A Szovjetunió idővel egyedül is megnyerte volna a háborút a nácik ellen ?

# 40

Irán egy kifejezetten szegény ország

Irán gazdasági ereje Magyarországénak is csak négyszerese.

Lengyelország nagyobb gazdasági hatalom, mint Irán.

Iránnak egyszerűen nincsenek meg az anyagi erőforrásai korszerű rakétatechnika kifejlesztésére.

Csak egy mítosz a németek katonai fölénye. Bárhol utánanézel, nagyon komoly technikai és létszám hátrányban harcoltak. Igazából a kérdés az lenne, hogyan voltak képesek szűk 4 évig harcolni a szovjetek ellen.

A moszkvai csata után a tábornokok már látták, hogy egyáltalán nem bírnak velük, sztálingrád után pedig mindenki tisztában volt vele, hogy a vereség csak idő kérdése.

Egy dologban voltak jók a németek: felkészültebbek voltak 41-ben a szovjeteknél.

"A bliczkrig taktikara volt kialakítva a német hadsereg és sokal jobban voltak vezetve jobb volt a központosítás jobbak a tábornokok"

Ás mit értek el vele?

Működött is a taktika, elfoglalták a Balti országokat, Ukrajnát, de még nyomulni kellett volna több ezer kilométert.

Valahol ott lett elhibázva az egész taktika, hogy nem gondolték végig, milyen távolságokat területeket kellene ellenőrzés alatt tartani, olyan terülteken megoldani a logisztikát, utánpótlás szállítást, ahol nincsenek utak, a hátországból meg tízmilliós létszámban tudnak mozgósítani embereket

"A bliczkrig taktikara volt kialakítva a német hadsereg és sokal jobban voltak vezetve jobb volt a központosítás jobbak a tábornokok"

Ez egyáltalán nem igaz. A Blitzkrieg egy propagandakifejezés, nem pedig hadászati doktrína. A németek sosem használták ezt a szót, helyette a "Bewegungskrieg" kifejezést használták, aminek a magyar megfelelője a manőverháború. Ez egyáltalán nem volt újdonság. A németek innovációja elsősorban az volt, hogy a páncélos egységek szinte kizárólag önálló egységek voltak, míg (főleg a nyugati hadseregeknél) ezek a gyalogságba voltak integrálva. A német csapatok gyors előretörése a háború első másfél évében nem tervszerű volt, hanem a német doktrína sikerességének a mellékhatása. Lengyelországban és Franciaországban is meglepődtek a németek, hogy milyen ütemben törtek előre, és majdnem meg is szívták, csak az mentette meg őket, hogy a lengyel és a francia doktrína nagyon idejétmúlt és rugalmatlan volt, így nem tudták kihasználni a németek hadműveleti hiányosságait (névlegesen azt, hogy óriási teret hagytak a páncélosok maguk mögött, ami teljesen fedezetlen volt, és gyakran a hadtápvonalak nagyban eltértek a tervezettektől, már ha voltak egyáltalán...).

Továbbá azzal is vitáznék, hogy a németeknek tehetségesebb tábornokaik lettek volna, mint a szovjeteknek. A németek kihasználták a doktrínai előnyüket a háború elején, utána viszont von Rundstedt, Guderian, Rommel, és a többi "rocksztár tábornok" kudarcot kudarcra halmozott Észak-Afrikában, a keleti fronton, és később a nyugati fronton is. Szvsz a sztárságuk nagyrészt a háború utáni nyugati propaganda eredménye, aminek több oka is volt: a németek ellenségből szövetségesek lettek, és gyorsan találni kellett pár hőst, akikre lehetett egy mítoszt felhúzni. Rommelből is nagyon gyorsan egy politikától független, ártatlan harcászati géniuszt csináltak, pedig a valóságban hithű náci volt, aki zsidók százainak haláláért volt felelős Franciaországban és Észak-Afrikában, és személyesen is jó viszonyt ápolt Hitlerrel, ráadásul hadvezérnek is csapnivaló volt (magas pozícióját elsősorban kapcsolatainak köszönhette). Guderian is több könyvet írt, ahol a haverjait és magát a Wehrmachtot is úgy állítja be, mint ártatlan nézelődők, akik a politika áldozatai voltak, holott ez is baromság. A hidegháborús légkörben nem volt az elfogadható, hogy az új nagy ellenség, a Szovjetunió hadvezetése és doktrínája magasabb szintű lett volna, mint a szövetséges németeké.

Nagyon röviden: a világháború legkiválóbb hadvezérei között nincsenek németek, hiszen vereséget vereségre halmoztak. Ha a sikerességét vesszük a nagyság alapjának (márpedig mi mást vennénk?), akkor Zsukov, Csujkov, Rokosszovszkíj, Eisenhower, és MacArthur köröket ver BÁRMELYIK német tábornokra, talán-esetleg Erich von Mansteint leszámítva.

# 47

Több ponton is erősen vitatnám az állításaidat.

EZT ÁLLÍTOTTAD: „Továbbá azzal is vitáznék, hogy a németeknek tehetségesebb tábornokaik lettek volna, mint a szovjeteknek. A németek kihasználták a doktrínai előnyüket a háború elején, utána viszont von Rundstedt, Guderian, Rommel, és a többi "rocksztár tábornok" kudarcot kudarcra halmozott Észak-Afrikában, a keleti fronton, és később a nyugati fronton is.”

Ez az állításod azért tarthatatlan, mert teljesen figyelmen kívül hagyja a katonai erőviszonyokat.

Tény, hogy a szovjetek a keleti fronton csak masszív szovjet erőfölény mellett tudtak győzni a németek fölött.

EZT IS ÁLLÍTOTTAD: „Nagyon röviden: a világháború legkiválóbb hadvezérei között nincsenek németek, hiszen vereséget vereségre halmoztak. Ha a sikerességét vesszük a nagyság alapjának (márpedig mi mást vennénk?), akkor Zsukov, Csujkov, Rokosszovszkíj, Eisenhower, és MacArthur köröket ver BÁRMELYIK német tábornokra, talán-esetleg Erich von Mansteint leszámítva.”

Nos éppen a szovjet Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, Boris Shaposnyikov (1882-1945) marsall klasszikus katonai teoretikai alapműve, A hadsereg agya (Mozg Armii) állítja példaként az I. világháborús osztrák-magyar vezérkar teljesítményét, annak ellenére, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia vereséget szenvedett, és széthullott. Shaposnyikov szerint a Monarchia az erőarányok alapján eleve reménytelen helyzetben volt az I. világháborúban, a veresége elkerülhetetlen volt, a katonai teljesítményét az adja, hogy a reménytelen erőviszonyok ellenére a háború elejétől a legvégéig ki tudott tartani a sokkal erősebb ellenséggel szemben.

Rommel, Guderian, vagy von Rundstedt igenis jelentős hadvezér, hiszen a hadtörténészek között szinte teljes konszenzus van, hogy ezek a német tábornokok nagy hadvezérek voltak.

Rommel jelentős brit és szövetséges túlerővel szemben harcolt Észak-Afrikában 1941 februárja és 1943 tavasza között. Rommel az észak-afrikai hadjárat során több súlyos vereséget mért a nálánál jóval erősebb brit csapatokra, egészen El Alemein-ig jutott,a második el-alameini csatában is csak masszív brit túlerőtől szenvedett vereséget.

Rommel hadvezéri nagysága pont abban áll, hogy egy nálánál jóval erősebb ellenféllel szemben tudott több, mint két éven át kitartani.

A katonai teoretikusok és a hadtörténészek ismerik a döntő erőfölény fogalmát, ha az egyik hadviselő fél olyan erőfölényben van ellenfelével szemben, ami már kiegyenlíthetetlen, még a legjobb hadvezetéssel is. Ha az egyik hadviselő fél ilyen döntő erőfölényt élvez, akkor ha akarja, mindenképpen meg fogja nyerni a háborút.

II. VILÁGHÁBORÚS HADITERMELÉS:

REPÜLŐGÉP:

TENGELY ÖSSZESEN: 211 273 db

SZÖVETSÉGESEK ÖSSZESEN: 609 207 db

TANK ÉS ROHAMLÖVEG, VADÁSZPÁNCÉLOS:

TENGELY ÖSSZESEN: 75 321 DB

SZÖVETSÉGESEK ÖSSZESEN: 276 041 DB

ÁGYÚ:

TENGELY ÖSSZESEN: 93 034 DB

SZÖVETSÉGESEK ÖSSZESEN: 1000 121 DB

SZÖVETSÉGES / TENGELY ERŐARÁNYOK A II. VILÁGHÁBORÚBAN, NEHÉZFEGYVERZETBEN:

SZÖVETSÉGES ERŐFÖLÉNY LÉGIERŐBEN: 2,88 : 1

SZÖVETSÉGES ERŐFÖLÉNY PÁNCÉLOSOKBAN: 3,66 : 1

SZÖVETSÉGES ERŐFÖLÉNY TÜZÉRSÉGBEN: 10,75 : 1

A németek és a tengely egy megnyerhetetlen háborút veszítettek el, mert csak elveszíthették azt, a győzelem számukra teljesen reménytelen volt az erőarányok alapján, hiszen a szövetségesek kiegyenlíthetetlen, döntő erőfölényben voltak.

# 47

EZT ÍRTAD: " A németek innovációja elsősorban az volt, hogy a páncélos egységek szinte kizárólag önálló egységek voltak, míg (főleg a nyugati hadseregeknél) ezek a gyalogságba voltak integrálva."

Ez nagyjából igaz, a francia páncéloserők egy része 1940-ben valóban a gyalogság támogatására volt szétszórva tartalék harckocsizászlóaljanként, vagy lovashadosztályokba harckocsiezredenként.

Ugyanakkor léteztek önálló francia páncéloshadosztályok is.

Kétféle francia páncéloshadosztály is létezett 1940. májusában.

A 3 db Division Légère Mécanique (DLM) könnyű gépesített hadosztály volt elvileg a mozgékony, támadó formáció. Egy Division Légère Mécanique (DLM) könnyű gépesített hadosztály 1 harckocsidandárból, 1 gépesített lövészdandárból és 1 gépesített tüzérezredből állt.

A 4 db Division Cuirassée (DCR) vérteshadosztályt a gyalogság támogatására szánták, ezek a francia hadsereg félelmetes Char B1 nehézharckocsijaira épültek, amelyeket Hotchkiss H35 könnyű harckocsik támogattak. A Division Cuirassée (DCR) vérteshadosztály 1 nehézharckocsi féldandárból, 1 könnyű harckocsi féldandárból, 1 gépesített gyalogoszászlóaljból, 1 tábori és 1 páncéltörő tüzérosztályból álltak.

A nehezebb, erősebb harckocsi kötelékekkel rendelkező Division Cuirassée (DCR) vérteshadosztályoknak azonban csak gyenge saját gyalogsági és tüzérségi erőik voltak az önálló támadó hadműveletekhez.

A német páncéloshadosztályok azonban a harckocsik mellett a francia páncéloshadosztályoknál sokkal erősebb gépesített gyalogsági, tábori tüzérségi, páncéltörő tüzérségi és légvédelmi tüzérségi komponensekkel rendelkeztek, így sokkal nagyobb ütőerőt képviseltek, még úgy is, hogy egyébként a francia tankok a hasonló kategóriás német tankoknál jóval erősebb páncélzattal és fegyverzettel épültek.