mert anélkül "megdöglött" volna. Aztán hogy onnan kikerülve milyen ember lett belőle, az már mindegy, de ott bent akkor is elvárták a rendet és a fegyelmet. Én ezt nem hittem és azóta sem hiszem el, minthogy a legtöbb helyen alibizés meg levélsöprés meg szívatás volt és érdemi kiképzés meg nem, tehát meg sem követelhették a fegyelmet. A hatalom és az erő fitogtatása amit a tisztek meg a sörmesterek műveltek az nálam nem egyenlő a renddel és a fegyelemmel. Ezért nem hiszem el, hogy a laktanyában ez a két fogalom bárkire is ráragadt volna.

Nem voltam, csak hallottam mindenféle sztorit. Kivétel nélkül negatív élményeket társítottak hozzá, akikkel én beszéltem, mind úgy gondolták, hogy semmi értelme nem volt és nem bánta senki sem, hogy megszüntették, meg hogy a gyerekeiknek sem kell átélni azokat a borzalmakat. Te kivételes helyen szolgáltál, sajnos sem olyan volt az átlag amit te átéltél Debrecenben.

Számomra pedig nem ismeretes olyan élethelyzet, hogy engem egy egyenruhás valaki bármikor is ugráltasson.

"továbbra is le fogom írni a véleményem a témáról."

Én is ezt csináltam. Rámutattam, hogy az egyén szempontjából ugyan lehetett előnye is a sorkatonaságnak, de a fő előny az állam részére volt, az akkori helyzetben kellett egy mozgósítható állomány háború esetére elsősorban a bent lévő sorálomány képében, másodsorban pedig azokból, akik már voltak katonák. Téphetjük a szánkat napestig, hogy ez időpocséklás volt annak, akit berántottak 24 vagy 18 hónapra, az akkori viszonyok között ez nem érdekelt senkit, mivel alkotmányos kötelezettség volt. Én se mentem volna, ha nem lett volna muszáj. Mondtam, meg is lehetett tagadni a sorkatonai szolgálatot, de kevés emberben volt meg a kurázsi ahhoz, hogy inkább 5 évet sitten üljön, vagy 5 év földalatti munkát vállaljon egy szénbányában. Ha meg már úgyis be kellett vonulni, az okos megpróbálta "túlélni". Megfigyeléseim szerint, akinek nagyon rossz élményei voltak, az az élet civil területén is nehezen alkalmazkodott. Ajánlom mindenki figyelmébe a Magyar katonai szlengszótár című, online is elérhető könyvet, abban annyi, a laktanyákban gyűjtött "hülyeség" található, hogy akik ezeket kitalálták, azoknak nem biztos, hogy utólag meggondolva az életük legnehezebb szakasza volt a katonaság. (Én ezekből kimaradtam, mert nem szokványos honvéd voltam, hanem tartalékos tiszti hallgató.)