Napóleon tulajdonképpen egy baloldali,jakobinus elveken nevelkedett diktátor volt?
Hitlert egyértelmüen a légi fölénye hiánya akadályozta a "Seelöwe"hadmüvelet megindításában.A tengeren hiába volt átlagosan Anglia erősebb felszini hadihajók tekintetében,a partraszálláshoz szükséges szükebb sávrészt a német haditengerészet könnyen tudta volna biztosítani/Erre Dönitz emlékirataiban utalt is/,tekintettel arra hogy a nagyszámú német U-Boot flotta,a felszini jelentősen erősebb csatahajóival 1940-41-ben még nagyon is állhatta volna a sarat az átkelés idejére a nagyobb számú,de minőségileg gyengébb angol flottával szemben,de az angliai légicsata során nem megszerzett légi fölény hiánya miatt ez nem volt kivitelezhető. Én erre utaltam a fenti megjegyzésben,tehát a fő ok a légi fölény hiánya volt!
A másik kérdéshez visszakanyarodva,Napoleon személyesen járta végig a francia partokat,a helyzetet teljesen feltérképezve,napokiig fontolgatva a partraszállás lehetséges helyét,és az ehhez szükséges erők minőségét.
Mivel a sikeres partraszálláshoz minimálisan szükséges flotta bevetését sem látta biztosítottnak az angol tengeri fölény miatt,erről végül letett,bár szárazföldi hadseregének ekkor nem volt párja,ami készen is állt az átkelésre.Napóleonnak tehát tengeri fölénye nem volt meg!
# 11
Kedves Kérdező!
Ezt írtad: "tekintettel arra hogy a nagyszámú német U-Boot flotta,a felszini jelentősen erősebb csatahajóival 1940-41-ben még nagyon is állhatta volna a sarat az átkelés idejére a nagyobb számú,de minőségileg gyengébb angol flottával szemben"
Tengeralattjárókkal azonban nem lehet partraszállást biztosítani, ugyanis arra a II. világháborús tengeralattjárók eleve alkalmatlanok.
A német VII-es osztályó tengeralattjárók csúscssebessége ugyanis csak 17,7 csomó (32,8 km/h) a felszínen, még csak nevetséges 7,6 csomó (14,1 km/h) a tenger alatt.
Ezzel szemben a brit rombolók csúcssebessége 36 csomó (67 km/h), azaz egy brit romboló több, mint négyszer gyorsabb, mint egy lemerült német tengeralattjáró.
A régi brit csatahajók csúcssebessége 21-25 csomó, a modernebbeké 28 csomó, a csatacirkálóké 31-32 csomó, a nehéz-és könnyűcirkálóké 32 csomó.
A felszín alá merült német tengeralattjárók maximális sebessége pedig kemény 7,6 csomó.
Na ezért nem alkalmasak a német tengeralattjárók a partraszállás biztosítására, mert a rendkívül alacsony sebességük miatt nem lehet velük aktívan megtámadni a maximális, a tengeralattjáróknál jóval nagyobb sebességgel támadó brit flottát.
Egyébként 1940-ban a németeknek az invázió fedezésére kemény 25 db tengeralattjárójuk volt, közel 150 db rendelkezésre álló, szonárral felszerelt brit rombolóval és tengeralattjáróvadász kísérő rombolóval szemben.
1940-ben a németek összesen 7 db bevethető rombolóval rendelkeztek a brit Home Fleet több, mint 100 modern rombolójával szemben.
Németországnak 1940-ben, a Seelöwe tervezett idején egészen pontosan 0 db modern csatahajója volt. A Bismarck majd egy évvel később, 1941 májusára, a Tirpitz pedig 1941 nyarára lett csak bevethető. A Scharhorst és a Gneisenau ugyan méretre és páncélzatra csatahajók voltak, viszont csak 280 mm-es ágyúkkal voltak felszerelve, melyek csal közepes, 336 kg tömegű lövedéket tüzeltek, szemben a brit csatahajók 356 mm, 381 mm és 406 mm-es lövegeinek 720 kg, 389 kg és 929 kg tömegű páncéltörő lövedékeivel. Ezért is szenvedett csúfos vereséget a Scharnhorst és a Gneisenau az öreg, 1916-ban szolgálatba állt HMS Renown brit csatacirkáló ellen 1940-ben, amely 381 mm-es lövegeivel elég szépen megszalasztotta és kidekorálta őket.
A Bismarck és a Tirpitz pedig erősen túlértékelt hajók, annak köszönhetik nimbuszukat, hogy a Bismarck elsüllyesztette az HMS Hood brit csatacirkálót, amely akkor már régen nem volt a brit flotta büszkesége. Ugyanis erős túlzás, hogy a brit flotta ékköve az 1941-ben már elavult, gyengén páncélozott HMS Hood csatacirkáló lett volna, az csak a legnagyobb méretű brit hadihajónak számított. Hiszen a II. világháborúban a Nelson (HMS Nelson, HMS Rodney) és a King George V (HMS King George V, HMS Prince of Wales, HMS Duke of York, HMS Anson, HMS Howe) osztályok hét csatahajója, valamint a három teljes körűen modernizált Queen Elizabeth osztályú csatahajó (HMS Queen Elizabeth, HMS Valinat, HMS Warspite) sokkal nagyobb valós harcértéket képviselt nála a brit nehéz egységek közül.
Egyébként az HMS Hood egy csatacirkáló típusú hadihajó, a csatacirkáló a vékonyabb páncélzata miatt pedig eleve alkalmatlan a nehéz páncélzatú csatahajókkal szembeni harcra. Nem volt túl bölcs dolog a Bismarck ellen bevetni.
A modern brit csatahajók, Nelson és a King George V osztály páncélzata egyébként a Bismarckénál is vatagabb volt, és tűzerőben is fölényben voltak.
A Bismarck és a Tirpitz 380 mm-es, 800 kg tömegű lövedéket tüzelő fő lövegei teljes oldalsortüzének tömege 6400 kg, ezzel szemben a King George V osztályú brit csathajóké 7200 kg, a Nelson osztályé pedig 8361 kg.
A Bismarck és a Tirpitz a kisebb tűzerő mellett összességében vékonyabb és rosszabb felépítésű páncélzattal rendelkezett, mint a brit King George V és Nelson sosztályú csatahajók.
Lásd a linkelt cikk vonatkozó adattáblázatait: [link]
# 11
EZT ÍRTAD: "jelentősen erősebb csatahajóival"
Azonban a német Bismarck osztály csatahajóit, a Bismarckot és a Tirpitzet nem lehet jelentősen erősebbnek tekinteni a modern Nelson és King George V osztályú csatahajóknál, hiszen ezek a brit egységek tűzerőben és páncélzatban is egyértelműen felülmúlták a német csatahajókat, sőt páncélzatuk nem csupán vastagabb, de modernebb és korszerűbb felépítésű is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!