Az USA hadseregével szemben lenne bárkinek esélye ma a világon? Olvastam mennyit költenek fegyverkezésre és hadászatra. Nem tudom elképzelni, hogy egy az egyben bárki legyőzhetné őket.

# 26 # 27

Nézzük:

DÉL-KOREA: Dél-Korea az USA szövetségese, a kommunista Észak-Korea viszont Kína stratégiai partnere. Dél-Koreában komoly amerikai haderő állomásozik, háború esetén a dél-koreai hadsereg amerikai főparancsnokság alá kerülne. A dél-koreai haderő 1950 (a koreai háború kezdete) óta amerikai mintára épül fel, szervesen integrálva van az USA haderejével való együttműködésre. Az egész dél-koreai politikai berendezkedés és politikai rendszer tradicionálisan USA-barát. A dél-koreai társadalom antikommunizmusra, így közvetve Kína-ellenességre van kondicionálva 73 éve folyamatosan. Tehát Dél-Koreát a legalapvetőbb nemzeti, biztonsági és stratégiai érdekei fűzik az Egyesült Államokhoz. Dél-Korea nyugati típusú liberális demokrácia, mindkét nagy párt maximálisan és tradicionálisan Amerika-barát. Dél-Korea nem felejti el, hogy Korea felosztása a koreai háborúba (1950-1953) történő kínai katonai beavatkozás (1 450 000 kínai „önkéntes” bevetése) eredménye, Kína nélkül az USA elfoglalta volna egész Koreát és nincs kettészakítva a nemzet, tehát komoly történelmi sérelmek és gyűlölet él Kína iránt a dél-koreai társadalomban. Maga az észak-koreai kommunista rendszer is régen összeomlott volna, ha Kína nem tartaná lélegeztetőgépen, ezt sem felejtik el Dél-Koreában, ezért látnak Dél-Koreában stratégiai ellenséget Kínában.

AUSZTRÁLIA: Ausztrália 1951 óta az USA formális szövetségese (ANZUS). Ausztráliát megint csak a legalapvetőbb nemzeti, biztonsági és stratégiai érdekei fűzik az Egyesült Államokhoz. Ugyanis Kína kőkeményen behatolt Ausztrália hatalmi és érdekszférájába, a dél-csendes-óceáni térdégbe, amelyet eddig megkérdőjelezhetetlenül Ausztrália dominált az elmúlt évtizedekben. Kína támaszpontot-szerződést kötött a Salamon-szigetekkel, így a Kína haderő meg fog jelenni Ausztrália konyhakertjében. Kína ezzel a lépésével egyszerűen alárendelt helyzetbe akarja nyomni Ausztráliár a saját, eddigi ausztrál érdekszféráján belül. Tehát messze nem igaz, hogy Kína „békés óriás”, hiszen éppen arra készül, hogy kivetítse katonai erejét Ausztrália közvetlen szomszédságába és lenullázza az ausztrál hatalmi befolyást a dél-csendes-óceáni térségben, amelyet eddig éppen Ausztrália dominált. Ausztrália angolszász kultúrájú, tipikusan nyugati ország, liberális demokrácia, ezért számára a kínai, alapvetően keményen diktatórikus, despotikus politikai berendezkedés egyáltalán nem vonzó, sőt taszító, mind az ausztrál elitek, mind az ausztrál nép számára. Ausztrália kormányai az utóbbi években kőkeményen konfrontálódtak Kínával, az ausztrál politikai elit egyértelműen Kínát azonosítja az ország egyetlen valódi ellenfeleként. Az utolsó Kína-barát, vezető ausztrál politikus Paul Keating volt (munkáspárti miniszterelnök 1991-1996) között, de ő és az irányzata azóta teljesen marginalizálódott. Ausztrália szoros katonai-politikai szövetséget kötött a közelmúltban az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával (AUKUS), még szorosabbra fűzve az eddig is meglevő szövetséget. Az ausztrál kormányok keményen letörték a kínai befolyásolási kísérleteket, megszakítottak számos kulturális, tudományos, oktatási és alapítványi együttműködést Kínával, diplomatákat utasítottak ki. Ausztrália közös brit-ausztrál atomtengeralattjáró programba kezdett (Aukus-osztály), Ausztrália megrendelte a brit Type 26 fregattot (valójában romboló 10 000 tonna körüli vízkiszorítással).

FÜLÖP-SZIGETEK: Kína nem csak Tajvannal „arcoskodik”, hanem a Fülöp-szigetekkel is, Kína behatolt a Fülöp-szigetek felségvizeire, nyílt területi követelései vannak a Fülöp-szigetekkel szemben, sőt Kína zátonyokból tervez mesterséges szigeteket, azokon pedig katonai támaszpontokat a nemzetközi jog alapján a Fülöp-szigetek felségvizein. A Fülöp-szigetek nemzetközi bírósághoz fordult, amely megállapította, hogy Kína megsértette a Fülöp-szigetek szuverenitását, a vitatott terület pedig a nemzetközi jog alapján a Fülöp-szigetek felségvize. Kína kijelentette, hogy Kína egy nagy ország, a Fülöp-szigetek egy kis ország, Kína nem ismer el maga fölött semmiféle nemzetközi bíróságot, a vitatott terület pedig a Kínai népköztársaság része. A vitatott tengeri területen nagy mennyiségű, valószínűleg több százmilliárd dollár értékű kőolaj és földgáz található, ezért tart rá igényt Kína, magyarán ezért akarja erővel elvenni a Fülöp-szigetektől. Így nem látok rá racionális okot, hogy a Fülöp-szigetek miért is választaná szövetségesül a tőle tengeri területeket és százmilliárd dolláros értékű ásványkincseket elrabolni akaró Kínát az USA helyett. A Fülöp-szigetek nemrég beleegyezett, hogy újra amerikai katonai támaszpont létesüljön az országban. A Fülöp-szigetek 1898-1946 között amerikai gyarmat volt (1941-1944 japán megszállás alatt), nem a Fülöp-szigetek háborúzott az amerikaiakkal, hanem 1899-1913 között zajlott a véres moro-felkelés, a fülöp-szigeteki muszlim kisebbség lázadása az amerikai uralom ellen (a fülöp-szigeteki lakosság 86%-a egyébként katolikus).

VIETNAM: érdekes, de Vietnam is az Egyesült Államokhoz közeledik már hosszabb ideje, a vietnami háború ellenére. Ugyanis Vietnam történelmi és tradicionális ellensége éppen Kína. Ahogy a kommunisták 1975-ben megnyerték a vietnami háborút és egyesítették Vietnamot, rögtön egy komolyabb népirtást rendeztek a vietnami kínai kisebbség soraiban. Annyira elfajultak a dolgok, hogy Vietnam megszállta Kína csatlósállamát, Kambodzsát, eltakarítva a Kína-barát Pol Pot-ot a hatalomból, erre Kína 1979-ban megtámadta Vietnamot, de a kínai-vietnami háborúban a kínai hadsereg elég csúfos és megalázó vereséget szenvedett. Kína szintén területi követeléseket támaszt a vietnami tengeri felségvizeken, így Peking keményen mérgezi a két ország közötti viszonyt.

Megfeledkezel arról, hogy Kína teljesen nyíltan kimondta, a fenti országok eleve nem lehetnek egyenrangú partnerei a "középső birodalomnak", ezek csak az alárendelt csatlós szerepére vállalkozhatnak, de még komoly áldozatokat is kell hozniuk ezért, hiszen a vazallusnak a hódolat mellett "ajándékot" is kell adnia Kínának a kínai történelmi tradíciók szerint. A Fülöp-szigetek és Vietnam ezért kellene hogy a kínai felfogás szerint átengedje Kínának a felségvizeit és az ott rejlő ásványkincseket. Ausztrália pedig a saját, eddigi hatalmi szféráját legyen szíves átadni Pekingnek.

Kína cserébe kínál komoly gazdasági előnyöket, de mellé olyan fokú kiszolgáltatottságot és alárendeltséget vár el, amit az USA nem.

Ezért nem vonzó a kínai ajánlat.

Arról is megfeledkezel, hogy Kína nagyon nem úgy tekint az ázsiai-csendes-óceáni térségre, mint mondjuk Magyarországra.

Vietnam például, amely a történelem során többször volt részben, vagy egészben közvetlen, vagy közvetett (vazallusi) kínai uralom alatt, a kínai felfogás szerint nem lehet önálló, független állam, hiszen történelmileg Kína közvetlen hatalmi övezetébe tartozik. Kína számára olyan Vietnam, mint a putyini Oroszországnak Ukrajna. Ettől a hozzáállástól a vietnami vezetés viszont azonnal Washingtonhoz fordul.

[link]

És ezt nem kínai meg orosz propaganda-oldalak írják, hanem egy amerikai elemző intézet.

Hiába a sok óriási szupermodern hajó meg kütyü, ha egy hét alatt kifogynak a lőszerekből.

Márpedig a szimulációk szerint épp ez lenne a helyzet, és ezért egy háborút elveszítenének Kína ellen Taiwan körül.

És pont arról beszél, amiről én is:

Az USA ipari kapacitásai ma kevesek egy elhúzódó tömegháborúhoz.

Mert az USA már jó régóta villámháborúkra rendezkedett be - Odamegyek valami kis-közepes, elmaradott iparú országba, pár hét alatt porig bombázom, a kormányt megdöntöm, és utána alacsony intenzitáson folyik tovább a háború, ami nem igényel se nagy lőszergyártási, se egyéb más ipari kapacitást.

De egy Kínával ezt nem tudják megcsinálni.

Hiába, hogy Kína hajói gyengébbek, hiába, hogy nincsenek olyan precíz fegyvereik, de az utánpótlási potenciáljuk kvázi végtelen az óriási ipari kapacitás miatt.

Ez az, ami miatt az első és második világháborút meg tudta nyerni az USA, és nem a szupermodern haditechnológia miatt.

Sőt, akkor épp fordítva volt a felállás, a német hadsereg volt az, ami technológiailag sokkal fejlettebb volt, de a hosszú távú, felőrlő tömegháborúban elbuktak.

"Márpedig a szimulációk szerint épp ez lenne a helyzet, és ezért egy háborút elveszítenének Kína ellen Taiwan körül."

"Mert az USA már jó régóta villámháborúkra rendezkedett be - Odamegyek valami kis-közepes, elmaradott iparú országba, pár hét alatt porig bombázom, a kormányt megdöntöm, és utána alacsony intenzitáson folyik tovább a háború"

Miért, őszintén, szerinted egy Tajvanért vívott háború mi lenne?

Ha az USA közvetlenül beavatkozna, akkor odavinné a flottáit, a kínai haditengerészet érdemi részét pár napon vagy héten belül elintézné, ezzel ellehetetlenítve a partraszállásí kísérletet, aztán utána már csak a sajátjánál jóval elavultabb kínai légierő gépeit kergetnék a vadászaik Tajvan körül, meg a tajvani légvédelem vívna velük párbajt és ennyi.

Szerintem senkinek még csak az álmaiban sem merülne fel az, hogy egy elhúzódó totális háborút okozna ez.

# 32

IDÉZLEK: „Sőt, akkor épp fordítva volt a felállás, a német hadsereg volt az, ami technológiailag sokkal fejlettebb volt, de a hosszú távú, felőrlő tömegháborúban elbuktak.”

Na, ez egy nagy mítosz, a német hadsereg nemhogy a fejlettebb volt, hanem reménytelenül elavult, már a II. világháború szintjén is. A kezdeti német sikerek a német hadvezetés és tisztikar kiválóságának és a villámháborús összfegyvernemi taktikának köszönhetők.

Egy hadsereg fejlettségét mindig összességében, mindig rendszerben nézzük, nem pedig kiemelve 1-2 modern, egyedi fegyvert. Általánosságban nagyon nem a Me 262-es sugárhajtású vadászrepülőgép, a Tiger I, Tiger II, vagy Panther tank jellemezte a német haderőt. Összességében a német repülőgépek gyengébbek voltak, mint a szövetségesek típusai, a német páncélosok elsöprő többségben olyan típusokból (Panzer IV, Panzer III, Stug III) álltak, amelyek nem voltak jobbak a szövetséges T-34, Sherman, vagy Churchill stb. típusoknál.

Ugyanis a német szárazföldi hadsereg (Heer) csak 20%-ban volt motorizálva a II. világháborúban, 80%-ban lovasszekerekkel oldotta meg a harctéri mobilitását. ezért is nevezik egyes hadtörténészek az 1 000 000 lovasszekér hadseregének. Ellenbe az amerikai és a brit hadseregek már 100%-ban gépesítve voltak az európai hadszíntéren.

A német hadsereg a keleti és a nyugati fronton is több millió katonát veszített az alulmotorizáltság, azaz a harctéri mobilitás gyengesége miatt, a német gyaloghadosztályok lovasszekéren és gyalog egyszerűen nem tudtak elég gyorsan kimenekülni a szovjet és brit-amerikai gépesített egységekkel képzett harapófogókból.

A német hadsereg már 1940-ben is krónikusan alulmotorizált volt, még a francia hadsereghez képest is.

ÉLŐERŐ ÉS KATONAI GÉPJÁRMŰVEK 1940:

Németország:

Élőerő: 5 480 000 fő

Katonai gépjármű: 120 000 db

Franciaország:

Élőerő: 5 000 000 fő

Katonai gépjármű: 300 000 db

1940-ben a francia hadsereg nehézfegyverzetben, páncélosokban, tüzérségben, de motorizációban is sokkal erősebb volt, mint a német. A németek a villámháborús taktikájuk miatt győztek, a francia vereség oka pedig az elavult, I. világháborús lövészárok-harcászat miatt következett be. 1940-ben a francia Char B1 nehéztankoknak és az S35 Somua közepes tankoknak nem volt ellenfele a német páncélosok között, a német harckocsiállomány amellett, hogy jóval kisebb volt (2445 db), mint a francia (4071 db), több, mint felerészben gyenge könnyűharckocsikból, mint Panzer I, Panzer II, Panzer 35(t) és Panzer 38(t) állt.

VILÁGHÁBORÚS KATONAI GÉPJÁRMŰGYÁRTÁS (teherautó, vontató, terepjáró):

USA: 2 382 000 db

Brit Birodalom: 1 475 000 db

Németország: 159 000 db

Már a napóleoni háborúk óta felismert alaptörvénye volt a hadviselésnek, hogy a harctéri mobilitás az egyik legfontosabb tényező. A II. világháborús német hadsereg pont ebben volt a leggyengébb a szövetségesekhez képest.

# 32

Az I. világháború előtt minden komoly brit stratégiai elemző azt írta, számtalan tanulmányban, hogy Nagy-Britannia elveszítette a flottaépítési versenyt a németekkel szemben. Valóságos pánik tört ki a brit lakosság körében.

Utólag kiderült, ez nagyrészt szándékos, tudatos propaganda és politikai hisztériakeltés volt, hogy megszerezzék a közvélemény támogatását a haditengerészeti költségvetés növeléséhez.

A valóságban 1914 nyarán ez volt a helyzet:

Brit- német flotta erőarányok:

1,8:1

Épülő új, 15 hüvelykes ágyúkkal felszerelt szuper dreadnought csatahajók:

Brit: 10 db (mind a 10 db elkészült)

Német: 4 db (végül csak 2 db készült el)

Haditengerészeti költségvetés:

Brit-német arány: 2 : 1

Hajógyártási ipari kapacitás globális részesedése:

Brit: 51,5%

Német: 11,2%

# 32

Csakhogy modern haditechnikát már nem lehet úgy gyártani, mint a II. világháborúban az USA, hogy átállítom az autógyárakat repülőgép és harckocsi gyártásra.

A kínai autógyárat nem lehet például hajó elleni robotrepülőgép-gyártásra átállítani, mert az autó és a robotrepülőgép között óriási technológiai szakadék van.

A modern haditechnikához végtelenül specializált hadiüzemek kellenek.

Az amerikai hadiipar évente jelenleg sokkal több fegyverzetet gyárt, mint a kínai, vagyis az amerikai hadiipar sokkal termelékenyebb, mint a kínai.

5. GENERÁCIÓS VADÁSZREPÜLŐGÉPEK EDDIGI GYÁRTÁSI MENNYISÉGE:

USA: 1087 DB

Kína: 250 db

ÉPÜLŐ ÚJ HADIHAJÓ TONNATARTALOMRA:

USA: 380 300 tonna

Kína: 129 500 tonna

FEGYVERZET:

HADRENDBEN ÁLLÓ HARCI REPÜLŐGÉPEK (vadászrepülő, vadászbombázó, csatarepülő és bombázó):

USA: 3252 db (+4332 db lekonzervált háborús tartalék)

USA összesen: 7584 db

Kína: 2604 db (Kínának nincs modern tartalék állománya)

MODERN TANK:

USA: 5500 db

Kína: 1200 db

Jelenleg Kína hadiipari termelése kb. 30%-a az USA hadiipari termelésének.

Ott tévedsz, hogy nem veszed figyelembe, hogy modern haditechnikát már nem lehet csak speciális hadiüzemekben gyártani, az Egyesült Államok ilyen speciális, szakosodott hadiüzemei termelésben jelenleg legalább 3 : 1 arányban felülmúlják Kínát.

Például mind az I., mind a II. világháború idején jóval nagyobb volt a német ipari potenciál, mint a brit, ez azonban nem jelent meg a tényleges haditermelésben. Például a II. világháborúban a brit hadiipar a páncélosok kivételével minden fontosabb fegyverzetből sokkal többet termelt, mint a német, a britek sokkal több repülőgépet, ágyút, katonai gépjárművet gyártottak, mint a németek.

Kína gazdasága nyersanyag és energiahordozó-függő, ezeket döntően a világtengereken keresztül szállítják Kínába, csakhogy ezeket a világtengereket globálisan az US Navy ellenőrzi, azaz pillanatok alatt elvághatja Kína létfontosságú nyersanyag és energiahordozó importjának 60-70%-át.

Másrészt, tegyük fel, igaz, hogy az USA egy Kína elleni nagyszabású háborúban rövid idő alatt kifogyna bizonyos, precíziós fegyverekből.

Miért feltételezzük, hogy Kína, amelynek a speciális hadiipari gyártókapacitása jelenleg durván 30%-a az amerikainak, nem járna hasonló cipőben?

Oké, értjük, hiába ír bármit komoly amerikai elemzőintézetek, egy kürasszír nevű fotelszakértő a gyakorin sokkal jobba tudja náluk :DD

Csak tudnám, hogy miért nem téged és miért ezeket az elemzőintézeket foglalkoztatja az USA kormánya, ha te ennyivel pengébb vagy :DD

"Oké, értjük, hiába ír bármit komoly amerikai elemzőintézetek, egy kürasszír nevű fotelszakértő a gyakorin sokkal jobba tudja náluk :DD"

Te hát te mint fotelszakértő találtál EGY elemzőintézetet, ami nem tudjuk, hogy milyen indíttatásból írt valamit.

De te mint speciális fotelszakértő EGY kutatás elemzése miatt sutba dobod a tényeket. Még egyszer: EGY kutatás eredményét állítod szembe kismillió másikkal. Ha hozok neked EGY kutatást ami szerint a föld lapos, akkor onnantól lapos lesz?

# 37

Fegyverkezési és fegyverzet adatokkal bizonyítottam, hogy az USA jelenlegi haditermelése és fegyverzete többszöröse Kínáénak.

A kínai hadiipar jelenleg az amerikai jó 30%-a.

Komoly amerikai elemzőintézetek írták:

Az USA csak 38 db HIMARS önjáró rakéta-sorozatvetőt és 14 db M1 Abrams tankot tud adni Ukrajnának, mert hát sajnos kevés van.

A VALÓSÁG:

5500 db M1Abrams

1500 db M142 HIMARS és M270 MLRS önjáró rakéta-sorozatvetője van az Egyesült Államoknak.