Napóleon hogyhogy ilyen haladó gondolkodású volt a korához képest? Sok mindenben olyan, mintha egy időutazó lenne a jövőből.

Azért a késő 18. korai 19. század már nem a középkor volt, és Franciaország volt akkoriban a legfejlettebb ország.

Hasonló dolgok már régebben is voltak pl. már a kínaiak is a 10. században selyemsárkánnyal felküldtek katonákat akik gyújtobombát dobtak az ellenség táborára.

Az ókori Római Birodalom nagyobb városaiban a nép nagyrésze korabeli gyorsételeket evett pl. a kifőzdében egész nap a tűz felett rotyogó pörköltet, paradicsom nélküli pizzát, sőt még hamburger is volt Isicia Omentata néven.

Ramszesz fáraóról is írják, hogy amikor elfoglalt volt, a vágtató harci szekéren való utazás közben evett pitába csavart zöldséget és húst, lényegében gyrost.

Amellett, hogy nem ő mondta, a két mondást, amit írsz,-mentségedre szóljon, hogy az egyiket legalább neki tulajdonítják a másik Montecuccolié- még az sem igaz, hogy ő lett volna az első, aki ezeket a "gyorsételeket" feltalálta volna.

pl. nézz utána honnan jön a szendvics név, pedig azt sem ő találta fel.

Sok mindenben Napóleon amúgy olyan, mint egy hadvezér, aki pragmatista módon gondolkodik, olyan meg aztán volt dögivel korábban is.

Én szerintem a leírásod 90% fikció. Napóleonról semmilyen ismerettel nem rendelkezel.

"Míg akkoriban gyakori volt, hogy a háborúk sikerességét mindenféle magasztos eszméknek, erkölcsi felsőbbrendűségeknek tulajdonítják, Napóleon csak annyit mondott, hogy "a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz, és pénz", valamint hogy "Egy hadsereget a gyomra mozgat.""

Ennél szórakoztatóbb dolgot még életemben nem olvastam.

Napóleon előtt körülbelül 2000 évvel Szun-ce megírta a Háború művészetét, amiben egyáltalán nem magasztos és felsőbbrendű dolgoknak tulajdonítja a egy csata megnyerését.

"Bár ahogy akkoriban szokás volt, meg volt keresztelve katolikusnak, minden bizonnyal ateista vagy legalábbis agnosztikus volt. A vallást hasznosnak találta a parasztok manipulálására."

Na akkor pár idézet Bonaparte Napóleontól a vallással kapcsolatban.

"Az igazság átkarolja a világmindenséget. Mint a kereszténység - az egyetlen vallás, amely leküzdi az előítéleteket; az egyetlen, amely egyenlőséget és feltétel nélküli testvériséget hirdet az emberek között; az egyetlen, ami tisztán szellemi, végezetül, az egyetlen, ami mindenkié, kivétel nélkül, egy igaz országért, a Teremtő Isten szívbeli szándékának megfelelően. Krisztus bebizonyította szenvedésén keresztül, hogy Ő az Örökkévaló Fia. Tanításai mindegyike egyetlen és ugyanazon téma körül forognak: örökkévalóság."

"El tudják-e képzelni Caesart mint a Római Birodalom örökös császárát úgy, hogy a sírjából irányítja birodalmát, Róma sorsát kezében tartva? Hasonlóan van ez a világ is, amelyet meghódított a kereszténység. Hasonló Isten ereje a keresztényekben. Hasonló a hit és az Egyház végrehajtó hatalma általi folyamatos növekedésnek csodája. Nemzetek tűnnek el, királyok, de az Egyház fennmarad. Micsoda ez az erő, ami megvédte az Egyházat a rá támadó embertömegek dühétől és a korszakok zivatarától! Kinek a keze védelmezi az Egyházat már 18 évszázada az őt fenyegető csapások elől?"

"A kereszténység megragadásához elegendő pusztán a józan ész, szív, őszinte szellem. A keresztény vallás nem ideológia, nem is metafizika, hanem gyakorlati törvényszerűségek, amelyek irányítják az ember cselekedeteit, korrigálják, tanácsolják, igazgatják minden tettében."

"Tulajdonképpen a tudomány és a filozófia nincs az üdvösség hasznára; Jézus azért jött a földre, hogy a menny titkait és a szellem törvényeit kinyilatkoztassa. Nem más, hanem a lélek számára hozta az örömhírt. A lélek elegendő számára, ahogyan Ő is elegendő a lélek számára. Előtte a lélek semmi volt. Anyag és idő voltak a világ mesterei. Szavára minden a helyére került. A tudomány és a filozófia másodlagossá vált. A lélek visszaszerezte szuverenitását. Minden skolasztikus állványzat, mint egy építmény, összedől egy szó előtt: hit."

"Bár ahogy akkoriban szokás volt, meg volt keresztelve katolikusnak, minden bizonnyal ateista vagy legalábbis agnosztikus volt. A vallást hasznosnak találta a parasztok manipulálására."

Napóleon nem volt ateista, de vallásos sem, még is hitt Isten létezésében.A vallást a társadalom számára is hasznosnak találta, és pont az ateizmust kritizálta néha.

A kérdés régi, de azért egy gondolat:

Azt hiszem pont Jozephine (az első felesége) mondta róla, hogy lényegesebben nagyobb volt hadvezérnek, mint férfinak!